A húszas éveim közepén járok, kizárólag hosszabb kapcsolataim voltak. A jelenlegi párommal három éve élünk együtt és úgy érzem, választóvonalhoz értem. Jól érzem magam vele, de úgy érzem, kiherélem őt. Erős egyéniség vagyok, aki sokszor szélsőséges. A páromnak csodálatos türelme van, de folyton elégedetlen vagyok, és ezt sokszor a fejéhez vágom. A munkámban egyre sikeresebb vagyok, jobban keresek, de ezzel azt értem el, hogy felcserélődtek itthon a szerepek, minőségi időt sem nagyon töltünk együtt. Folyton a munkáról beszélek, ő viszont soha.
Az olvasói levelet Gréta (ál)nevű olvasónk küldte nekünk, a témával igyekszünk érzékenyen bánni, hogy senki ne érezze magát bántva. A nőiesség és férfiasság kérdése igen szubjektív a párkapcsolaton belül, ahhoz, hogy működjön, mindként félnek ismernie kell a saját határait is.
„Nagyon visszahúzódó és kevés önbizalommal rendelkezik, amit én a folytonos elégedetlenkedésemmel és szurkálódásommal csak még inkább rombolok. Idén kiharcoltam egy lánykérést, amivel azóta dicsekszik, de bizonytalannak érzem magam. Ahogy egyre több sikerélmény ér a munkában, a szexuális életünk egyenes arányosan romlik. Amikor beszéltem vele erről, hogy ő miként éli ezt meg, azt mondta nem zavarja, hogy többet keresek. A vérnyomására gyógyszert szed két éve, idén pont a munkadömping elején rosszabbodott az állapota, amit én nehezen viseltem, nem akartam vele foglalkozni. A potenciagondjával nem szeretne orvoshoz menni, potencianövelő tablettákat szedett az utóbbi időben, de elmondása szerint nem használt semmit. Már nem szeretnék közeledni hozzá, mert félek a kudarctól, úgy érzem nem talál vonzónak. Szükségem van a törődésre és igényeim vannak, de úgy érzem, nem azt látjuk a másikban, amit kellene. Én a gyerekemet, ő meg az anyját. Három év együttélés után most sajnos ideiglenesen haza kell költöznünk a szüleinkhez, és félek, hogy ez végképp szétrobbant minket. Félek, hogy az anyja befolyásolni fogja, és félek magamtól, hogy ahelyett, hogy rendbe akarnám hozni a kapcsolatunkat, máshol fogom keresni a boldogságot. A lánykéréstől ugye megkaptam azt a plusz fejlődést amire vágytam, de nem tudom, tudnék-e így élni mellette, még inkább azt, hogy ő boldog lenne-e mellettem. Szeretném, ha jobb embernek látna, de közben a saját életemet is szeretném építeni, mert úgy érzem, hogy ő nem tudja azt a stabilitást megadni, amire vágyom.”
Mit lehet tenni?
Először is fontos tisztázni, hogy a férfinak potenciagondjai vannak, márpedig a magas vérnyomásra adott gyógyszerek közül több is okozhat merevedési gondokat, azonnal szükséges lenne az orvostól másikat kérni. Emellett pedig azt is jó tudni, hogy azoknak, akiket magas vérnyomással diagnosztizáltak, nem is szabad szexuális életet élniük, csak ha már a gyógyszerezés megoldódott. A legfőbb problémát ebben a kérdéskörben látom és abban, hogy olvasónk nehezen fogadja el a helyzetet: az a férfi, aki egyszer kudarcot vallott, a következő szexuális helyzetekben rettegni fog, hogy vajon működik-e majd, mint férfi, képes lesz-e kielégíteni a nőt, ő mint férfi, elég-e vagy sem. A kudarc elkerülését szinte minden ember hárítással oldja meg, ez természetes emberi reakció. Ahhoz, hogy ez ne legyen benne a hétköznapokban, szükséges lenne a gyógyszerváltás és egy szexuálterapeuta, aki az eddig felgyülemlett kudarcélményeket és az akadozó szexuális életet helyreteszi.
A másik kérdéskör a felborult szerepek a háztartásban, ez igen kényes kérdés, hiszen általánosítani nem lehet: vannak, akik akkor érzik jól magukat, ha eltartják őket és háztartásbeliek lesznek, vannak, akik szeretnek karriert építeni és ritkán főznek otthon. Azt, hogy ki, hogyan érzi magát teljesnek, senki nem mondhatja meg, viszont mivel amikor két ember él együtt egy háztartásban, ott már kölcsönhatásról beszélhetünk. Az egyik a másikhoz igazodik, és jelen esetben talán pont a szexuális kudarcok miatt a partner igyekszik mindenben a legjobb lenni, kiegészíteni olvasónkat, megfelelni neki az élet egyéb területein. Ezért is örül és boldog az eljegyzéstől, feltételezhetően. Olvasónknak azonban ez a felállás nem jó, nem érzi magát ebben jól, és amikor ez bekövetkezik a párkapcsolatban, akkor változtatni kell. A jó párkapcsolatban mindkét fél ismeri a saját határait, tudják, mi az, ami még belefér és képesek egymáshoz alkalmazkodni.
Ezek után pedig fontos lenne kívánságcetliket írni egymásnak, és konkrétumokat kérni, például, hogy xy étteremben vacsorázzanak, hogy sétáljanak a Duna partján este, vagy hogy menjenek moziba, színházba. Ezeket a cetliket hetente húzzák ki egymásnak, és mindenki teljesítsen egy adott időn belül többet is. Ha már ezt a két dolgoz megteszik, akkor talán helyreállhat valamennyire a kapcsolat egyensúlya és talán több örömöt is megélhetnek együtt. Néha vissza kell térni az alapokhoz ahhoz, hogy jól működjünk együtt. Amennyiben ezek a változások sem hozzák el a várva várt változást, akkor célszerű átgondolni a közös jövőt, és valóban elgondolkodni a szakításon.
Olvasónk a saját viselkedéséről is ír a levélben, ezek pedig olyan dolgok, amik valóban nem könnyítik meg egy olyan férfi életét, akinek merevedési gondjai vannak. A veszekedések, viták, az otthoni rossz hangulat nem vezet sehova, és ha olvasónk látja és tudja, hogy időnként elszalad vele a ló, esetleg azt is tudja, hogy ilyenkor a munkahelyi feszültséget vezeti le a partnerén és valójában nem is vele van gondja, akkor a megoldás is adott. Sporttal, autogén tréninggel, meditációval jógával ezek a feszültségek csökkenhetnek a mindennapokban és az otthoni hangulat is javulhat.
A sorozatunk többi cikkét ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: Besenyei Violetta
