Real Madrid-Barcelona, Boca Juniors-River Plate, Liverpool-Everton, Borussia Dortmund-Schalke 04., Ferencváros-Újpest. Csupa-csupa olyan futballrangadó, amelyek, bármilyen is legyen a csapatok pillanatnyi formája, a média és az emberek fókuszában áll. Nekünk ez természetes, de mondjuk Észak-Amerikában ezzel néhányan – úgy pár tízmillióan – nem feltétlenül értenek egyet. Ott más a prioritás.
A legendás Boston Celtics-Los Angeles Lakers (NBA), a Montreal Canadiens-Toronto Maple Leafs (NHL), vagy a legnagyobb tömeget megmozgató NFL-rangadó, a Green Bay Packers-Chicago Bears megközelíthetetlen, és akkor még nem beszéltünk az egyetemi amerikaifutballról.
Egyetemeken hamarabb létezett a sport, az országban több száz intézmény több száz csapatának lehet szurkolni, a stadionok hagyományosak, így jóval nagyobb befogadóképességűek, így azok a városok és városnyi egyetemi közösségek is átélhetik az ötcsillagos sportélményt, akik mondjuk fél napi autóútra vannak a legközelebbi NFL-es csapattól.
Egyetemeknek szurkolni generációs történet a családoknál, ezért is nagy szó, amikor mondjuk az egyik gyereket a rivális iskolához veszik fel. Egycsapásra lőttek az idilli szombat délutáni családi programnak.
Mivel a két campus nem csak amerikai léptékkel van közel egymáshoz, nem szokatlan, hogy egyesek mindkét csapatnak szorítanak kicsit. Ha mégis választaniuk kell, és minden novemberben választaniuk kell, akkor több opció is létezik. Mondjuk, ha az apuka a Michiganen végzett, az anyuka pedig Ohióban.
Nálam ott dőlt el, hogy apukámtól jobban féltem, mint anyukámtól. Az én családomban a foci erősebb, mint a vér. Hálaadáskor lemegyünk Ohióba, és megnézzük a meccset. Aki nyer, annak a színeit viseljük aznap
– mondta egy étteremtulajdonos anno az ABC-nek.
Nem ez a legrégebbi, de kétségtelenül ez a legfontosabb egyetemi amerikaifutball-háború. Szomszédállamok, szomszédvárak csatája, ahol egy-egy győzelem és az örökmérleg fontosabb, mint a szezon többi meccse együtt. Természetesen abban is óriási verseny van, hogy ki ad több játékost az NFL-nek és kiad több játékost a Halhatatlanok Csarnokának – utóbbi esetében az Ohio 10-8-ra vezet riválisa előtt.
Itt már becsületről, dicsőségről beszélünk, és hiába modoros szöveg, itt már nem sportról, háborúról van szó. Ez a két csapat évtizedekig uralta és uralja most is a konferenciáját, általában a győztes rájátszásba kerül, itt, egymás ellen dől el minden. Nagy a tét.
Legendás edzők, később halhatatlanná váló játékosok, őrült szurkolók, félelmetes hangulat. A Super Bowl piskóta, ez a nagybetűs foci.
Több mint sport
Amikor az előbb arról beszéltünk zárójelesen, hogy ez háború, nem véletlenül tettük. Michigan és Ohio az 1830-as években területekért harcolt, és az elmérgesedett viszonyt a 19. század végén, az első Wolverines-Buckeyes meccsen még bőven érezték. A találkozó végül 34-0-ás hazai győzelemmel végződött, és az Michigan 1919-ig lejátszott 15 meccsből 13-at meg is nyert.
Nyilván ma már nincsenek szemtanúk, de egy 1902-es „mészárlást” szívesen felhánytorgatják Michiganban: a Wolverines 86-0-ra verte a Buckeyest, ez pedig a mai napig a legnagyobb arányú győzelem a két csapat közös történelmében – itt jegyezzük meg, hogy az Ohio State most is azt az indulót használja, amelyet erről a meccsről hazavonatozó egyik diákja írt bánatában.
