A tesztünk alanyát tető alá hozó Arkane Studios legutóbb a Dishonored 2-vel ajándékozta meg a játékosokat, és a Prey-jel is maradtak a kaptafánál (már ami a műfajt illeti), hiszen ismét egy belső nézetes akciójátékot kapunk, jócskán megtűzdelve szerepjáték-elemekkel, csak a környezet ezúttal nem egy steampunk világ, hanem egy alternatív történelem mentén alakult, a jövőben játszódó sci-fi.
Ebben az univerzumban John Fitzgerald Kennedyt nem érte halálos lövés 1963. november 22-én, és az űrverseny sem pont úgy alakult, ahogy a történelemkönyveinkben szerepel. Az emberiség az űrben összeakadt a Typhon névre keresztelt idegenekkel, az USA és a Szovjetunió közösen igyekszik kezdeni valamit a helyzettel, 2030-ra viszont már egy vállalat, a TranStar kísérletezik az űrlényekkel, ami természetesen végzetes következményekkel jár…
Főhősünk Morgan Yu, aki egy jól megkomponált és kissé zavarbaejtő bevezető után döbben rá, hogy a Hold körül keringő hatalmas űrállomás, a Talos I „foglya”, nem mellesleg az utolsó védőbástya az emberiség és az elpusztításunkra hajtó Typhonok között.
ISMERŐS, DE MÉGIS ÚJ
Játékmenetét tekintve a Prey leginkább egy sci-fi BioShock-ra hasonlít, némi Half-Life beütéssel, vagy ha még ennél is messzebbre akarunk menni, akkor a legendás System Shock szellemi örököse. Az általunk irányított karakter a tényleg elképesztően nagy űrállomást felfedezve kapargatja össze a történet morzsáit, rádión kapja az előrejutáshoz szükséges missziókat, és a Talos I újabb és újabb helyszíneit bejárva egyre durvább idegenekkel veszi fel a harcot.
FPS-ről lévén szó, a játék jelentős részét a harc teszi ki, és a Typhonok elleni küzdelem vívható fegyverekkel, a sztori nagyjából negyedénél megjelenő, az idegenektől „zsákmányolt” különleges pszichés, telekinetikus és egyéb képességekkel, illetve ezek kombinálásával.
A gyilokszerszámok terén egy méretes csavarkulccsal kezdünk, aztán lesz pisztoly, shotgun, villámszóró és sokkoló, különféle gránátok, illetve mindenképpen említést érdemel a ragacsfegyver, ami egy azonnal szilárduló anyagot lövell ki magából.
Ezzel nemcsak az ellenfeleket lassíthatjuk le, de használhatjuk lyukak és szivárgások betömésére, továbbá átjárókat, torlaszokat és „létrákat” emelhetünk vele. És ez a változatosság nemcsak a fegyver sajátja, de az egész játékmeneté. A Prey ugyan FPS, de nem a csőszerű, „mindent lelövünk ami szembejön” fajta, hanem az a típus, ami rengeteg lehetőséggel és több megoldással várja a játékost.
A TE UTAD
Ahogy azt már említettük, az Arkane Studios szerepjáték-elemekkel dúsította fel a Prey-t, és ennek alapja a NeuroMod kiegészítő, amiből több tucatot találhatunk a kalandunk során, és a fejlődésünk alapját jelenti. Az idegenek tanulmányozásából született kütyüvel (kezdetben) három képességfán (Scientist, Engineer, Security) vásárolhatunk fejlesztéseket, attól függően, hogy milyen stílusban szeretnénk játszani.
Rágyúrhatunk a fegyverek pontosabb kezelésére, előnyben részesíthetjük a lopakodást, vagy lehetünk olyan hackerek, akik előtt nincs zárt ajtó vagy levédett számítógép. A speciális Psychoscope sisak megszerzése után ráadásul még tovább bővül a repertoár, hiszen megjelennek az idegen képességek az Energy, Morph és Telepathy opciók alatt – alakváltás, agymanipuláció, telekinézis és hasonló huncutságok válnak elérhetővé a számunkra.
A választásainkat érdemes jól megfontolni, mert az újabb és újabb fejlesztések egyre több NeuroModot igényelnek, ugyanakkor rossz út nincs, mert a ránk váró feladatok (és ellenfelek) több módon is legyűrhetők. Csak a példa kedvéért: a Psychotronics részleg hullaházában van egy tetem, amihez hozzá kell férnünk, az ajtó ugyan zárva, de a probléma akár három módon is orvosolható.
Megoldás lehet az egyik számítógépen található infó, miszerint a helyiségben bóklászó robot fél óránként bemegy a hullaházba, így csak türelmesnek kell lenni. A szoba ablakát viszont be is törhetjük, és az elsőre hasztalannak tűnő játék-számszeríjunkkal (ha épp van nálunk) meglőhetjük a belső ajtónyitó gombot, illetve választhatjuk az űrlényektől zsákmányolt képességünket, és egy bögre alakját felvéve átugorhatunk a betört ablakon, benn visszaalakulva pedig hozzáférhetünk a keresett hullához.
