A Napnál nagyobb tömegű csillagok életük végén hatalmas robbanást tapasztalnak, és úgynevezett szupernóvává alakulnak. A folyamat rendkívül pusztító, a felszabaduló energia súlyos hatást gyakorolhat még a távolabb lévő égitestekre is. Szakértők egy csoportja a közelmúltban szupernóvák új, a bolygók ózonrétegét különösen fenyegető típusát fedezték fel – írja a Space.com.
A nagy energiájú sugárzás katalizálhatja az oxigént, egy szupernóva ily módon szét tudja tépni egy égitest védelmező rétegét.
Több száz vagy ezer évvel az első robbanás után aztán a kozmikus sugárzás felszabadulásával újabb pusztító folyamat kezdődik.
A holdi és földi minták alapján néhány millió éve hasonló sugárzás lecsapott már bolygónkra. Szerencsére jelenleg nincs a közelben olyan objektum, amely potenciálisan veszélyt jelentene.
A tavaly ősszel megjelent tanulmányban a szakértők a szupernóvák egy olyan lehetséges típusát mutatják be, amely extra, hosszan kitartó sugárzással fenyegeti a Föld-szerű bolygókat. Ezen típus akkor alakul ki, amikor a robbanás pillanatában egy vastag anyagkorong kering a haldokló csillag körül. A robbanás felforrósítja az anyagot, amely aztán nagy mennyiségű röntgensugárzást bocsát ki.
Egy ilyen esemény hatásai egy távol eső égitesten is érzékelhetőek lehetnek. Az első robbanást követő hónapokban vagy években rengeteg röntgensugárzás éri el az adott bolygót, majd évszázadokkal vagy évezredekkel később jön a második, kozmikus sugárzásból álló hullám. Amennyiben a Földön zajlana a folyamat, egyszerűen nem maradna idő a bioszférának a felépülésre.
Noha a bolygónkat belátható időn belül nem veszélyezteti ilyen szupernóva, más rendszerekben akadhatnak érintett égitestek. A galaxis belsejéhez közelebb például túl gyakoriak lehetnek a hasonló események ahhoz, hogy fennmaradjon az élet.
