Hat éve vagyunk együtt a pasimmal, de nem töretlenül. Két éve voltunk együtt, amikor a hét minden napján eljárogatott a haverjaival szórakozni, sokszor nem is aludt otthon, és úgy éreztem, van vagy lesz valakije, hogy nem foglalkozik velem. Akkoriban elhagytam őt valakiért, de hiába voltam együtt azzal a másikkal, végig őt szerettem. Újra összejöttünk fél évvel később, és azóta is együtt vagyunk. A probléma az, hogy most is rengetegszer érzem azt, hogy nem foglalkozik velem, és így én is a saját életemet élem ezerrel: most éppen francia nyelvet tanulok, egy fiatalabb pasi a tanárom. Ami gond, ugyanis a pasim féltékeny a francia tanárra, holott nincs oka rá. Amikor megkérdezte, milyen a tanár, nem hazudtam neki, megmondtam, hogy fiatal, hogy magas, normális, kedves. Azóta büntetésben vagyok, és ez már nem az első alkalom, most éppen napok óta nem szól hozzám, és fogalmam sincs, mit tegyek.
Az olvasói levelet Magdolnától kaptuk, aki a féltékenységről írt nekünk, sajnos tipikusnak mondható az esete, ki is fejtem, hogy miért.
Mit lehet ilyen esetben tenni?
Azt mondják, a féltékenység akkor kezdődik, amikor a szerelem, illetve aki nem féltékeny, nem is szeret igazán, de ezek a mondások valójában károsak, hiszen a féltékenységnek nem sok köze van a kölcsönös szerelemhez. Ahhoz, hogy megértsük, mi zajlik a másikban, amikor éppen napokig nem szól hozzánk féltékenységből, egészen messziről kell kezdenünk végigrágni a kapcsolatunkat, és azt a kérdést érdemes feltenni magunknak:
Vajon nem játszmázunk egymással?
A párkapcsolatokban gyakoriak a játszmák, ezek mértéke és mennyisége – csakúgy, mint a féltékenységé – többféle lehet. A játszmák arra irányulnak, hogy a másikat kézben tartsuk, legyőzzük, hogy elérjük a célunkat. A taktikázások már kisgyerekkorban kialakulnak bennünk, a felnőttkorunkban kész válaszaink vannak. A leggyakoribb ilyen a „Ha nem szeretnélek…” kezdetű mondat, például a folyton panaszkodó nő elmondja, hogy a férje semmit nem enged neki, és azzal zárja a mondatot, hogy ő ha nem szeretné a férfit, mennyi minden lenne már belőle az életében. Ez egy nagyon különleges helyzet, sokkal több van mögötte, mint azt hisszük: a feleség tudatosan választott olyan partnert, aki megtilt neki ezt és azt, mert félt attól, amit el szeretett volna érni, így szépen hárítja a felelősséget a férjére.
A másik, amit gyakran látni pároknál, a bíróságos játszmázás, amikor a veszekedő pár bevon egy harmadik felet is, akit arra kényszerítenek, adjon valakinek igazat. Ebből párterápián bőven akad példa, sajnos. Ebben a játszmában vagy egy bíró, van egy vádlott és van egy vádló, és tulajdonképpen senki nem jöhet ebből ki jól. Vannak bőven eszközei az embernek arra, hogyan keserítse módszeresen a saját párkapcsolatát, például amikor bármit csinál a partner, minden rossz, és mindenért ő a hibás: a férj valami romantikus eseményt szervezne, a nő nem mondja meg, hogy ehhez nincs kedve, de amikor eljön az időpont, veszekedést szít, mindezt tudattalanul, hogy egyikük se érezze olyan jól magát, vagy egyáltalán ne is menjenek el.
Szintén igencsak gyakoriak az olyan mondatok, hogy „Miattad csináltam…”, a „Miattad történt mindez…”, az „Ugye megmondtam”, amik olyan házasságokban köszönhetnek vissza, ahol az egyik fél önbizalomhiányos, átenged minden döntést a másiknak, és utána ráveti, ha valami nem úgy jött össze, ahogy szerette volna. Ez például remekül megfelel arra is, hogy a szexualitást mellőzzék a párkapcsolatban. A féltékenységi játszmák is bizony igencsak sokaknál jelen vannak, a kacérkodés, flörtölés másokkal abból a célból, hogy a másikat féltékennyé tegyük nem jó módszer. A féltékeny(ebb) partner valójában bizonytalanságot, birtoklási vágyat, a másik sikereire való irigységet él meg legbelül. És ez az, amit jó észben tartani, amikor a zöld szemű szörnnyel szeretnénk elérni, hogy figyeljen ránk a másik.
Az olvasói levél azt a végtelenül egyszerű női taktikát mutatja, hogy ha egy picit féltékennyé tesszük a pasit, akkor felénk fog fordulni, még szerelmesebb lesz, és kicsit teperni fog a nő után. Ez a játék elsülhet jól és rosszul, olvasónk esetében ez utóbbi történt. A férfi, akit korábban elhagyott egy másik pasiért, soha nem fogja elfelejteni, hogy mi történt, így a bizalom fogalmára különösen jó odafigyelni. Ha ezt a kapcsolati törést túlélték együtt, és azóta jól megvannak egymással, akkor ne a féltékenység érzésével játsszunk húzd meg-ereszd el játékot.
A férfi most napokig nem szól a nőhöz, amit partnerként különösen nehéz lehet megélni, hiszen a nő csak figyelmet, gondoskodást és kicsit több udvarlást szeretett volna elérni egy ártatlan megjegyzéssel, amire a férfi, mondjuk ki, hülyén reagál. Ez egy aszimmetrikus kapcsolatot mutat, aminek célja, hogy az egyik fél kézben tartsa a másikat, rákényszerítve egy kompenzációs szerepet. És ha ez elkezdődött, azt végig is kell csinálni. Sajnos.
Olvasónk esetében még több szeretettel és türelemmel, odafordulással oldhatjuk a helyzetet, biztosítva a féltékeny társat arról, hogy ő az, aki kell. Javasolt az is, hogy együtt menjenek egy francia órára, különösen jót tehet egy kapcsolatnak, ha közösen találnak célt és kihívást, amit együtt csinálnak végig. Ha ezt a nő nem szeretné, érthető, hiszen akkor van egyensúlyban a kapcsolat, ha mindketten élik a saját életüket is a közös mellett.
A sorozatunk többi cikkét ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: Besenyei Violetta
