2014-ben a The Crew nem aratott osztatlan sikert: bár a szabadon bebarangolható térkép és a verdák sokfélesége lenyűgöző volt, az unalmas és erőltetett multiplayer, a gyenge fizika és a felemás történet beárnyékolta az összképet. Pozitívum, hogy a folytatás részben javította a hibákat, ráadásul rengeteg új tartalmat is kapunk, viszont a The Crew 2 így sem lett igazán kimagasló alkotás.
A VERSENYZÉS INFLUENCEREI
Kezdjük egy pozitívummal: a játék sztorija, ha jobb nem is, de mindenképp eredetibb, mint a The Crew esetében. Az előző részben egy rommá csépelt alaphelyzetet kaptunk: korábbi bűnözőként kellett beépülnünk a rosszfiúk közé, hogy bosszút álljuk korábbi sérelmünkért – egészen pontosan testvérünk haláláért. Bár a kampányban akadtak emlékezetes karakterek, összességében teljesen felejthető volt a történet, legfőképp pedig az alapsztori: egy a sok közül.
A The Crew 2-nek azonban ezen a téren sikerült előrelépnie. Az új részben ugyanis – teljesen érthető módon – a fejlesztő Ivory Tower elhagyta az elcsépelt alaphelyzetet és az illegális versenyek sötét világát. Ehelyett egy jóval barátságosabb, vidámabb és nem utolsósorban modernebb alapot kapunk, ahol
Az előrelépés követők gyűjtésével érhető el: minél népszerűbbek vagyunk a médiában, annál több lehetőségünk van minden téren. A sztársággal járó élet persze azt is jelenti, hogy az előző résszel ellentétben itt már nem kell a rendőrökkel bajlódnunk – ezt a magam részéről szintén nem bántam.
Az alapszituáció tehát sokkal eredetibb, maga a történet azonban továbbra sem tud kibontakozni. A jelenetek laposak, a nagy riválisok teljesen feleslegesek, a párbeszédek unalmasak, egy-egy szinkronhang pedig kifejezetten csapnivaló. A sztori tehát ezúttal is felejthető, de az alaphelyzet terén legalább sikerült mutatni valamit. A kampányt ráadásul ezúttal teljesen egyedül is végigvihetjük – igaz, offline továbbra sem lehet játszani, a PvP-re pedig még egészen decemberig kell várnunk.
FÖLDÖN, VÍZEN, LEVEGŐBEN
A történet laposságát szerencsére van minek feledtetnie: a versenyzés és a járművek sokféleségének.
A különböző járgányokat négy család (Street Racing, Pro Racing, Freestyle és Off-Road) pályáin lehet kipróbálni, az egyes családoknál pedig más-más feladatokat kell teljesítenünk – és újabb jó hír, hogy a kihívások változatosságára tényleg egy panaszos szavunk sem lehet.
A repülés és a vízen való száguldás egész jó móka. A repülők irányítása például az autókéval ellentétben kényelmes és hamar megszokható, emiatt a mutatványok bemutatását igénylő események kifejezetten élvezetesek. Sajnálatos ugyanakkor, hogy a gyorsulási futamok nem sikerültek valami ütősre: gyakorlatilag az órát kell megvernünk ahelyett, hogy egymást kerülgetve, szárnyat szárnynak vetve repeszthetnénk – én legalábbis egyelőre nem találkoztam ilyen futamokkal.
A legizgalmasabb, egyben legváltozatosabb események viszont azok, ahol egy versenyen belül váltogatni kell a különböző járgányok közöttt. Kár, hogy csak ritkán van lehetőségünk ilyen futamokon részt venni.
A FIZIKA NEM NEWTONT IGAZOLJA
A The Crew 2 elődjéhez hasonlóan abszolút az árkád versenyzős vonalat képviseli, így nem várhatjuk el, hogy tökéletes fizikával rendelkezzen. Viszont a játék bizonyos helyeken még ennek tudatában is nagyon zavaró módon mond ellent a fizika általunk ismert törvényeinek.
Kezdjük azzal, hogy a járművek törhetetlenek. Az, hogy a kocsi nem tud totálkárossá válni, egyáltalán nem gond, az viszont csak árt a hangulatnak, hogy még egy nyamvadt visszapillantó vagy lökhárítódarab sem képes leválni az autókról. Mindez azért érthetetlen, mert a járművek fokozatosan romló tisztaságára láthatóan komoly hangsúlyt fektettek a fejlesztők: a kocsi hátulja csatakos lesz felázott terepen száguldozva, a fagyos pályákon pedig hamar felgyülemlik a hó és a jég a verdán.
