Amióta a Sony hivatalosan is kijelentette, hogy szeretné megvetni a lábát a PC-piacon, csak úgy záporoztak a korábban PlayStation-exkluzív játékok portjai. Persze, nem minden átirat lett tökéletes, hiszen például a sort nyitó Horizon Zero Dawnnak is kellett pár hónap hogy minden látványosabb technikai hibáját kiküszöböljék, de az összességében elmondható, hogy amikor (végül) minden klappolt, akkor látvány tekintetében a PS4 és a PS5 változatokat leköröző kiadásoknak örülhettünk.
A PC-s átiratok azt is lehetővé tették, hogy ezek a címek hordozhatók legyenek, akár laptopon, akár egy olyan eszközön, mint a Steam Deck vagy a ROG Ally. Ez a The Last Of Us Part 1 esetében változott meg, ami olyan rossz állapotban jelent meg, hogy hónapokba telt, mire a játék végül elfogadható játékélményt kínált. Míg ezt az átiratot a Naughty Dog/Iron Galaxy párosnak köszönhettük, addig a Rift Apart portját az a Nixxes szállította, akik a Marvel’s Spider-Man PC-s verziójával már bizonyítottak, és akik most is igazolták, hogy a jövőben érdemes lenne mindegyik átiratot rájuk bízni.
Gubanc a multiverzumban
Kezdjük az egyszerű dolgokkal: még ha nem is ismerjük Ratchet & Clan- sorozatot – ami, ha elkötelezett PC-s játékosok vagyunk, akkor garantált – nincs ok a pánikra, mivel a Rift Apart egy könnyed bevezetőként is felfogható. A játék egy fényes és rajzfilmszerű sci-fi galaxisban játszódik, a történet főszereplői Ratchet, egy ünnepelt hős és robot segítője, Clank, akik próbálnak megoldani egy interdimenzionális válságot, ami – részben – egy régi ellenségüknek hála robbant ki. Bár jelen van a sorozat történelmi súlya, rengeteg utalás a rajongóknak, és a főszereplők kapcsolata is nyugdíjas veteránokét idézi, de mindez elég könnyen érthető, mint egy vasárnap reggeli mesénél.
Az említett interdimenzionális válság elegendő ürügyet szolgáltat egy multiverzumon átívelő történethez, valamint Rivet és Kit bevezetéséhez. Ők ketten lényegében a főszereplők női változatai, de önmagukban is megállják a helyüket, és teljesen új hősökként még könnyebb elmerülést biztosítanak a sorozat újoncai számára. Ahogy haladunk előre a történetben, felváltva irányíthatjuk Ratchetet és Rivetet, akiknek a képességei és felszerelései megegyeznek, de merőben más a világszemléletük – ellenfeleik között viszont azonos lelkesedéssel csapnak szét.
A pusztítás eszközei
A Rift Apartban minden harci összecsapás egy dicsőséges, vizuális káosz. Az alapvető lövöldözés nagyon egyszerű: nincs fedezék, a célzás a megszokott akciójátékokhoz képest nagyvonalúbb, így szabadon rohangálhatunk és robbantgathatunk anélkül, hogy taktikára lenne szükségünk. Ami ezt a káoszt hosszútávon színesebbé teszi, az a vad és bolondos fegyverek hatalmas arzenálja.
Még a legalapvetőbb lehetőségek között is van egy Ratchet méretű sörétes puska, ami dupla robbanásnyi, koronázó elektromosságot lő ki, és egy gránát, ami rózsaszín kristályszilánkokra robban, amelyek szintén felrobbannak. A dolgok innen már csak csodálatosan szürreálisabbá válnak az olyan mordályokkal, amikkel például rakétafúrók lőhetők, amik az ellenség alá ássák be magukat.
Az egyes fegyverek puszta kreativitása és vizuális megoldásai biztosítják, hogy a harc soha ne váljon unalmassá, amit csak tovább fokoz, hogy mindig mindet bevethetünk a csaták során. Az arzenálunkat jelképező körmenü idővel egyre több és több lapot kap, amik között kedvünkre váltogathatunk. Minden fegyver szintet lép használat közben, ezzel új csomópontokat nyitva a fejlesztési fán, amiket a játék elsődleges valutájával, a Raritaniummal aktiválhatunk.
Szerencsére a játékban nemcsak a fegyverek változatosak, hasonlóan jó felszerelés jár a platformozásához és felfedezéséhez. Dupla ugrás, csáklya, mágneses csizma, falon futás, rakétacsizma és még sorolhatnánk. Ezek mind kapóra jönnek a menekülések és üldözések során, miközben robbanásokat kerülgetünk és dimenziók szakadnak fel körülöttünk. A speciális eszközeink viszont főleg akkor kerülnek előtérbe, amikor szünetet tartunk a főküldetés megoldásában, hogy mellékes tartalmakra vadásszunk.
