Szakértők egy csoportja a közelmúltban bejelentette, azonosíthatták azt a helyszínt, ahol a bibliai Noé bárkája elérte a szárazföldet – írja az IFLScience. Egyes kutatatók egy ideje feltételezik, hogy amennyiben a hajó valóban létezett, úgy a mai Törökország területén feneklett meg.
Mózes első könyve szerint a bárka az Ararát-hegy csúcsán állt meg. A leírás alapján a hajó 300 sing hosszú, 50 sing mély és 30 sing magas volt, ez átszámítva mintegy 134-szer 22-ször 12 métert jelent. Amennyiben a szöveg vonatkozó része igaz, a bárka mai mércével is hatalmas volt.
Egyes szakértők úgy vélik, egy ekkora struktúrának régészeti nyomot kellett hagynia, és itt jön a képbe a Durupinar-formáció.
Amerikai és török kutatók, akik 2021 óta dolgoznak a helyszínen, most úgy vélik, bizonyítékokat találtak arra, hogy a hajó egykor itt állt. A formációból származó mintákat elemezve olyan agyag, tengeri anyagok és tenger táplálékok nyomaira bukkantak, amelyek az időszámítás előtti 5000 és 3000 közötti periódusból származnak. Faruk Kaya, az Ağrı İbrahim Çeçen Egyetem munkatársa szerint ez arra utal, hogy a bibliai áradás feltételezett idején emberi tevékenység jellemezte a környéket.
A kritikusok persze úgy gondolják, az eredmények nem meggyőzőek. Az emberi jelenlét még nem jelenti azt, hogy létezett a bárka vagy a hatalmas áradás. Korábbi vizsgálatok ráadásul kimutatták, hogy a Durupinar-formáció teljesen természetes eredetű.
A kutatók máig vitatkoznak arról, hogy a Biblia egyes részletei mennyiben tekinthetőek történeti forrásnak. Geológiai bizonyítékot egyelőre nem találtak az árvízre vonatkozóan, a leírás valószínűleg a korábbi Gilgames-eposzból ismert, mezopotámiai áradástörténet későbbi verziója. Az adatok azt mutatják, hogy nagyjából 7500 éve valóban kialakulhatott jelentősebb árvíz a Mediterráneumban és a Fekete-tenger vidékén, igaz, sokan a datálást is vitatják.