A második világháborút követően, 1951-től már az Ohio State-nek állt inkább a zászló. Valamikor ott kezdődött az a folyamat, amely végül az egész országot felbolygató, megmozgató ütközetté tette a soros Wolverines-Buckeyes, Buckeyes-Wolverines meccseket. Az egyetemek vezetői óriási nyomás alá kerültek, nem engedhették meg maguknak, hogy akkora nyilvánosság előtt a másik nyerjen. Nem is tehették, hiszen az egyszerűen csak The Game, azaz A meccs összenemzeti szenzációvá vált.
Ezért minden évben kiváló edzőkkel, frissen érettségizett, középiskolákból felfelé kilógó játékosokkal erősítettek. Csak a győzelem számított, és olyan fiatalokat is kerestek, akik ezt átérezték és megértették. Óriási presztízzsel bír most is, ha valakit a két iskola megkeres ösztöndíjjal. A programok erős alapokon állnak, a legtehetségesebbek számára egyenes út vezet az NFL-be. Azt viszont már ötven évvel ezelőtt is tudták a fiatalok, hogy bárhogy döntenek, rengetegen fogják követni őket, ízelítőt kaphatnak a profi létből, a nyomásból. Ezt nem mindenki tudja megfelelően kezelni.
Amikor elmész Michiganbe, és tudod, hogy nagyon régen nem tudtad őket legyőzni, ember, az az igazi mentális kihívás. Aztán csak még rosszabb lesz, mert kikapsz még egyszer. Nem tudtunk átlendülni, és azok a vereségek nagyon fájtak, mert amúgy nemzeti döntőt játszhattunk volna
– mondta az Ohio State egykori futója, az 1996-os egyetemi bajnokság legjobb játékosa, Eddie George.
A tetőpont 2006-ra tehető, amikor a rangsor első helyén az Ohio State, a második helyén a Michigan állt. A helyszínen 105 ezer , a tévé előtt pedig közel 22 millió néző követte élőben, ahogy az Ohio 42-39-re megnyeri minden idők egyik legemlékezetesebb meccsét.
A popkultúrában is komoly tényező a rivalizálás, számtalan utalás és kísérlet volt az évtizedek alatt az ellentét feloldására. Dokumentumfilmek, játékfilmek, hirdetések, reklámok, de finoman szólva sem jártak eredménnyel.
Talán a történelemben csak egyszer sikerült nagyjából egy oldalra állítani a szurkolókat és a csapatokat: 2011-ben tumort találtak egy ohiói kisfiú agyában, aki „Michigannek” nevezte el a rákot, mivel ha az Ohio mindig legyőzi a Michigant, ő is így fog tenni. Ez az ügy egy rövid időre összekovácsolta az ellenfeleket, és együtt szorítottak azért, hogy a srác lenyomja a „Michigant”.
A párharc az elmúlt években még forróbb és még kiélezettebbé vált. Ohióban a botrányaitól hangos, de kiváló Urban Meyer, a másik oldalon pedig az NFL-t és a Super Bowlt is megjárt Jim Harbaugh vezeti a csapatát. Noha utóbbi jelenleg nyeretlen Meyer ellen, az idei szezon mindent megváltoztathat, a Wolverines régen játszott ilyen magas szinten. Kérdés, hogy idegenben bírni fogják-e a nyomást.
November 24-én a helyszínen több mint 100 ezren, a tévében szokás szerint milliók fogják követni a történéseket. Nekünk is szerencsénk van, mert magyar idő szerint 18 órakor kezdődik a mérkőzés. Érdemes lehet mondjuk a Libertadores Kupa-döntő előtt benyomni egy streamet, majd összehasonlítani a kettőt. Hidegrázós lesz.