A törésmodell hiány viszont csak a jéghegy csúcsa: a járgányok általában lepattannak a falakról és tereptárgyakról, de ennél izgalmasabb anomáliákkal is találkoztam. Az egyébként érdekes Los Angeles-i pálya egy szakaszán többek közt a Grease-ből, a Terminátor 2-ből és az Olasz meló-ból is jól ismert folyómederben is száguldozhatunk. A hosszú egyenes szakaszon nagyon könnyű felgyorsulni, a meder végén azonban érdemes résen lenni, ugyanis egy éles jobb kanyar zárja le a szakaszt. Egy alkalommal itt sikerült is nekicsapódnom egy háznak, a fal előtti kisebb emelkedő azonban elég lökést adott ahhoz,
Ennél egy fokkal zavaróbb, hogy nem egyértelmű, melyik tereptárgyakat képes legyűrni a járművünk. Több órányi off-road verseny után sem sikerült kitapasztalnom, hogy mitől függ, hogy lepattanok-e az előttem lévő objektumról, avagy sem. Egy facsemetét például gond nélkül bedarál az autó, egy teljesen egyszerű léckerítés ugyanakkor már komoly gondot okozhat még a legbatárabb autónak is. Mondanom sem kell, hogy mindez milyen kellemetlen lehet a sorsdöntő pillanatokban.
A hibák ellenére viszont a fizika tartalmaz egészen kellemes meglepetéseket is: a motorcsónakos futamokon a szárazföldtől eltávolodva, a nyílt vízhez közeledve például egyre vadabbá válnak a hullámok, ez pedig jó értelemben vett kihívást jelent, és még a hangulatnak is kifejezetten jót tesz.
ENNYI LENNE AMERIKA?
Már a The Crew legnagyobb pozitívuma is a hatalmas bejárható világ volt, a térkép méretére pedig ezúttal sincs panasz. A játékban még mindig az az egyik legszórakoztatóbb dolog, amikor két esemény közt gondtalanul repeszthetünk a keresztül-kasul szabadon bejárható mini-Amerikában.
Kár, hogy a térkép nem igazán segíti a tájékozódást, csak úgy nekilódulva egyáltalán nem könnyű odatalálni a legközelebbi versenyhez. Éppen ezért sokkal egyszerűbb, ha az ember az egyébként nem túl kényelmes menüből navigál át a soron következő eseményekhez – ezzel viszont megfosztja magát a szabad közlekedés élményétől, így egyik megoldás sem nevezhető igazán jónak.
Bár a tájak és városok összességében rendben vannak, a zene pedig majdhogynem hibátlan – mondjuk lehetne több szám –, valahogy mégsem rántott be a hangulat. Az egész játék során olyan érzésem volt, mintha az Ivory Tower egyszerűen nem értené, mitől lesz az open world játéktér élettel teli, lüktető.
A részletek sokszor nincsenek a helyükön, meglepően sok az ismétlődés, a világ üresnek hat, az időjárás pedig időnként egészen különös anomáliákat produkál – a hóval vastagon beborított Miamin például erősen meglepődtem. Mindez egyáltalán nem baj, ha az ember csak versenyezni jött, viszont ha szeretünk elveszni a részletekben, akkor itt komoly hiányérzetünk lehet.
Hasonlóan fájó pont, hogy a térkép nagysága ellenére a legtöbb pálya viszonylag kicsi, és pikk-pakk át is verekedheti magát rajtuk az ember. Nem ártott volna több olyan futam, ahol hosszabban is el lehet időzni.
NEM ROSSZ, DE NEM IS KLASSZIKUS
Összességében a The Crew 2 sokban hasonlít elődjére: nem rossz játék, sőt, érthető, hogy miért képes valaki beleszerelmesedni. Ideig-óráig szórakoztató a száguldozás, de hosszú távon a többséget valószínűleg nem tudja majd lekötni, így végértékelésként hét le nem szakadt visszapillantóra értékelem a maximálisan adható tízből.
A The Crew 2 június 29-én jelent meg PC-re, PS4-re és Xbox One-ra. A teszthez Xbox One-t használtunk.
