„Nagyon érdekes, amikor a Magyar Olimpiai Bizottság elnökét – aki alapvetően a százhuszonkilenc éves magyar olimpiai bizottság múltjáért, jövőéért és az egész mozgalomért felelelős – mindig az aktuális olimpia éremszámáról ítélik meg. De ez minden országban így van, nem magyarspecifikus. Természetesen mi is reménykedünk abban, hogy megfordul a szerencsénk, és azok a nüanszok, amelyek eddig a hátrányunkra voltak, megfordulnak, és érmekben is megjelennek” – mondta Gyulay Zsolt, a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) elnöke arra a kérdésre, hogy a párizsi olimpiai küldöttségünk eddigi teljesítményén felül mikor várhatjuk a többi magyar érmet. Eddig az egyedüli magyar dobogós a párbajtőrvívó Muhari Eszter.
A kormánypárti kötelékbe csatolt Nemzeti Sportnak ezután arról beszélt Gyulai a párizsi nagykövetségen, hogy
Magyarországon azt gondoljuk, hogy a sport stratégiai ágazat – természetesen ez igaz –, s az, hogy a világban mennyire az, ilyenkor, az olimpián mellbe vág minket.
És nemcsak európai országokra, hanem főleg Ázsiára jellemző: elképesztő erőforrásokat mozgatnak meg annak irányába, hogy a sport, a sportolók és a tömegek megmozduljanak az élsport felé.”
Majd azt is mondta, hogy
közelíteni kell a realitásokhoz, nagyon kell örülni és megbecsülni mindent. Nem véletlenül mondtuk azt, hogy már maga a kvalifikáció is óriási eredmény. Az éremszerzés kiemelkedő.
A MOB elnöke ezután Milák Kristóf olimpiai bajnok úszó 200 pillangós előfutamban nyújtott remek teljesítményétől elrugaszkodva élesen kritizálni kezdte a magyar sportszakágak vezetését. Szerinte „érdekes kérdés”, hogy Milák nem a hagyományos magyar edzésmódszerek alapján készül, hanem teljesen más utat jár, hiszen világklasszis a saját számában. Azt mondta, „ez kérdés lesz a magyar úszósporton belül”, mert többek közt úszásban is ilyenkor már mindig voltak olyan bajnokok – Hosszú Katinka, Darnyi Tamás, Egerszegi Krisztina – a korábbi olimpiákon, akik már régen begyűjtötték az aranyérmeiket.
„Most azt látjuk, hogy például még döntőbe sem jutunk ezekben a számokban. Nyilvánvaló, hogy minden egyes sportágnak el kell gondolkodnia azon, hogyan tovább. Hiszen ha abban gondolkodunk – és én ebben gondolkodom természetesen –, hogy valamikor Magyarországon olimpiát rendezzünk, akkor alapvető változtatások szükségesek ahhoz, hogy amikor odaérünk, akkor nagyon sikeres csapatunk legyen” – magyarázta.
Egy ponton Gyulay is hosszas elégedetlenkedésbe kezdett az olimpiai megnyitóműsor miatt azzal, hogy „sokan azt mondták, nem is nézik ezt az olimpiát, mert milyen volt a megnyitóünnepség. Ezzel egyetértek, nem megbántva senkit, de ettől függetlenül a sport az sport.” Aztán húzott egy váratlant, és magyarázkodásba csomagolva elment egészen odáig, hogy
…egyébként a versenyek fantasztikusak, a történelmi helyszínek, például a vívás a Grand Palais-ben, egészen elképesztő. A szervezés és az egész, ami mögötte van, kérem, ne bántsanak érte:
százszor jobb olimpiát tudnánk csinálni. Szervezésben, transzportban, szállásban, megközelítésben és a helyszínekben is. Ebben teljesen magabiztos vagyok.
De ez Franciaország, ez Párizs – egyébként csodálatos, hogy száz év után visszatért ide az olimpia. nnek ellenére rettenetesen vegyes a kép, de teljesen mindegy, a történelemkönyvekbe, aki bekerül, bekerül.”