És a döntés/megoldás szabadsága nemcsak az ilyen feladatok szintjén működik, de jóval nagyobb léptékben is. A Prey például simán végigjátszható az idegen képességek használata nélkül. Így elesünk ugyan néhány vagány opciótól, cserébe nem változik a DNS-ünk, így az állomás gépei nem támadnak ránk, achievement/trophy is jár érte, a döntés pedig befolyásolhatja a befejezést is.
NEM LAPOSODIK EL
A kifejezetten változatos lehetőségeket rejtő játékmenet mellett a Prey másik nagy pozitívuma, hogy a végigjátszás hiába nyúlik húsz óránál is többre, sosem hagyja, hogy lankadjon a figyelmünk. A helyszínek kellően változatosak és izgalmasak, folyamatosan botlunk az újabb és újabb lényekbe, a kihívás fokozatosan nő, sőt a korábban már bejárt helyszínekre visszatérve (rengeteg ilyen alkalom lesz) is
Habár folyamatosan egyre ütősebb képességekre, fegyverekre és kiegészítőkre teszünk szert, legyőzhetetlen terminátor sosem válik belőlünk. A munícióval mindig ésszel kell bánni, a fegyvereket muszáj fejleszteni, folyamatosan gyűjteni kell a kacatokat, hogy azokat újrahasznosítva utánpótlást gyárthassunk magunknak, és észben kell tartani, hogy az új területek bejárása előtt érdemes rendesen felszerelkezni, mert sosem tudhatjuk, hogy az ajtók mögött milyen veszély leselkedik ránk.
Ha pedig már veszély, akkor érdemes megjegyezni, hogy a Prey nemcsak sci-fiként, de sokszor horrorként is megállja a helyét, hiszen még hosszú órák után is simán képes a frászt hozni az emberre a lényeivel, amik nem egyszer a legváratlanabb helyekről bukkannak elő (alakváltók a rohadékok, így sokszor egy ártatlannak tűnő pohár robban az arcunkba csápos idegenként).
A kellemes szinten tartott feszültség és az újdonságokat szinte végig adagoló játékmenet mellett pedig arról sem szabad megfeledkezni, hogy a Prey a történet és az univerzum szintjén sem hagyja cserben a játékost. A sztori kellően érdekes és csavaros, a kalandunk háttere és világa remekül ki van dolgozva, és ezúttal tényleg érdemes olvasgatni a szerteszét heverő könyveket és jegyzeteket, mert egy kifejezetten élvezetes sci-fi bontakozik ki, ha odafigyelünk a részletekre.
Milyen tévén játszunk?
Az Prey tesztünk mellé az LG egyik okostévéjét, az OLED-paneles, 139 centi képátlós C6V modellt vetettük be, ami támogatja az ultra HD felbontást és a HDR-t is. A készülék alapvetően ideális választás a Sony erősebb hardverrel szerelt konzolja, a PlayStation 4 Pro mellé, de a Prey esetében nem mutatkoztak az előnyök, hiszen a játék még ezen a képernyőn is csak felskálázott 1080p-ben futott. Ettől függetlenül persze a C6V remek (igaz nem túl olcsó) készülék, ami szép színeket, tűéles képet, remek kontrasztot és gyönyörű feketét biztosít, nemcsak a 4K-s tartalmak, de a felskálázott Full HD mozgóképek esetében is.
És ez hatványozottan igaz, ha nemcsak a központi történetre, hanem a rendszeresen felbukkanó mellékküldetésekre is odafigyelünk. Az opcionális feladatok egyrészt érdekesek és bőkezű jutalommal kecsegtetnek, másrészt szépen elmélyítik a sztorit, megismerhetjük a múltat és a Talos I rejtett titkait. Minden egyes részlet élettel tölti meg a játékot, egyre szórakoztatóbbá téve a programmal töltött órákat.
INSTANT GET
A Prey igen hosszú vájúdás után jelent meg, de megérte várni rá, hiszen – hiába írunk még csak májust – simán bekerülhet 2017 legjobbjai közé. Az Arkane Studios alkotása remek történettel érekezett, izgalmas, sokszor borzongató, rengeteg lehetőséget kínál, ennek hála akár többször is végigjátszható, ráadásul a játékidő egy szabványos FPS sztorimódjának a többszöröse.
A program egyetlen idegesítő momentuma az átlagnál jóval nagyobb töltési idő. A várakozást az egyes pályarészletek között kell elszenvedni, cserébe viszont nincsenek bugok, és ezúttal nemcsak a konzolos verziók működnek hibátlanul, de
Bár az kétségtelen, hogy a Prey játékmenete nem forradalmi, de az tagadhatatlan, hogy elképesztően jól össze van rakva, tartalmaz mindent, amit ami manapság divatos, jól keveri a műfajokat (FPS, horror, survival), a látvány simán megfelel a kor követelményeinek, és ami ennél is fontosabb, hogy van nagybetűs hangulat, van kihívás, és végeredményben egy olyan sci-fi játékot kaptunk, ami tényleg képes hosszú órákra a képernyő elé szögezni a játékost.
A Prey 2017. május 5-én jelent meg világszerte PC-re, PlayStation 4-re és Xbox One-ra. Tesztünket a PS4-es verzió alapján készítettük.
