Kiderült, hogy a majmok éppoly szándékosan, elszántan és olykor vadul gesztikulálnak, mint az emberek.
A St. Andrews Egyetem kutatói első ízben próbálták meg feltárni, hogy mit közöl gesztusai által egy majom a fajtársaival – adta hírül a Handelsblatt internetes kiadása az Animal Cognition című szaklapban megjelent cikket ismertetve.
Kilenc hónapon át 28 orangutánt figyeltek meg három európai állatkertben. Összesen 64 különböző gesztust sikerült feljegyezniük, amelyek közül negyvenet elég gyakran alkalmaztak a majmok ahhoz, hogy jelentésüket egyértelműen tisztázni lehessen.
Az emberszabásúak karjukkal és lábukkal hadonásztak, nem egyszer energikusan, hogy reakciókat váltsanak ki csapattársaikból. Például ha egy bizonyos tárgyra fájt a foguk, vagy ellenkezőleg, meg akartak osztani valamit, ha játékot kezdeményeztek, közös mozgásra szólították fel, esetleg arrébb küldték társukat, illetve ha be kívántak fejezni egy cselekményt. Amennyiben a gesztus nem váltotta ki a kívánt reakciót, az állatok nagyobb ráhatással alkalmazták.
Kiderült, hogy ha játszani szeretnének, akkor az ütések a leghatékonyabb jelek – ám a fajtársak játékosságának függvényében a bukfenc is elegendő lehet. Csak a grimaszolásnak nincs nagyon hatása.
