Március 28-án hosszú várakozás után végre megjelent a The Last of Us Part I videójáték PC-s verziója (itt a gépigény). A program a 2013-as The Last of Us (ez alapján készült a nemrégiben véget ért HBO-s sorozat) második felújított verziója, ami először tavaly jelent meg, akkor még kizárólag PS5-re. A PC-s The Last of Usra lényegében tíz évet kellett várni, a játékosok ugyanakkor a földbe döngölik a programot. Alig pár órával a megjelenés után, a cikkünk írásának pillanatában
Ennek oka elsősorban a program optimalizálatlansága: rengetegen panaszkodnak technikai problémákra, és egybe mi magunk is belefutottunk, méghozzá a shader építés kapcsán.
A shader compiling lényege, hogy a program felépíti a saját videokártyánkhoz a játék különböző grafikai elemeit olyan formátumba, hogy a videókártya az képes legyen „fogyasztani”.
Mindezt indítás előtt és az egész játékra vonatkozóan. Ha ez nem lenne, akkor a számítógépeken – ahol különböző videókártya típusokkal találkozhatunk – a beállításoktól függetlenül minden olyan effektnél, ami korábban még nem volt a képernyőn, megakadna a játék, mivel a gépnek minden apróságot akkor kellene kitömörítenie és beállítania, amikor az használatra kerül.
Esetünkben a shaderépítés nem kevesebb, mint 70 percet vett igénybe, ráadásul ezt a folyamatot minden alkalommal meg kell ismételni, ha valamiért változás áll be a videókártya illesztőprogramjában – amire manapság azért elég gyakran van példa.
Ezek a problémák ugyan frissítésekkel – elméletileg – orvosolhatók, és szinte biztos, hogy hamarosan lesz is patch a játékhoz, de most már érteni véljük, hogy a játékot kiadó, a sajtópéldányokat máskor hetekkel a megjelenés előtt biztosító Sony Interactive Entertainment ezúttal miért a megjelenés pillanatában küldte ki a tesztverziókat az újságíróknak.
Vélhetőleg azért, hogy a megjelenés napján ne legyen tele az internet olyan cikkekkel, amik arról szólnak, a számítógépekre szánt verzió sok esetben egész egyszerűen játszhatatlan.
