1936: hatból a negyedik
1931-ben a Nemzetközi Olimpiai Bizottság Berlinnek ítélte az 1936-os nyári olimpia megrendezésének jogát. Ez sok országnak nem tetszett, hiszen az első világháború után még nem gyógyultak be a sebek, ráadásul ezzel a döntéssel Németország visszatérhetett a nemzetközi közösségbe. Több nyugati ország is úgy döntött, hogy nem kér a németekből, sőt a bojkottnak köszönhetően egy ellenolimpia ötlete is felmerült.
Erre végül nem került sor, a magyar kézilabdacsapat szereplésére azonban igen. Bár ebben kezdetben nem sok köszönet volt, a házigazda 22-0-ra intézte el Magyarország legjobbjait. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy azt a meccset teljesen elengedte a válogatott, mivel az Amerikai Egyesült Államok ellen egy győzelemmel már tovább is juthatott. Ez így is történt, 7-2-re behúzta azt a meccset a válogatott, ám a négyesdöntőben Svájc, Ausztria és Németország is jobbnak bizonyult – utóbbi 16-6-ra verte azt a csapatot, amely ekkor már nem feltartott kézzel állt ki.
Mivel csupán hat ország vett részt ezen a tornán, így egyetlen győzelemmel is negyedik helyet harcolt ki Magyarország. Ez a luxus soha többé nem adatott meg.
1972: túszdráma után csak vereség
A második világháborút követően 1972-ben rendeztek újfent olyan olimpiát, amelyen a kézilabdázók is összemérték tudásukat. A müncheni rendezvényen már 16 csapat vett részt, közte a magyarokkal, akik az amerikaiakat 13, a japánokat pedig 8 góllal győzték le. Ugyan Jugoszláviától szoros meccsen 18-16-ra kikaptunk, a középdöntős szereplést így sem veszélyeztette semmi. Ekkor azonban borzasztó dráma rázta meg a játékokat és az egész világot.
1972. szeptember 5-én, mindössze két nappal a csoportkör zárulta után a Fekete Szeptember nevű palesztin terrorista szervezet öt tagja átmászott az olimpiai falu kerítésén és túszul ejtette az izraeli sportolókat. A terroristák végül 16 órával később helikopterekkel a fürstenfeldbrucki repülőtérre utaztak, ahol összecsaptak a német rendőrség mesterlövészeivel. Összesen 11 izraeli sportoló, 5 palesztin terrorista és egy német rendőr halt meg.
A szervezők hajthatatlanok voltak, ragaszkodtak hozzá, hogy folytatódnia kell az olimpiának. A tragédia másnapján éppen a magyar kézilabda-válogatottnak kellett elsőként pályára lépnie Románia ellen. Ha ez önmagában nem lett volna eléggé megterhelő, a müncheni csarnok is kongott az ürességtől aznap.
Mint kiderült, egy ismeretlen telefonáló szerint bombát rejtettek el az arénában, ezért aztán a rendőrség alaposan átvizsgálta az egész csarnokot. A meccs negyedórás késéssel indult, majd csak ezután szállingóztak be a nézők. Mindezek tetejébe Gheorghe Gruia parádézott, miközben négy büntetőt is kihagytak a mieink, úgyhogy a románok végül megérdemelten nyertek 20-14-re.
Az NSZK elleni 17-14-es vereséget követően már csak a hetedik helyért harcolhatott Magyarország, ám ez végül nagy küzdelem árán Svédországé lett. A jól induló tornán ezzel nagyjából a lehető legrosszabb forgatókönyv valósult meg.
A titokban éremre pályázó magyar kézilabda-válogatott végül a 7-8. helyért mérkőzött Svédországgal. A magyarok — mint azt már megszoktuk a legjobb nyolc közötti találkozókon — ismét kihagyták a 100 százalékos gólhelyzeteket és a védekezésben is hibáztak. Svédország válogatottja 19:18 (11:8) arányban nyert, s hetedik lett. Magyarország a nyolcadik
– foglalta össze a Magyar Szó a svédek elleni zárómeccset.
1976: az első komoly pofon
A müncheni tragikus eseményeket követően a montreali olimpia rendezőinek legfontosabb feladata az volt, hogy a játékokat biztonságosan lebonyolítsák. 16 ezer rendőrt vetettek be annak érdekében, hogy minden flottul menjen, arról viszont már nem a kanadaiak tehettek, hogy 22 afrikai ország küldöttsége utazott haza Új-Zéland szereplése miatt, amelynek rögbiválogatottja Dél-Afrikában megsértette az országra kiterjesztett embargót.
Emellett a kanadai rendezők sem álltak teljesen a helyzet magaslatán, ugyanis Kínának akartak kedvezni azzal, hogy kizárják Tajvant a versenyből. Ezt azonban akkor jelentették be a szervezők, amikor a tajvaniak már Montrealba érkeztek, ráadásul a NOB tiltakozott a döntés ellen, az USA pedig bojkottal fenyegetőzött. Végül Tajvan versenyezhetett – volna, de így már nem akartak részt venni a sportolók, és hazautaztak.
A magyar kéziválogatottat ezek az események azonban nem érintették. Kezdetnek rögtön visszavághattunk volna a románoknak, de újabb zakó lett belőle, majd Lengyelország ellen sem sikerült pontot szerezni. Az Egyesült Államokat harmadjára is sikerült elkapni olimpiai csoportkörben, ráadásul 36-21-re, sőt Csehszlovákia ellen is győzött a magyar csapat, ezzel legalább annyit elért, hogy az ötödik helyért játszhatott Jugoszláviával. Sajnos egy 21-19-es vereség miatt be kellett érni a hatodik hellyel, és egy lehangoló olimpiai szerepléssel.
1980: már megint a románok
Amennyire felejthetőre sikerült a montreali torna, annyira izgalmasra sikerült négy évvel később a moszkvai! Az első csoportmeccsen az 1976-ban brozérmet nyerő lengyelekkel 20-20-as döntetlennel kezdték a mieink, majd az NDK ellen is összejött a pontszerzés. Spanyolország (20-17) kipipálása után a világbajnoki negyedik Dánia következett. A magyarok már 16-11-re is vezettek, amikor azt hitték, megvan a meccs. Csakhogy a skandinávok őrült tempóban mentek előre az egyenlítésért, így végül csak fogcsikorgatva, egyetlen góllal sikerült felülmúlni őket.
Nem lehet ezt csinálni a hajrában!
– dühöngött Faludi Mihály vezetőedző.
Ekkor már csak a Kuba elleni találkozó volt hátra a csoportból, Magyarországon pedig mindenki vad számolgatásba kezdett.
A magyarok Kuba ellen már nem engedtek ki, a csoport második helyezettjeként pedig a bronzmeccsen léptek pályára. A másik csoportból Románia érkezett ellenfélként, akikkel korábban nem jártunk jól. Most sem.
Az első félidőben nem működött jól a támadójátékunk, ezt kihasználva félidőben 11-7-re léptek el a románok. A mérkőzésen egészen nyílt védekezést bemutató Románia látszólag teljesen szétzilálta a mieink játékát, 16-8-nál sokan lemondtak az éremről, kéziseink azonban nem. Ötgólos sorozattal visszakapaszkodtak a meccsbe, 18-15-nél még abszolút megvolt az esély a szebb eredményre.
„Nyolc és fél perccel a befejzés előtt, 18-15- ös állásnál Kontra elfutott a bal szélen, bevetődött, lőtt, és rezdült a háló. Balszerencsénkre az egyébként nagyjából jól bíráskodó játékvezetők – ki tudja, miért – nem adták meg a gólt. Vagyis: gól helyett szabaddobást ítéltek a javunkra” – írta a Népsport a drámai végjátékról.
A hősies feltámadás után 19-18-ig sikerült zárkózni, végül azonban 20-18-cal a románoké lett a bronzérem. Ennek ellenére az 1978-as világbajnokságon elért kilencedik helyezés után ez a negyedik hely hatalmas eredménynek számított.
Úgy érzem, nagyrabecsült ellenfelünknek méltó partnerei voltunk. Amikor feladtuk a védekezést és kimentünk a két átlövőre, egy kissé szabadon hagyva a belső embereket, meg is torpantak a románok, mert továbbra is az átlövőkre játszottak. Azonban ez a védekezés annyi energiánkba került, hogy a támadásainkban csökkent a gólszerzési lehetőség
– összegzett utólag Faluvégi, kiemelve, hogy az NDK egyedül Magyarországot nem tudta megverni az aranyéremig vezető úton.
