Kína és Japán kéz a kézben járt. A férfi torna csapatverseny két legnagyobb esélyese egy párba került a döntőben, minden rotációban ugyanazon a szeren dolgozott, így aztán a közönség izgalmas, fej fej melletti, könnyen követhető csatát várhatott.
Nyitányként a japánok valamivel jobban talajoztak és minimális előnyt szereztek a kínaiakkal szemben, ám így is második helyre szorultak az első rotáció végén a britek mögött. Aztán jött egy nagyon sokba (nagyjából másfél pontba) kerülő megingás: a legnagyobb japán sztár, a tokiói összetett győztes Hasimoto Daiki leesett a lóról, és bár menthette, ami menthető, ettől kezdve csapata a kínaiak hátát figyelte.
Olyannyira, hogy a gyűrűt – nem erős szere ez a japánoknak – követően Hasimotóék már a képzeletbeli dobogóról is leszorultak Kína, a remekül teljesítő Egyesült Államok és Nagy-Britannia előtt. Féltávnál ez nem ideális.
Ugráson – ez a kínaiak gyenge pontja, Szu Vej-tö hibázott is közülük – aztán közelebb jöttek az éllovashoz a japánok, de így sem kerültek dobogós helyre, mert megelőzték őket a korláton remeklő ukránok és a változatlanul jól dolgozó amerikaiak is. A két favorit korláton folytatta, az ukránok nyújtón, az amerikaiak talajon.
A kínaiaknak „csak” meg kellett volna tartaniuk a fór egy részét, ám a japánok csodálatos nyújtógyakorlatokkal (Takaaki Szugino és Oka Sinnoszuke egyaránt fantasztikusan tornázott) nyomást helyeztek rájuk, és a kínaiak mindig a rivális után következtek. Nem könnyű helyzet, és meg is viselte őket: előbb Hsziao Ruo-teng, majd a kétszer leeső Szu Vej-tö rontott nagyot, és fordult a kocka, hét tizeddel már Japán vezetett!
Az egymást buzdító, magukat teljes eksztázisba lovalló japánok utolsó gyakorlatát Hasimoto mutatta be, és korábbi rontását feledtetve bizonyította klasszisát a kiélezett szituációban. A kínaiaknak 15.265 pontnál több kellett volna az aranyhoz, de nem tudtak válaszolni (Csang Po-heng 14.733-at kapott) – Japán káprázatos utolsó körrel az élre állt, és visszaszerezte a csapatverseny trónját.
Nem kell elkapkodni, ugyebár.
