A mindenkit elrettentő példát a Szűcs-per és a 19-szeres válogatott labdarúgó, Szűcs Sándor halála szolgáltatta. A Szolnoki MÁV, majd 1944-től az Újpesti Dózsa hátvédjének, a kor szaknyelvén fedezetének az volt a bűne, hogy beleszeretett Kovács Erzsibe, a húszéves táncdalénekesnőbe. A szerelem nem válogat, szokás mondani, de az ’50-es évek elején ez nem volt ennyire egyértelmű…
A nagy találkozás 1948 nyarán történt, amikor az énekesnő férjével, Boros László zongoristával balatoni turnéra utazott. Boros nagy futballrajongó volt, és amikor meghallotta, hogy a Dózsa Hévízen edzőtáborozik, találkozót szervezett a focistákkal. Ezen az összejövetelen látta meg először egymást a csinos énekesnő és az akkor 27 éves, már szintén házas, kétgyermekes híres futballista. E találkozásból lett a szerelem – eleveníti fel a jogiforum.hu a szomorúan végződő történetet.
Akkoriban a szocialista erkölcs nem engedte a házasságtörést. Miután a találkozást követően pár nappal az énekesnő összepakolt, és két gyermekével albérletbe költözött a férjétől, és Szűcs is szinte minden nap meglátogatta nem tudták titokban tartani szerelmüket.
A Belügyminisztériumhoz tartozó Dózsa vezetői szakítást követeltek a labdarúgótól, mi több, Csáki Sándor, az Újpest hírhedt elnöke behívatta Szűcsöt, és közölte vele, ha a szocialista erkölcsbe ütköző magatartásán nem változtat, az énekesnőt internálják, míg őt egy olyan táborba viszik, ahonnan a lábát ki nem teheti.
A két fiatal úgy döntött, hogy külföldre menekülnek. A szökés történetét Kovács Erzsi így mesélte el:
„Egy napon Sanyi előállt az egyetlen elfogadhatónak vélt megoldással: nincs más lehetőségünk, menjünk ki, hagyjuk el az országot. Említette, hogy sporttársai útján ajánlatot kapott az AC Milan-tól, és arról is beszélt, hogy akadt egy ember, aki segítené szökésüket. Fél kiló aranyat kért a »segítőnk« és még ötezer dollárt, ha kijutunk. Amikor az előzetes megbeszélésre elmentünk, találkoztunk a férfival, láttam, hogy nem tiszta a tekintete, de nem mertem szólni. Elindultunk a végzetes útra. Szerelmem megkért, akármi is történjen, soha ne valljam be, hogy disszidálni akartunk. Voltak gyanús jelek, de mi naivan hittünk. A határ előtt »segítőnk« megkérte a Sanyit, hogy fogja meg a fegyvert, amit a kezébe ad és állítsa élesre a biztonság kedvéért. Néhány perc múlva az árkokból fegyveres katonák ugrottak elő. Bevittek bennünket az őrsre, engem a falhoz állítottak, a Sanyit megbilincselve azonnal elvitték valahová. Én később az ÁVH rettegett Gyorskocsi utcai épületébe kerültem, elvették gyűrűmet, órámat, meztelenre vetkőztettek, kívül-belül megmotoztak…”
Az embercsempész, Kovács József valójában az ÁVH ügynökeként „segédkezett”, vagyis az egész akciót a hatóságok tervelték ki.
A remek labdarúgó, csapattársa, Szusza Ferenc közvetítésével hiába próbált meg segítséget kérni Puskás Ferenctől és Bozsik Józseftől is, még a két remek válogatott labdarúgó sem tudta elérni, hogy megmásítsák a koncepciós per első és másodfokú ítéletét.
Farkas Mihály honvédelmi miniszter ugyan megígérte, hogy közbenjár az ügyben, de a szerencsétlenül járt futballistán az ítéletet 1951. június 4-én végrehajtották.
A halálbüntetés híre megrázta az egész magyar labdarúgó-társadalmat. A koncepciós per elérte a célját: 1951 nyarától egészen az 1956-os forradalomig futballista nem próbálkozott tiltott határátlépéssel.
Szűcs Sándor tudása alapján simán tagja lehetett volna az Aranycsapatnak is. Halálhírét hivatalosan 1989-ig nem hozták nyilvánosságra, nem beszéltek róla, még sírjának pontos helye is államtitok volt. Csak a rendszerváltás után minősítették törvénysértőnek az ellene hozott ítéletet, és 1991-ben poszthumusz alezredesi rangot kapott.