„A vasárnapi versenyen egy taktika volt, hogy az élre állok, és elejétől a végéig vezetek. Azt éreztem, hogy az orosz Konsztantyin Ivlijev lerajtolja a kazah Abzal Azsgalijevet, de ha elöl vagyok, akkor ő, fiatal versenyzőként nem fog butaságot csinálni, az ezüstnek vagy a bronznak is örülni fog. Így aztán próbáltam az első két kört tempósabban meghúzni és utána védekezni” – mondta Liu Shaoang, az 500 méter olimpiai bajnoka a Magyar Olimpiai Bizottság által szervezett online sajtótájékoztatón.
Azt mondta, úgy kelt fel aznap, hogy tudta, olimpiai bajnok lesz, úgy állt oda a futamhoz, hogy biztosan megnyeri.
„Amikor beértem a célvonalba, nem sok reakcióm volt, éppen ezen érzéseim miatt. Ez egy csodálatos eredmény, próbálom feldolgozni. Visszanézve a futamokat, már-már félelmetesen higgadt és nyugodt voltam, közben pedig láttam a többi társam arckifejezését.
Páran be voltak parázva, de én nem izgultam, tudtam, mire leszek képes, és mi lesz.
Emlékei szerint egy verseny volt, ami hasonló érzést váltott ki belőle, a tavalyi, dordrechti világbajnokság.
„Most annyival volt másabb, hogy már előtte való este rám tört ez az érzés, de csupán reggel tudatosult bennem, hogy így lesz. Nem szoktam elmondani ezt senkinek, magamban próbálom tartani, és csak a nap végén árulom el a többieknek, hogy nem kellet volna izgulniuk.”
Ez a siker mindenkié
Elmondta, az 1500 és 1000 méter után sem volt csalódott, mert mindent beleadott és jól teljesített.
Az, hogy így jött ki a lépés? Ilyen ez a gyorskorcsolya, minden előfordulhat.
A szülőket és barátokat még a jégpályáról fel tudta hívni, de olyan sok üzenetet kap ilyenkor az ember, hogy még nem sikerült mindenkinek válaszolnia, de igyekszik.
Testvére, Liu Shaolin Sándor nagyon-nagyon örült a sikerének, de este már nem volt idejük beszélgetni, mert a dopping- és sajtókötelezettségek miatt későn ért haza, addigra Sanyi már rég aludt a szobájában.
„Reggel tudtunk beszélgetni, ez nyilván a közös sikerünk, együtt értük el, úgy gondolom, azok közé tartozik, akik a legbüszkébbek rám. Ez a siker mindenkié.”
Az, hogy a legtöbb interjút a magyar újságíróknak kellett adnia nem lepte meg, de azért legalább nyolc tévécsatornának kellett nyilatkoznia a eurosporttól kezdve a kínai és koreai tévén át az olaszoknak, szlovéneknek, németeknek.
Azt végig érezte, hogy sokan szurkolnak neki, a múlt héten kirakott egy képet az Instagram-oldalára egy kínai olimpiai bajnokkal, amelyen pár nap alatt 30 millió elérés volt.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
„2014 óta vannak nagyon jó eredményeink, azóta folyamatosan fejlődünk. Ha rólam beszélünk, akkor 2018-ban jött a mérföldkő, onnantól kezdtem olyan szintet hozni, ami idáig vezetett. De még innen is van tovább.”
Még hány olimpia van benne?
„Nehéz megmondani, meddig bírja az ember. Nyilván függ, mennyire fárad el fizikailag és lelkileg. Azt tudjuk Sanyival, hogy 2026-ban, Milánóba még mindenképpen megyünk, aztán utána kiderül a hogyan tovább. Egy hosszabb értekezlet után tudjuk majd meghozni a döntést.”
Szerinte, ahogy a kudarcot, úgy a sikert is gyorsan el kell felejteni.
Úgy lett volna a legszebb, ha a testvérem, megnyeri az 1000 métert, én pedig az 500-at. Vagy 1000 méteren ketten állunk a dobogón. De jönnek a következő versenyek, bízom benne, ha most nem jött össze, majd következő alkalommal sikerülni fog.
Négy éve azt mondta az olimpiai siker után, hogy az egy jó kezdet, és egyre jobb és sikeresebb versenyző lehet. „A következő négy évre, ha tartjuk ezt a szintet és erre még egy kicsit odafigyelünk, még jobbak lehetünk. De Milánó még messze van.”
Márciusban még lesz egy kanadai világbajnokság, amelynek véleménye szerint egy olimpia után nehezebben fut neki az ember.
„Sportolóként ilyenkor a vébét már más szemmel nézzük, nem tűnik akkora eseménynek, mint egy olimpia. Négy éve nagyon szerettem volna bizonyítani, de nem sikerült. Most szeretném jól érezni magam és jó eredményt elérni, de nem biztos, hogy az 1-es rajtszámot meg tudom majd tartani. De utána lesz egy hosszabb pihenőnk.”