1988: kapus védte a kapus lövését
Izgalomból nem volt hiány Szöulban sem! Az 1984-es tornát kihagyó magyar válogatott borzalmasan kezdte a szereplését, előbb a házigazda Dél-Koreától kapott ki 22-20-ra, majd Csehszlovákiától 19-16-ra. Mocsai Lajos csapata ezután viszont belelendült, Japán után Spanyolországot is megverte, európai ellenfelét ráadásul tíz góllal, így felcsillant a remény a bronzmérkőzésre. Ehhez azonban az utolsó fordulóban az NDK-t kellett legyőzni.
A mieink kezdtek jobban, de némi megingás és négy (!) kihagyott hetes után átvette a vezetést ellenfelünk, a szünetben 9-7 volt a hátrány. A második félidőből igazi érzelmi hullámvasút lett, előbb a magyarok dobáltak gyors gólokat, amivel 13-10-re elléptek, majd az NDK javult fel, és fordította meg az állást. Három perccel a vége előtt büntetőből egyenlített Iváncsik Mihály, majd Gyurka János emberelőnyben szerzett vezetést.
Már csak öt másodperc maradt a találkozóból, úgyhogy az NDK-nak nem volt miért óvatoskodnia, felment a támadáshoz a kapusa, Wieland Schmidt is. Hogy a létszámfölény, vagy a meghökkentő taktikai húzás okozta, nem tudni, de tény, hogy az NDK kapusa eresztette el a mérkőzésen az utolsó lövést! De az is tény, hogy Hoffmann László ezt kivédte, Magyarország pedig újra bronzmeccset játszhatott.
„Ezt a mostani eredményt a magyar férfi kézilabdázás legszebb olimpiai sikerének tartom, mert noha Moszkvában negyedikek voltunk, most jóval erősebb a mezőny, és még harmadikok is lehetünk. Ami a jugoszlávok elleni bronzmérkőzést illeti, most még optimistább vagyok, mint eddig voltam” – ujjongott Mocsai, miután játékosaival együtt kitombolta magát a győzelmet követően.
A helyosztón ugyan sikerült az első félidőt 13-12-re megnyerni, azonban a nyitott védekezést használó jugoszlávok között sem sikerült megtalálni a beállót. A második félidőben 17-17-nél és 20-20-nál is volt labdánk az előnyhöz, végül a jugoszlávok léptek el 24-22-re, és a hajrában is pontosabban céloztak. A 27-23-as vereség újabb negyedik helyet jelentett.
Szerettünk volna érmet nyerni, de az az igazság, hogy a jugoszláv válogatott tagjai egyéni képzettségben előttünk járnak. Összeszokottabbak, sokkal több tétmérkőzést játszanak évente, mint mi. Válogatottunk az elmúlt években mindenkit le tudott győzni, csak déli szomszédainkat nem. Mindenesetre elmondhatom, hogy tisztességesen felkészültünk, de idegileg nem viseltük el a nagy tétet. Játékosaim többsége — sajnos néhány kulcsember is — a vártnál sokkal gyengébben szerepelt. Reálisan értékelve a történteket, a teljes élmezőnyt felvonultató olimpián értékes a negyedik hely
– értékelt Mocsai Lajos.
1992: a csalódás éve
A szöuli eredmények után sokan reménykedve várták az újabb olimpiai tornát, de Barcelonában egészen lehangoló eredménysort produkált a válogatott. 1988-hoz hasonlóan Dél-Koreától jött az első vereség, de ezúttal a svéd és izlandi válogatott is túl rágós falatnak bizonyult.
A csoportkörben csak Brazíliát sikerült legyőzniük a magyaroknak, valamint a Cseh és Szlovák Köztársaságot, végül a hetedik hely maradt vigaszdíjnak, ugyanis a helyosztón végre sikerült megverni Romániát egy olimpián 23-19-re. Ki gondolta volna, hogy ez a tény csak sovány vigasz lehet a számunkra?
„Nincs mit szépíteni rajta: férfi kézilabda-válogatottunk szereplése, legalábbis számomra, egyértelmű csalódás. Csalódás a legutóbbi világbajnokságok eredménye, csalódás a legutóbbi olimpiák eredménye után és csalódás a mutatott játék miatt egyaránt” – értékelt a Magyar Nemzetben Knézy Jenő.
És ekkor még nem is tudta, hogy tizenkét évig nem jut ki az olimpiára a válogatott.
