A Real Madrid eddig tizenöt mérkőzést játszott le a szezonban, és összességében sikeresnek mondható, ugyanis tizenhárom győzelem mellett csak két két vereség rondít bele a képbe: a spanyol bajnokságban az Atlético Madridtól szeptember végén 5-2-re, a Bajnokok Ligájában a Liverpooltól 1-0-ra kaptak ki Kylian Mbappéék. Eközben a „kötelező” feladatok mellett győzni is sikerült komolyabb ellenfelek, például a Juventus és a Barcelona ellen. A novemberi válogatott szünethez közeledve így lassan érdemes górcső alá venni, mit valósított meg a Realnál Xabi Alonso, aki már játékosként is hosszú ideig játszott a klubnál.
A baszk edző a nyáron vette át a Real Madridot, miután az elmúlt két évben az egyik legfelkapottabb edző lett a Leverkusennél, amellyel történelmet írt: 2023-24-ben veretlenül nyerte meg a német bajnokságot és kupát, a modern futball történetének első teljesen veretlen szezonjától pedig csak az Atalanta ütötte el az Európa Liga 2024-es döntőjében. A német csapatnál rendkívül egyedi játékstílust valósított meg – formailag a labda oldalának túltöltésére és a sok mozgásra koncentrált az akkori Leverkusen, amit papíron 3-4-3-nak azonosítottak, tartalmilag pedig a kis területekre koncentráló, az ellenfelet átlós passzokkal manipuláló, technikás, rendkívül sok rövid passzos játékra.
Xabi Alonso nemcsak azért tűnt kitűnő választásnak mert 2009 és 2014 között maga is a Real Madrid játékosa volt, és többszörös spanyol bajnokként és BL-győztesként magában hordozta a klub „győztes DNS-ét”.
Az olasz nagy szabadságot adott az egyéniségeknek, az általa vezetett csapat is rugalmas, sok mozgásos játékot játszott, gyakran a labda oldalát túltöltve. A 2021 és 2025 közötti Real egyébként tökéletes lakmuszpapírja volt a nemzetközi elemzői szemlélet átalakulásának is: kezdetben – e sorok íróját is beleértve – a legtöbben nehezen tudták megfejteni a pontos játékmodellt, majd 2022-re a Real Madrid BL-győzelme és az argentinok nagyon hasonló vb-győztes játéka – meg, persze, Fernando Diniz és a Fluminense varázslata – szinte egyszerre alakította át a pozíciós játék paradigmáihoz hozzászokott véleményformálók gondolkodását.
Az érkező Xabi Alonso előtt az első nagy kérdés az volt, hogy kipróbálja-e a Leverkusenben csúcsra járatott háromvédős rendszert, vagy inkább a Madridban hagyományosan alkalmazott négy védőre szavaz majd. Nos, a klubvilágbajnokságon még hébe-hóba kísérletezett a 3-5-2-vel, de mostanra már szinte kizárólagosan megállapodni látszik a különböző négy védős rendszereknél, amit a profiloktól függően rugalmasan használ.
A Real Madrid tehát az elmúlt évekhez hasonlóan idén is egy nagyon sok passzal operáló, lassan felfejlődő játékot játszik. Ha nyomás alatt kell kihozni a labdát, akkor mélységben akár hét-nyolc játékos is visszalép, gyakran a labdás oldalt túltöltve. Ennek előnye, hogy a kis távolságok miatt könnyen megtartják a labdát, hátránya viszont, hogy túlságosan is magukra húzhatják az ellenfelet. A Real ilyenkor négyfős hátsó sorral kezdi meg az építkezést. Jobbhátvédben a mostanság sérülésből lábadozó új liverpooli sztárigazolás, Trent Alexandor-Arnold helyett mostanság leginkább Fede Valverde játszik, akinek nem szokatlan ez a szerepkör. A két belső védő, Éder Militao és a Bournemouth-tól érkezett Dean Huijsen leggyakrabban ilyenkor a bal oldal felé forgatják a játékot. Itt Alvaro Carreras az egész labdakihozatal kulcsfigurája: 990-nel az egész bajnoki idényben messze övé a legtöbb labdaérintés a csapatból (a második egyébként a jobbhátvéd Valverde 753-mal), és a legmagasabb xGBuildup-száma (azon lövéssel végződő támadások összminősége, amikben kulcspasszok nélkül vesz részt) is neki van. Három belső középpályás, Aurélien Tchouaméni, Jude Bellingham és Arda Güler is a saját térfeléig visszalép az ellenfelet csalogatva.
