Koreában nagyjából egyszerre kezdett dolgozni a két legnagyobb tech-cég a hajlított kijelzős eszközökön, azóta pedig telefonban, tévében és monitorban is egyre érkeznek az ívelt LG és Samsung eszközök. Töredelmesen bevallom, az ívelt mobilok és tévék felbukkanásakor még erősen szkeptikus voltam a hajlított kijelzőkkel kapcsolatban. “Megcsinálták, mert megtehetik” – gondoltam kissé gonoszkodva. Aztán megérkeztek az első íves monitorok, és óriásit változott a véleményem.
Előre szögezzük le, hogy ez a bemutató nem annyira a műszaki apróságok mindenre kiterjedő elemzéséről szól majd, hanem arról, miért jó mégis egy ilyen óriási, meghajlított képernyő az asztalon. Leginkább azok fogják értékelni a technológiát, akik hozzám hasonlóan sokféle tevékenységet végeznek a számítógépen, gyakran egyszerre. A szerkesztőségben gyakran zsonglőrködöm egymás fölé nyitott képszerkesztő, videóvágó, zenei szoftverek ablakaival, nem is beszélve a böngészőkről és szerkesztőségi tartalomkezelő rendszerekről. Épp ezért jó ideje két monitort használok, amelyekre kiterjesztett munkaasztallal húzom ki a leggyakrabban használt ablakokat egymás mellé.
Ívesen tényleg jobb
Amikor az LG korábbi monitora, a 34UM95 megérkezett tesztre néhány hónapja, már kezdtem örülni, hogy végre a két különböző méretű, öregecskedő kijelzőm helyett egyetlen hatalmas, 21:9-es képarányú megjelenítőn tudok kezelni mindent. Ám az élmény még nem volt teljes, bár a monitor műszakilag, látvány tekintetében kiválóan teljesített. Egyszerűen csak egyben tűnt túl nagynak, és mivel ez a modell még hagyományos, “lapos” kijelzőt használt, az előttem elterülő kép két széle már csak akkor volt kényelmes a szemnek, ha egy kicsit oldalra hajoltam.
Vissza is tértem a dupla monitoros, megszokott módszeremhez, és ekkor tudatosult, hogy bármennyire is elavult ez a megoldás, a szemnek mégis kényelmesebb, hiszen a két megjelenítőt nem egymás mellé, hanem egy kis szögben, szélesre hajtott, fordított V alakban helyezem magam elé, így hajolgatás és nyaktekergetés nélkül látok mindent. Na, és akkor jöttek az ívelt monitorok, és egyből a helyére került a hajlítottság miértje.
Ahogy magam elé helyeztem az egyik széles, szintén 21:9 képarányú monitort, az íveltség miatt máris közelebb kerültem a két monitoros, V alakban elhelyezett élményhez. A kijelző szélei közelebb hajoltak hozzám, így a megfelelő távolságba ülve tényleg az az érzet fogott el, hogy a kijelző minden képpontja épp szemben van velem. Innentől pedig végre szabadon pakolhattam egymás mellé a különféle ablakokat, az alt-tab nyomkodása helyett egymás mellett láttam a leggyakrabban használt szoftvereket. Webdizájnerek, grafikusok, videószerkesztők, tervezők álma vált valóra előttem – hát még akkor, amikor két ilyen monitort tettem egymás mellé! Konkrétan egy űrhajó vezérlőpultjára emlékeztetett az asztalom, bár a két 3440×1440-es felbontású monitor közös kezelése már elkezdte megizzasztani az amúgy nem túl gyenge gépemet.
Ki felé hajlik a monitor?
Azért nehéz a dolgom, mert egyszerre három ilyen ívelt óriás-monitor volt nálam, és adná magát a kérdés, melyik sikerült a legjobban, ki a tesztgyőztes? Az LG-től a 34UC97 és a 34UC87M, míg a Samsung kínálatából az SE790C járt nálunk, és az a helyzet, hogy kialakításában, funkcionalitásában nüansznyi eltéréseket mutató, ugyanolyan kiváló eszközöket ismertünk meg bennük.
Nézzük tehát az egyedi apróságokat! Az LG 34UC97 inkább a dizájn irányából közelít, a monitor hátulján például egy ötletes panel alá bújtatták a csatlakozókat, a hozzájuk kapcsolt kábelek a felpattintható panel kis résén összefogva indulhatnak a céljuk felé, tehát nem egy rendezetlen kábel-erdő csúfoskodik majd az eszköz hátán. A fordított V alakú talp szintén stílusos, és bár törékenynek tűnik egy ekkora “test” alatt, szilárdan tartja a monitort – hátránya csupán az, hogy magasságában így nem állítható a kijelző.
A gyártó 34UC87M modellje azonban üzleti felhasználásra céloz, tehát a dizájn egyes elemeit feláldozták a jobb kezelhetőség oltárán. A hátsó “kábelrendező” panel eltűnt, és a talp is robosztusabb, viszont a hosszú, masszív tartórúdon szabadon állítható a hatalmas kijelző magassága és négy irányú dőlésszöge is. Ugyanezt a módszert alkalmazza a Samsung SE790C is, a tartórúdon szabadon mozgatható “gömbcsuklós” felülettel teljesen személyre szabhatjuk, merre néz a kijelző.
Ha tehát valaki úgy dönt, hogy ideje beruházni egy nagy kijelzős, ívelt monitorba, leginkább az apró különbségek, és persze az ár alapján tud dönteni. Mindhárom modell natív felbontása 3440×1440 képpont, az LG modellek képfrissítése 5, míg a Samsungé 4 milliszekundum (ez az a különbség, amit gyakorlatilag lehetetlen észrevenni), a hivatalos leírásokban szereplő fényerő és kontraszt adatok helyett pedig a használat közbeni “szemmértékre” hivatkoztunk, ez alapján pedig szintén nincs észlelhető különbség a három versenyző között. Az LG modellek mellett szól, hogy Thunderbolt csatlakozóval is ellátták őket, így Apple-környezetbe is könnyen beilleszthetők.
Mindegyik modellben működik a villódzásmentes háttérvilágítási technológia, amely szemet kímélőbb, egyenletesebb képet eredményez. Könnyű, egy gombbal vezérelhető, a kijelzőn megjelenő beállításokkal nagyon részletesen szabhatjuk testre a megjelenített kép minőségét a színhőmérséklettől a kontraszton át az energiatakarékos funkciókig.
Már csak az árakkal kell megbarátkozni: a cikk megírásakor a különféle hazai webáruházak és műszaki kereskedések 280 és 350 ezer forint közötti árakon kínálták a fenti monitorokat, ezért azt gyanítjuk, hogy a vásárlás előtti keresgélés nem annyira az aprólékos műszaki jellemzők, hanem az árak összehasonlításával telik majd.
