A Doogee nem az a márka – a kínaiak duzsínak ejtik –, amiért őrjöngő tömegek gyűlnek össze egy bemutató alkalmával, és nem is dobja ki senki az asztalra menőzés céljából. A gyártó tipikusan olyan termékeket kínál, amiket azért vesz meg az ember, mert olcsók, és nem kell annyi kompromisszumot kötni, mint például egy Redmi 7A esetében – legalábbis elméletben, illetve a gyártó ígérete szerint. Persze semmi nincsen ingyen, az olcsóságnak most is megvannak a maga árnyoldalai.
A képek nem igazán adják vissza, mennyire jól néz ki a Doogee N20, ami a nálunk járt modell fekete színének is köszönhető, és amúgy is azt javasolnánk mindenkinek, hogy rendelés esetén mindenképpen a kifejezetten jól sikerült püspöklila vagy óceánkék verziókat válassza.
A készülék rendesen össze van rakva, de ezzel ma már egyébként sem szokott gond lenni. Pozitívum, hogy a telefon kapott jack dugót, ugyanakkora telefon nem Type-C, hanem micro USB porton keresztül tölthető. A sajtóanyag viccesen azt mondja, hogy a készülék 10W-os gyorstöltést kapott, ami a kategóriához képest tényleg gyors, általánosságban viszont lassú. A trendnek megfelelően a Doogee N20 is három kamerát kapott és az ujjlenyomat-olvasót sem spórolták le, szóval egész kompakt a csomag, bár a dobozból kimaradt a tok, csak a szokásos kábel-töltő-leírás hármas jár a SIM tű mellé.
A burkolat alatt
Hogyan lehet olcsó telefont a piacra dobni? Például úgy, hogy a gyártó elkerüli a Qualcomm termékeit, és inkább az MTK processzorok közül, onnan is az alsó polcról válogat. Ez a tesztalanyunk esetében is így történt: Helio P23 SoC került bele – kódnevén MTK 6763V –, ami nem egy mai darab, de képes kiszolgálni a mindennapi igényeket. Ugyanez igaz a memóriára és a háttértárra is: hiába láttok jó számokat, szinte biztos, hogy olcsó lapkák kerültek a házba, ami olykor érződni fog a sebességen.
A mérések során a GFX Bench és az Antutu is átlagos értékeket mutatott – 21 fps a T-Rex teszten és 85000 pont Antutun –, és ez rendben is van ebben az ársávban. Ami viszont fájt, hogy az .apk fájlokból feltelepített appok meglehetősen lassan kúsztak fel a háttértárra és a rendszer is döcögött helyenként. Igaz nem büntet, mint a 2 GB-os telefonok, de szerintünk az optimalizáláson lehetne még csiszolni.
A 2280×1080 pixeles, 6,3 hüvelykes kijelzőtől kicsit tartottunk, hiszen egy jó panel drága, nem véletlenül nincs minden telefonban AMOLED megjelenítő. Ehhez képest egész kellemes, amit kapunk, rendben van a fényerő és a színek is, de a káva vastagságán alul még lenne mit alakítani.
Kicsit visszakanyarodva az MTK processzorhoz, érdemes tudni, hogy az ilyen lapkával szerelt telefonokról egy csomó szenzor lemarad. Nincs giroszkóp, iránytű, pedométer és tapasztalataink szerint a GPS is pontatlanabb, mintha a Qualcomm chipek esetében. Az első hármat persze kevesen használják, az N20 pedig tökéletesen elnavigált minket mindenhova, így ezúttal az előző kijelentésünk is zárójelbe tehető. Zenét viszont nem érdemes hallgatni vele, mert biztos halált jelent a hallójáratok számára.
A telefon természetesen rendelkezik kétsávos WiFi-vel, duális SIM kártyával, az egyik hely pedig még micro SD kártyát is képes fogadni. Az akkumulátora jó nagy, 4350 mAh kapacitású, amivel a készülék simán kibír legalább két napot. Egy takarékosabb Qualcomm processzorral persze ennél többet is ki lehetne hozni a készülékből, de ahogy korábban is írtuk, az olcsóságnak bizony ára van.
A hátlapon egy 16+8+8 megapixeles kamerakombó kapott helyet, a fő egység mellett a két segédszenzor a mélységélesség állításáért és a nagylátószögért felel. Meglepő extra, hogy van optikai képstabilizálás, ami párját ritkítja ebben a szegmensben. A telefonnal készített képek ugyanakkor meglehetősen túlszaturáltak, minden nagyon színes-szagos, túl sok fény esetén pedig egyszerűen kiég a fotó. A nagylátószögű lencse görbíti és homályosítja a teret, ráadásul a tartalmak pixelesek is lesznek – alapvetően betölti a feladatát, csak nem lesz szép az eredmény. Érdekes extra a bokeh effekt appertúraérték-állító gombja, amivel extrém bemosásokat is készíthetők, és ez viszonylag jól is működik.
A videóknál az olcsó kamerák legnagyobb rákfenéje, a rángatózó fókusz jön elő. Ennek ellenére egészen élvezhető a tartalom, persze csak akkor, ha az olcsó árcédulát mindig odatesszük mellé fejben, de még így is jobb, mint például az agyonszeretett Redmi 7A-nak. A felbontás maximum 1080p, méghozzá 30 fps-sel, van mesterséges intelligencia alapú tárgyfelismerés is, de ez inkább parasztvakítás ebben a kategóriában. Ennek ellenére a Doogee N20 nem vall kudarcot, ekkora büdzséből ez tisztességes eredménynek számít. A zaj a videóban ne tévesszen meg titeket, kifejezetten nagy volt a szél, ezt tetézi helyenként az egykerekű 25 km/órás sebessége, amivel közlekedtünk közben.
Összegzés
Jó hír, hogy a teszt végi konklúziót nem úgy kell kezdenünk, hogy fáj használni a Doogee N20-at. A telefon abszolút megállta a helyét a mindennapokban, persze kicsit lassú, kicsit puritán, de simán betennénk a legjobb öt 30 000 Ft alatti telefonválogatásunkba. Sokat számít a memória és a háttértár megfelelő mennyisége, a külalakot pedig a menő színek dobják fel.
Szoftveres oldalon sem találkoztunk nagy, rejtett csapdákkal, fényképezésre pedig senki nem fogja ezt a telefont választani. Azt viszont ne felejtsétek el, hogy a sebesség és a hardveres képességek terén így is kompromisszumokat kell kötni. Viszont aki szeretne egy kicsit kilépni a jól ismert márkák bűvköréből – aki nem, annak ott a Redmi 7A –, de nem akar sok pénzt áldozni egy telefonra, vagy kell egy másodlagos tartalék készülék, az nyugodtan vegye meg a Doogee N20-at.