2004: erre megérte várni
Anélkül, hogy bármilyen nyomást akarnánk helyezni a 2024-es csapatra, 2004-ben, Athénban is 12 év várakozás után bizonyíthatott újra olimpián a válogatott. Egyiptomot öt, Brazíliát pedig egy góllal győzte le, vagyis a kötelezőket sikerült hozni. A bivalyerős Franciaországot nem sikerült meglepni, de az Európa-bajnok németeket annál inkább! A mieink már félidőben 17-14-es előnyt dolgoztak ki, végül a parádézó, tizenegy gólt dobó Nagy László vezérletével összejött a 30-29-es bravúrgyőzelem.
A görögök elleni újabb sikernek is köszönhetően elkerülték a mieink a horvátokat és a spanyolokat is, a negyeddöntőben Dél-Korea pedig nem jelentett problémát: úgy nyert Magyarország öt góllal, hogy nem is forgott veszélyben a továbbjutása. Nagy mellett Pérez Carlos is óriási teljesítményt nyújtott, Szathmáry János pedig 56 százalékban védte a lövéseket, ami egészen elképesztő mutató.
Abban mindenki egyetértett, hogy egyértelműen erőn felül teljesített Magyarország, a francia, orosz és horvát csapat is jóval erősebbnek számított. A világbajnok és végül hibátlan teljesítménnyel aranyérmet nyerő Horvátország ezt érzékeltette is. Az elődöntőben elképesztő fölényben játszottak a horvátok, 18-13-ra és 23-17-re is vezettek. Ugyanakkor Skaliczki László csapatának óriási erénye, hogy nem adta föl, óriási hajrával 33-31-re hozta ki a végeredményt.
Nem csalódottság az, ami bennem van, inkább bosszúság. A játékosok ezúttal nem azt csinálták, amit megbeszéltünk, a taktikának gyakorlatilag egyetlen pontját sem tudták megvalósítani. A szünetben még éreztem, hogy talán megfoghatjuk a mérkőzést, de a második félidő elején minden elúszott. Őszintén szólva a horvátok végig uralták az összecsapást, mi csak szaladtunk utánuk, s bár voltak jobb szakaszaink, összességében a jobbik együttes győzött
– idézte Skaliczkit a Nemzeti Sport.
Nem reménykedhettünk az oroszok ellen sem könnyű mérkőzésben. Ugyan 6-6-nál és 10-10-nél is sikerült beérni az ellenfelet, de félidőre mégis 13-10-es orosz előnnyel vonultak pihenőre a felek, majd apránként nyílt az olló, az egyértelműen fáradó magyarok nem tudták tartani a tempót. 23-17-nél lényegében eldőlt a meccs, az orosz csapat kiengedett a hajrában, de így is 28-26-ra lehozta a bronzmeccset.
2012: minden idők egyik legizgalmasabb negyeddöntője
Nyolc évvel később egészen kétarcú magyar válogatott vett részt a londoni olimpián. Nagyon nehéz csoport jutott Mocsai Lajos csapatának, hiszen az Eb-győztes dánokkal, a horvátokkal és a spanyolokkal is össze kellett csapni. Ezek közül a dánoktól csak kettővel kaptunk ki, a másik két mérkőzést viszont érezhetően elengedték a mieink, legalábbis a 26-19-es és 33-22-es vereség erről árulkodik. Ezen a tornán viszont a nyerhető meccseket, így a Dél-Korea és Szerbia elleni mérkőzéseket behúzta a válogatott.
Magyarország brutálisan bekezdett, rögtön 5-1-re ellépett, ráadásul az előny félidőben, 16-12-nél is megvolt még. Térfélcsere után viszont elképesztő sebességre kapcsoltak az északiak, amivel nagyon nehezen tartotta a lépést Mocsai csapata. A remeklő Sigurdsson találatával úgy állt továbbjutásra Izland két perccel a vége előtt, hogy először vezetett a meccsen!
Még labdája is volt a kétgólos előnyhöz, de ekkor jött a csoda: Fazekas Nándor büntetőt védett, majd a kipattanóból gyors kontra végén Lékai Máté egyenlített még a dudaszó előtt. Az elképesztő csata kétszeri hosszabbítás után dőlt el a mieink javára.
Sajnos a hősies küzdelem után az elődöntőben Svédország 27-26-ra legyőzte a magyar csapatot, a bronzmeccsen pedig esély sem volt a horvátok ellen. Mégis, aki ezt az izlandi drámát élőben nézte végig, annak élete végéig maradandó emlék lesz. És ez adja a sport erejét, hogy ilyen élményekkel ajándékozhat meg minket – legközelebb remélhetőleg Párizsban.