Előfordul azonban, hogy válaszul az ellenfél is erősen zárja a pálya közepét, ilyenkor a nyomás alatti labdakihozatal hajlamos a szélre szorulni. Ez pedig nem csak amiatt hátrányos, mert – amint azt Pep Guardiolától tudjuk – „az oldalvonal a legjobb védőjátékos”, hanem azért is, mert áttöréskor a túl mély visszalépések miatt létszámban kevesebben fognak felérni a kapu elé a támadásban lévő csapat játékosai közül. Ha sikerül a nyomás alatti labdakihozatal, az, mint minden Alonso-csapatnál, itt is nagyon látványos tud lenni, de kétségtelenül megvannak a gyenge pontjai. Szerencsére, ha végképp nincs elég terület, a két szélső védő egy hosszú oldalforgatással akár egymást is képes játékba hozni.
Labdakihozatal nyomás alatt: a Real a bal oldalra forgatja a labdát Carreras irányába. A középső emberekkel együtt nyolc játékos is visszalép a labdakihozatalhoz, Vinícius a szélre mozog, de csak háttal tud labdát kapni.
A folytatás: Vinícius kényszerítőre indul és Carrerastól kapja a labdát, de a sok visszalépő miatt csak két társ ér fel a kapu elé, nem nagyon van kinek beadni.
Az ellenfél térfelén való labdás játék – hasonlóan az Alonso-féle Leverkusenhez – a Realnál is vegyes képet mutat. A Vinicius és Mbappé vezette támadószekciónak ugyanis még mindig jobban áll, ha középmagasan vagy magasan védekező ellenfelek ellen, gyors indításból futhatnak be a kapu elé. Mbappé ezekben a szituációkban különösen lubickolni tud, őt a belső középpályások bármelyike kiszolgálhatja hosszú labdákkal, a legtöbb gólpassza öttel Arda Gülernek van.
Gól az Atlético ellen: Mbappé visszalép a labdáért, Gülertől kapja vissza, majd a beindulás után a hálóba lő.
Gól a Barcelona ellen: Camavinga Bellinghamhez passzol, mélységből beindul, Bellingham pedig a másodikként beinduló Mbappéval rúgat gólt.
Erre pedig a Realnak gyakran szüksége van, mert felállt fal ellen hajlamosak lendületet veszteni: túl sok játékos várja lábra a labdát, miközben túl kevés a beinduló. A mélyen védekező ellenfelek ellen alkalmazott struktúra egyébként nagyon hasonlít az Ancelotti-korszakhoz: legtöbbször a bal oldalt próbálja aszimmetrikusan erőltetni a gárda. Vinícius szinte mindig a bal szélen, az oldalvonal mellé ragasztva játszik, az egy az egy elleni szituációkat, majd gyakran a bepasszt keresve – négy asszisztja van eddig az idényben.
Csak Mbappé érkezik valódi középcsatárként, míg a jobbszélső helyezkedése pedig a profiltól függ: ha a Real papíron rombusz középpályával játszik, ott Camavinga szinte mindig lábra várja a labdát, a fiatal Franco Mastantuono viszont sok mozgással képes váltogatni a szélső és középső pozíciót, valamint csellel is gyakran igyekszik átjátszani a védőket.
Összességében, csakúgy, mint Leverkusenben, a játékosok sok mozgással operálnak, gyakran a labda felé mozogva kérik a passzt az ellenfelet átlósan kihúzva, miközben a megnyíló területen már egy csapattárs kapja a labdát harmadik emberként. Az Alonso-stílusnak ez a védjegye látványos tud lenni, ám a nagy pozíciós szabadság miatt olykor hiányzik az összehangoltság, ha pedig
A kevés beindulás miatt néha a Realnál is jelen van a pozíciós csapatokra jellemző U-alakú passzolgatás. A legjobb jelenetek felállt fal ellen – nem túl meglepő – akkor alakulnak ki, amikor a labda oldalán hajtanak végre helycseréket, ezzel nemcsak területet nyitva, de be is játszva azt az ellenfél védekezésében. A madridiak összességében a legmagasabb xG-t (27.57) alakították ki a szezonban, de a Barcelona 28 lőtt góljával szemben eddig 26-szor találtak az ellenfelek hálójába.
