Jöjjenek velünk oda, ahol nincs megtelt tábla, és minden nap örökbefogadó nap. Riport az Illatos útról, amely halálsorként él sok állatbarát képzeletében.
Jelen bejegyzés elkészültekor erre a napra csapadékot mondtak, úgyhogy mi a szakadó eső angol kifejezéséből kiindulva (It’s raining cats and dogs. – Macskák és kutyák potyognak az égből.) – micsoda meglepetés! – macskákat és kutyákat hoztunk.
Hosszú hét volt ez, közben a bolondokkal is meg kellett küzdeni, így a regenerálódást elősegítendő ráteszünk még egy lapáttal a tegnapi duplacukikra – sicher ist sicher.
Gyermekeink „szőranyái”, vagyis az elalvásban segítő plüssök rendszerint puha és legtöbb esetben cuki lények. Bár az én fiam időnként az aznapi kedvenc játékával alszik, és ezek általában elmondásból sem láttak lágyságot, ilyen például a dobverő. Illetve – miket beszélek?! -, dehogyis dobverő! Kard!
A Solti tanyavilág azóta háborog, hogy Marika néni két kutyáját megcsonkítva és agyonlőve találtak az erdő szélén, azóta egyre több az áldozat. Sejtik, ki a tettes, de nem tehetnek semmit.
Valljuk be, az rendkívül cuki tud lenni, ahogy egy kisgyermek az ablaküveghez nyomja az orrát! A belapult nózi –az opcionálisan kancsi nézéssel – mindenkit mosolyra fakaszt.