Ambrus Attila a Borsnak mesélt önálló estjeiről. Nem beszél erkölcsi magaslatokból, de úgy gondolja, rengeteg tanulságot le lehet vonni az ő életéből.
Ez nem egy bankrablótanfolyam. Az a kiindulási pont, hogy mások próbálják meg az én hibámból kiindulva elkerülni a bajt. Ezek a közönségtalálkozók elsősorban interaktív beszélgetések, ahol mindenféle kérdéseket feltehetnek nekem, ezekre igyekszem kulturált módon válaszolni. És persze a Viszkis-filmmel és egyéb, az életemmel kapcsolatos történeteket is elmesélek. Ez egy küldetés, amiben az életpályámat megpróbálom pozitív oldalra vinni és bebizonyítani, hogy igenis fel lehet állni mindenféle mélységből.
Sokan a másik oldalról közelítik meg a történetét, és megkérdezik tőle, milyen érzés lehetett annak, akire anno fegyvert fogott. Az egyik rendőrlánnyal, aki jelen volt, mikor szétlőtt egy zárat, azóta beszéltek is erről.
Elmondásokból, és Hofi 99-es szilveszteri paródiájából tudom, hogy befeküdt a kocsi alá, szegény, úgy megijedt. Ez teljesen érthető. Mondtam neki, hogy borzasztóan sajnálom, ne haragudjon. Higgye el, nem szándékosan ijesztettem meg. Adtam neki egy ajándék kerámiát. Így próbáltam a régi sebeket begyógyítani. Nem tudom, mennyire sikerült.
Annak ellenére, hogy sokakban traumát okozott egy-egy bankrablása, nem egy áldozatával találkozott már, és megpróbálja tisztázni, illetve jóvátenni a történteket.
Kiemelt kép: 24.hu / Karancsi Rudolf
