1956 után lejjebb tekerték az offenzív szovjetellenes propagandát, a hírműsorok mellett inkább a szórakoztatásra helyezték a hangsúlyt: a rock and rollnál vagy a beatzenénél nem volt erősebb érv a „hanyatló Nyugat” mellett.
Hogyan tudták a katonai államcsínyt és a szálakat hátulról mozgató pénzembereket feltételező összeesküvés-elméletek több mint száz éven át fogva tartani a politikai gondolkodást Nagy-Britanniában?