Felállt fal elleni problémák a Liverpool ellen, 4-4-2-es rombuszban. Carreras U-alakban Viníciushoz passzol a szélre, de csak egy ember indul be a folyosóba. Hiába a kis távolságok és a jó kapcsolatok, nincs elég dinamika.
Felállt fal elleni problémák a Valencia ellen, 4-3-3-ban. Mastantuono átlósan visszalép a labdáért, majd befelé indul, de csak visszafelé tud passzolni, hiába indul Güler és Valverde is a megnyíló területbe. A folytatásban aztán kedvező átlós kapcsolatok, de senki nem indul be ütemben, így a másik oldalra, a felfutó Valverdéhez kell átívelni a labdát.
Ilyen egy sikeres bontás a Valencia ellen: Vinícius szélesen, de nem túl magasan helyezkedik, így kihúzza a jobbhátvédet. A megnyíló folyosóba Arda Güler indul be, beadásából Mbappé fejel a kapuba.
A labda elleni játékban Xabi Alonsónak komoly feladványt kell megoldania. Ancelottinak már tavaly is meggyűlt a baja a védekezés megszervezésével, hisz Mbappé érkezése aláásta a korábban a nagyobb csapatok ellen is kiválóan működő 4-4-2-es blokk működését. Alonso egyelőre úgy sakkozik, hogy a rangadókon is nagyon magasan, emberig küldi fel az első sort letámadni. A Real Madrid idén a bajnokikon akciónként átlagosan 8.90 passzt enged az ellenfeleknek, ami a negyedik legagresszívabb letámadás a mezőnyben. Ha pedig az első sort és a középpályát, akkor a védők is agresszívan fellépnek az emberükre.
A két csatár védekező fegyelme javult, de a saját térfélen még mindig nem helyezkednek elég közel egymáshoz, ami a középpályát sebezhetővé teheti a felpasszokkal szemben. Az emberfogásos letámadás fő előnye tehát, hogy ha legalább három ember presszingel az első hullámban (a két csatár mellé Bellingham vagy Arda Güler is fellép az ellenfél védekező középpályására), akkor sikerül ívelést és labdaszerzést kikényszeríteni. Hogy hogyan lehet mégis átjátszani őket, azt az Atlético Madrid mutatta meg az 5-2-es győzelem alkalmával: a szoros emberfogásra a két belső középpályás, Barrios és Koke kezdett a szél felé mozogni, a pálya közepét teljesen kiürítették a szokásos pozíciós logikát teljesen figyelmen kívül hagyva. Ez egy labdával magabiztosabb csapatnak akár középen, a madridi középpályások között is területet nyithat. A Real védekezése a számok alapján összességében nagyjából rendben van: a bajnokságban 12 meccsen 10, a Bajnokok Ligájában 4 meccsen 2 gólt kaptak, bár az engedett xG tekintetében negyedik, illetve hetedik helyen állnak a mezőnyben.
Letámadás a Barcelona ellen: minden madridi a párját keresi, Rashford háttal kapja a labdát, csak visszafelé tud passzolni. Baldé beindul, de a fedezőárnyékba kerül, a Barca csak visszafelé tud passzolni. Az összes passzopció emberfogás alatt, Szczesny ívelésre kényszerül
Letámadás az Atlético ellen: Vinícius, Mbappé és Güler is emberig lépnek fel. Barrios a szélre mozog, Llorente így hozzá passzol. Camavinga követi Barriost, így a pálya közepe teljesen kiürül, az ellenfél végül az oldalvonal mellett hozza ki a labdát.
A bajnoki címre ezzel együtt otthon jó esélyük van a madridiaknak, a legfontosabb nemzetközi meccsekig pedig még közel fél év van hátra, addig bőven van idő javítani a játékon. És persze ne feledkezzünk el a győztes típusú játékosokról sem, akiket akkor sem szabad leírni, ha a kieséses szakaszban sem állna össze a játék.
Az adatok forrása a Fotmob, az Fbref és az Understat.
