Szórakozás

Kiutat akart a stresszes életből, kilenc hónapon át készült kecskeként élni

Arra is kereste a választ, milyen közel tud kerülni az ember egy ősi álom teljesüléséhez.

Thomas Thwaites évekig irigyelte a kecskéket, hogy mennyivel szabadabb életet élhetnek, mint az emberek, és mennyivel kevesebb stressz éri őket. Ezért úgy döntött, kipróbálja a kecskelétet: pataprotézit vett fel, füvet próbált enni – írta a LadBible.

A BBC Radio 4-nak úgy emlékszik vissza Thwaites az előzményekre, hogy először gyerekkorában irigyelte meg a macskákat, hogy nem kell iskolába járniuk. Aztán a macskák helyett a kutyák kerültek a középpontba, miután unokatestvére kutyájára kellett egyszer vigyáznia.

Thwaites nem csak a stressztől akart megszabadulni, annak is utána akart járni, mennyire lehet megközelíteni azt a célt, amit már őseink is akartak.

Végeztem egy kis kutatást, és könnyen rá lehet találni az összes őskori falfestményre, amelyek félig ember-félig fenevad teremtményeket ábrázolnak.

Kilenc hónapon keresztül készült Thwaites, hogy megvalósítsa az ötleteit, illetve szerzett rájuk pénzt. Így készültek el egy egyetemen a művégtagok, -paták.

Arra is gondolt, hogy műgyomrot is beszerez, hogy a füvet könnyebben megemészthesse, de végül erről a tervéről lemondott, mert felhívták arra a figyelmét, hogy komoly egészségügyi problémái lehetnek.

Végül az Alpokba vonult el kecskeként élni. Az ott eltöltött három napot „ különleges időnek” titulálja.

Azóta élményeiről ki is adott egy könyvet, a GoatMan: How I Took A Holiday From Being a Human (Kecskeember: Hogyan szakadtam ki az emberi létből nyaralni. A könyv nem csak a három napot írja le, hanem az oda vezető kilenc hónapos felkészülést is.

Előző könyve a Toaster Project (Kenyérpirító-projekt) névre hallgatott, és arról szólt, hogyan lehet a semmiből megépíteni egy kenyérpirítót. Az ötletet Douglas Adams Galaxis útikalauz stopposoknak című regénye adta, amiben az egyik szereplő képtelen összeszerelni egy kenyérpirítót, miután leszállt egy primitív bolygóra.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik