A nemzet színésze, a Madách Színház kétszeres Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művésze hosszan tartó betegség után, életének 87. évében hunyt el. Pályatársai mind fájó szívvel emlékeznek rá; Törőcsik Mari egyenesen úgy érzi, Psota Irén az ő élete egy részét is elvitte magával, és pótolhatatlan űrt hagy maga után a magyar színjátszásban.
Szirtes Tamás, a Madách Színház igazgatója is hasonlóan vélekedik; szerinte Psota Irén korszakos színésznő volt, zseniális, legendás, nagyszerű művész. Úgy véli, ő volt az az ember, aki semmi más nem lehetett volna az életben, csakis színész.
A direktor, rendező az MTI-nek elárulta azt is, Psota Irén művészetén keresztül értette meg, mi az, hogy színészet. A vele való közös munka során világosodtak meg számára ennek a pályának a végletei, szélsőségei, és az, hogy ezt a pályát csak úgy lehet igazán méltón művelni, hogy az ember teljesen odaadja a személyiségét, az életét, az egyéniségét az imádott foglalkozásnak.
“Psota Irén nagybetűs színésznő volt. Csodálatos találkozás ez tehetség és foglalkozás között, fényes, dicsőséges pálya. Méltán imádták, ő a magyar színészet egyik meghaladhatatlan csúcsa” – mondta el Szirtes Tamás, aki kiemelte, hogy 1960-ban az újkori Madách Színház története a jelenlegi körúti épületben Brecht Kaukázusi krétakörével indult: Psota Irén csodálatos Gruse-alakításával Ádám Ottó rendezésében. A színésznő pályája során nagyon nagy szerepeket játszott el itt, köztük a Hamlet Gertrudját, a Yerma címszerepét, a Koldusopera Pollyját, a Vőlegényben Kornélt, a fiatal lányt, aztán sok évvel később az Anyát, A vörös malom Rex Infernusát, főördögét.
“A legnagyobbakkal játszott együtt és köztük ő volt talán a legnagyobb” – emlékezett sz elhunyt művésznőre az igazgató.
