Az Egyesült Államok páratlan szépségű nemzeti parkjaiban se szeri, se száma olyan látogatóknak, akik medvéket etetnek, fényképek kedvéért bölények hátára ültetik gyerekeiket, gejzírekbe mártóznak, noha tábla figyelmezteti őket a víz “kellemetlen” hőfokára.
A vadőrök szerint a korszerű technológia sokszor sodorja veszélybe a látogatókat. Nemrég egy francia tinédzser szenvedett súlyos sérüléseket, amikor 25 métert zuhant a Grand Canyon egy szakadékába. A fiú egy fotó kedvéért addig-addig hátrált a sziklán, míg végül elfogyott lába alól a szilárd talaj.
A parkőrök számtalan olyan esetet tudnak említeni, amikor látogatók mobilon hívták őket valamelyik hegytetőről, frissítőt vagy útbaigazítást kérve.
A nemzeti parkszolgálat nem tartja nyilván, hogy kereső- és mentőakcióik – amelyek 2009-ben tetőztek 3500 bevetéssel – milyen mértékben állnak összefüggésben a technológiával. Az viszont érezhető, hogy háttérbe szorultak az olyan régimódi, megszokott indokok, mint például a sötétség beállta vagy állatok váratlan felbukkanása.
A szolgálat persze elismeri, hogy az új technológiák előnyöket is rejtenek, és akár életet is menthetnek, ha valaki valóban nagy bajba került. A parkok is élnek a modern eszközök alkalmazásával, többek közt vannak olyan helyek, ahová kamerákat telepítettek, hogy az érdeklődők online figyelhessék meg a természeti csodákat. Így buktak le azok a férfiak, akik a Yellowstone park Old Faithful nevű gejzírébe vizeltek. Az ott elhelyezett kamera ugyanis élőben közvetítette csínytevésüket, és a számítógépek előtt ülők értesítették a parkot.
Pánikgomb, vészhelyzet nélkül
Áprilisban két Las Vegas-i fiatalember halt meg a Utah állambeli Zion Nemzeti Parkban, ahol saját maguk eszkábálta hajóval akartak raftingolni a Virgin folyón. Nem volt náluk elég étel, mint ahogy az éjszaka átvészeléséhez alkalmas felszerelés sem. Mint kiderült, a fiatalok egész útjukat videóra akarták venni, hogy aztán a felvételeket beküldjék a Man vs. Wild (Ember a vadon ellen) című műsorba.
A parkőrök számára az egyik legidegesítőbb és legzavaróbb az a műholdas eszköz, amellyel tulajdonosa képes vészjelzéseket küldeni, ám kétirányú kommunikációra nem alkalmazható. Az illető bármikor megnyomhatja – akár véletlenül, akár megfontolatlanul – a pánikgombot, a hatóságok pedig ilyenkor kénytelenek a vészhelyzetnek megfelelő előírások szerint cselekedni.
Tavaly ősszel két férfi, akik tinédzser korú fiaikkal túráztak a Grand Canyon Nemzeti Parkban, nyomta meg a pánikgombot. A parkőrök helikopterrel indultak megmentésükre, ám kiderült, hogy csak víz kellett nekik. A kirándulók következő este ismét leadták a vészjelzést. A nemzeti park mentőhelikoptere azonban a sötétedés miatt már nem tudott felszállni, így az arizonai közbiztonsági szolgálat gépe emelkedett a magasba éjjellátó felszereléssel. A személyzet megtalálta a csoportot, amelynek tagjai bevallották: csak féltek a dehidratálódástól, mert sósnak érezték a vizet.
Az esetről szólva a park képviselője elmondta, hogy a helikopteres mentés óránként 3400 dollárjukba – közel hétszázezer forintba – kerül.
Ezek után nem csoda, hogy amikor a túrázók a rákövetkező reggel is működésbe hozták a gombot, a parkőrök felszólították őket, hogy haladéktalanul hagyják el a park területét, a csoport vezetőjét pedig bíróság elé idézték “veszélyes körülmények teremtésének” gyanújával.
