1947. szeptember 27-én született az amerikai zeneipar egyik legfurcsább és legkitartóbb figurája, Meat Loaf.
A Meat Loaf jelenség
Már amennyiben lehet ilyesmiről beszélni. Gondolunk itt arra a cseppet sem jellegzetes aktusra, hogy miképpen lesz egy különösebben komoly, vagy figyelemfelkeltő zenei produktumot létrehozni nem tudó muzsikusból világsztár, úgy, hogy valószínűleg ő maga sem tudja pontosan, hogy miért ismert (és viszonylag keresett) mind a mai napig. Talán az az egy sláger? Vagy az a néhány, emlékezetesebb filmszerep?
Meat Loaf különlegessége minden bizonnyal abban rejlik, amiben Ed Sheerané is: olyan figura, mint bárki más a színpad vagy a tévé másik feléről. A 80-as években pedig pont jókor volt jó helyen, ahogyan napjaink “feltűnésmentes” ikonja, Sheeran. Nem rossz, de azért ilyen sok van.
De vizsgáljuk meg közelebbről, ki is ez a nem túl látványos, de nem is feltűnésmentes, nem túl jó hangú, de rossz hangúnak sem nevezhető, számtalan karakterszereppel büszkélkedő, immáron 70 éves amerikai úr.
Meat Loaf, alias Marvin Lee Aday, alias Michael Lee Aday: színész, kidobóember, zenész
Ha feltesszük magunknak a kérdést, hogy Meat Loafra honnan is kellene emlékeznünk, érdemes inkább a filmes emlékeink között kotorászni. Igaz ugyan, hogy Michael Lee Aday eredetileg a 80-as évek amerikai glam rock időszakának egyik nagy, vagy annyira nem is nagy újrafelfedezettje, Meat Loaf pályája mégiscsak a színészet két pillérére épül az időtengelyen, amennyiben fiatal és idős Meat Loafok között szeretnénk feltérképezni Aday pályafutását.
Színész szeretett volna lenni. Már középiskolában is sokat játszott kisebb iskolai darabokban, nem tudott ellenállni a színpadnak. Némi kocsmai kidobóemberkedést követően jókor volt jó helyen, amikor zenekart alapított (Meat Loaf Soul) és Los Angelesben rádöbbent egy szemfüles producer, hogy a srác hangja még sokat érhet. Indult is a zenész korszak. Végül is a színpad az színpad…
Olyan nevek előtt léptek fel sorra, mint Janis Joplin, a The Who, vagy épp a Grateful Dead, Aday aztán csatlakozott a Hair broadway előadásaihoz is, így ismét közel került a színészethez, s egyre nagyobb ismeretséget szerzett magának Hollywoodban. Úgy lehet ezt nagyjából elképzelni, hogy egy csomó hírességnek lett tehát egy Meat Loaf nevű ismerőse. 1973-ban aztán csatlakozott a The Rocky Horror Showhoz, ahol legsikeresebb alakítása talán Eddie szerepe volt.
Az 1980-as években, amikorra a 70-es évek meghatározó zenészeinek és zenekarainak szép sorban leáldozott (nem csak azért, mert a legnagyobb hullócsillagok már halottak voltak), Meat Loafnak nagyon megérte, hogy ő nem durrogtatta el az összes petárdáját az elmúlt szűk másfél évtizedben, csupán jelen volt, amikor kellett. Lemezkiadójával bár komoly összetűzésbe keveredett (mondjuk így, elfáradt a kapcsolat), és a 80-as évek végén több évig nem igen hallatott magáról, 1993-ban mégis rögzítette Jim Steinman segítségével a Bat Out Of Hell II. lemezt, melynek kislemeze, az I’d Do Anything For Love hatalmas siker lett. 15 millió kelt el belőle világszerte, a címadó dal pedig közel 30 országban volt TOP 1. a slágerlistákon.
Meat Loaf még elkészítette a Bat Out Of Hell III. címet viselő anyagot, aztán közölte, hogy itt részéről vége a lemezkészítésnek.
Ugyan jelentek meg később is anyagok, amelyek az ő nevéhez fűződnek (legutóbb 2011-ben), de az ezredforduló környéke óta főként a színészettel foglalkozik.
Mivel Meat Loaf elsősorban karakterszínészként definiálható, aligha van értelme annak, hogy emblematikus főszereplőként keresgéljük a filmművészet különféle lexikonjaiban. Legjelentősebb és egyben legeredetibb szerepe talán a Harcosok Klubjának Robert Paulsonja, az egykor volt, időközben a szteroidoktól teljesen tönkrement testépítő.
Meat Loaf egyéb szerepekben feltűnt még a Tenecious D, avagy a kerek rockerek című moziban, de láthattuk a Glee, a Monk, és a Dr. House egy-egy epizódjában is.
Meat Loaf abban a tekintetben az egyik legsikeresebb figura az amerikai szórakoztatóipar világában, hogy sosem tört igazán nagy babérokra, így túl nagyot nem tudott zuhanni, ugyanakkor felbukkanása óta ott van Los Angelesben, ráadásul még csak azt sem mondhatnánk, hogy valamiféle celeb, esetleg csatolt fájl volna egy-egy rendező, vagy producer mellett.
Lehet, hogy Meat Loaf azon kevesek egyike Hollywoodban, aki pontosan érzi, hogy mennyi kell ahhoz, hogy az embert ne felejtsék el, ám azzal is tisztában van, hogy fölösleges is volna úgy tekintenie önmagára, mint valamiféle élő istenre a mozicsillagok Olümposzán. Merthogy az a hegy is csak a díszlet része, amelyen annyira büszkén feszül a Hollywood felirat.
Nyitókép: David Becker/Getty Images/AFP
