Annyiszor olvasunk hackerekről, a bankok és állami szervek hálózatát feltörő számítógépes bűnözőkről, hogy sokan szívesen kipróbálnánk, milyen érzés lehet az internet veszélyes oldalán élni. De persze ehhez vagy egy csomó tudás kell, ami már nem igazán romantikus és szórakoztató dolog, vagy pedig valamilyen játék formájában próbálkozhatunk, de ezeknek a legtöbb esetben semmi köze nincs a valósághoz.
Ha átfutjuk az elmúlt évek hackerjátékait (Uplink, Hacknet, CLV2), a trend a biztos középutat célozza meg a filmek látványos hackelései és a valóság között. A valóságtól elrugaszkodott módon látványos rendszertöréseket ábrázoló filmekben és sorozatokban például mindig van legalább egy nagy gomb, amit meg kell nyomni ahhoz, hogy a nukleáris silók védelmét megtörjük. Ezzel szemben a valóság inkább arról szól, hogy rengeteget gépelünk egy billentyűzet felé hajolva. Oké, kisit sarkítottunk, de ez a túlzás egyértelművé teszi: az igazi hackelés folyamata nem kamerabarát, nem volt az, nem is lesz.
Ehhez a hardcore, valóságközeli iskolához közelít a Drizzly Bear csapatot alkotó egyetlen fejlesztő által gyártott HACKMUD is. Nem csinálunk mást, csak megtanuljuk a parancssori utasításokat, a szaktudással meg kiugrunk a szimulált nagyvilágba és megtörjük az adatbázisokat, cégeket – bármit, amit a megbízó kíván. Aztán, ha úgy hozza a helyzet, egymást is. A játék nevében található MUD ugyanis egyértelmű utalás az 1970-es évek második felétől egyre nagyobb népszerűséget kapó, szöveges felületen játszódó sokfelhasználós játékokra (a játékevolúció során aztán ezekből lettek az MMORPG-k és igen, gyakorlatilag a World of Warcraft is a MUDok felé integet vissza raidek között, tiszteletadásként). És onnantól kezdve, hogy a játékban mindenki hacker és mindenki olyan programokat gyalul magának otthon, amivel pénzt lehet szifonozni mások számlájáról, ne is lepődjünk meg, ha valaki minket szemel ki célpontnak.
Mindez főként azok szívét fogja felkrómozni, akik imádják a retrofuturizmust, a 80-as és 90-es évek cyberpunkját és a hackerkultúrát, netán a programozást, az ősi szintaxisokat. Mindehhez hosszas narratívát és kismillió mellékszálnyi küldetést kapunk, a legjobb feladványokat, csapdákat meg eszközöket pont barátainktól szerezhetjük – azoktól, akik hamarosan akár az ellenségeinkké is válhatnak. A játék Steamről 13.37 dollárért szerezhető be – ez is belsős hacker-poén egyébként, a 1337 eltorzított olvasási móddal leet-nek is olvasható, az ilyesfajta “kocka-szövegezésről” itt lehet többet megtudni.
A negatív kritikákkal kapcsolatban pedig nem kell aggódnunk: mindegyikük arról szól, hogy a szerver összeomlik alatuk. Ezzel kapcsolatban pedig a fejlesztő már megjegyezte, hogy tekintve, hogy egyedül dolgozik a játékon, ez teljességgel várható, főként a játék indulásakor, amikor még nem is volt képes teljesen átlátni, hogy milyen terhelésre kell felkészülnie. A többi véleményből az is kiderül, hogy aki nem tud programozni, az is pár óra alatt teljesen hozzá fog szokni a játékhoz, aztán csak pislantania kell kettőt és jön a karácsony. Az ország kiesett GDP-jéért a szerkesztőség nem vállal felelősséget (ellenben nagyon jó scripteket tud összehegeszteni, ha arról van szó).