A játék minden egyes bolygója egyedi terület. Némelyik szerény – alig több, mint az a terület, amin a történet részeként keresztülrohantunk –, míg mások miniatűr nyitott világok, amik szabadon felfedezhetők (olykor egy sárkány hátán repkedve). Ezen területeken számos nagyobb mellékküldetés kapott helyet, amit az alkotók ugyanolyan filmes kézművességgel valósítottak meg, mint a főtörténetet. És mindegyik tele van felfedezésre váró gyűjteményekkel, a Raritaniumtól kezdve az új ruhákon át az „aranycsavarokig”, amikkel minden megoldható a közelharci fegyverek átfestésétől kezdve a valuta kinézetének megváltoztatásán át, egészen a játékban helyet kapó fotómód különböző kameraszűrőinek alkalmazásáig.
Egy új remény
Foglalkozzunk a szobában lévő elefánttal: ahogy már korábban is említettem, a Sony érdeklődése a PC-piac iránt az elmúlt években egyre inkább megnőtt, emiatt számos nagyszabású átiratot készített, de nem mindegyikkel lehettünk maradéktalanul elégedettek. Legutóbb a The Last of Us Part 1 PC-s portja volt olyan gyenge, hogy minden idők egyik legelismertebb konzoljátékára csak úgy záporoztak Steamen és a szaksajtóban a lesújtó értékelések.
Egy RTX 2080 TI videokártyával, Core i7-12700KF processzorral, és 32 GB DDR4 memóriával a játék többnyire 60+fps-sel fut maximális beállítások mellett (ray tracing nélkül), csak néhány különösen sűrű akciókavalkád során fordult elő, hogy 45 képkocka per másodperc értékre esett vissza a teljesítmény. Azon szekvenciákban, ahol gyorsan ugrálunk a dimenziók között, ugyan volt néhány másodpercnyi betöltési szünet, ami a hagyományos SATA-alapú SSD-mnek tulajdonítható, de zavarónak még ezt sem nevezném. A játékban végig nagyon kevés az észrevehető töltési idő, annak ellenére, hogy milyen gyorsan lehet utazni a különböző szintek és bolygók között.
A legnagyobb hiba, amibe a tesztelés során belefutottam, hogy 30-60 percenként a program se szó, se beszéd kivágott az asztalra. Mint kiderült, ennek hátterében az NVIDIA Reflex áll, és a kikapcsolását követően többé nem merült fel újra a probléma.
A grafikai és megjelenítési beállítások teljes skálája saját ízlés szerint állítható be, beleértve a FOV csúszkát és az időjárási effekteket, sőt még az is kiválasztható, hogy a játék hogyan végezze a felskálázást. A rengeteg vezérlési lehetőséggel beállítható a játék akciójának érzete, és vannak olyan speciális beállítások, amik lehetővé teszik bizonyos szünetek és lassított felvételek eltávolítását, hogy még folyékonyabbak legyenek a harcok. Ez egy robusztus és teljes körűen felszerelt port, pont olyan, amilyet a Marvel’s Spider-Man esetében kaptunk.
És bár a játék nem fut olyan tükörsimán, mint PS5-ön, a Rift Apart továbbra is remek módja annak, hogy a hardveredet próbára tedd. A játék legnagyobb erőssége a vizuális része, ami a technikai varázslatokat egy gyönyörűen buja művészeti stílussal ötvözi, olyan jeleneteket és kilátásokat teremtve, amik még két év távlatából is lenyűgözőek. A részecskeeffektek csodásak, a dimenziós portálok másodpercek alatt repítenek át egy cyberpunk városból egy viharral sújtott kalózhajóra, az átvezető jelenetek pedig olyanok, amiket egy nagyköltségvetésű animációs film is megirigyelne.
A galaxis védelmezői
A Ratchet & Clank Rift Apart kínálta lehetőségek végigjárása nagyjából 11-15 órás élményt nyújt. Egyetlen ellenséget sem nehéz legyőzni, egyetlen begyűjthető tárgyat sem bonyolult megtalálni, a játékmechanikai és vizuális változatosság pedig sikeresen képes lekötni a figyelmünket a stáblistáig.
Aki pedig egy második körre is befizetne, annak ott van a New Game+ mód, amiben további szintek szerezhetők a fegyverek fejlesztéséhez. A PC megnövekedett lóerejének hála a program gyönyörű, és bár vannak apróbb hibák, de semmi olyan, ami élményromboló lenne, vagy ne lehetne orvosolni hetekben belül – ez utóbbira a stúdió ígéretet is tett. Ha pedig ezt a játékot összehasonlítjuk az elmúlt 12 hónap néhány másik PC-s megjelenésével, a Nixxes még így is köröket ver a piac nagyágyúira.
