„Késtél, a többiek már öltöznek! Bár úgy látom, ma beteget jelentesz, direkt erre az alkalomra, ugye?” – fogadott az ifjabb Ocskay Gábor Jégcsarnok előtt Kulcsár Nándi a SAPA Fehérvár AV 19 masszőrje, amikor meglátta, hogy szerelés nélkül, kissé bicegve – igaz tényleg kissé későn, de megérkeztem a csarnokhoz. Azt már el sem árultam, hogy életemben kétszer volt a lábamon korcsolya. Azt hiszem nem szükséges kifejtenem, hogy miért maradt el a folytatás…
A látogatás apropóját ezúttal nem a kék-fehérek soron következő EBEL meccse adta, hanem egy átlagosnak egyáltalán nem mondható összecsapásra invitáltak a kollégák. Korcsolyát húzott ugyanis a Nemzeti Sport „jégkorong válogatottja”, hogy megmérkőzzön az osztrák pontvadászatban hat esztendeje vitézkedő Volánnal. Valljuk meg ez nem kis bátorságra vallott! Főleg annak tudatában, hogy e sorok elkövetője az elejétől a végéig tisztában volt azzal, ezek a fiúk korántsem a jégpálya ördögei. És akkor még nem is fogalmaztunk erősen, hiszen a srácok ugyan megpróbáltak alaposan felkészülni erre a találkozóra, ám többen közel egy hónapja ragadtak először korcsolyát, a hoki botról, pedig nem is beszélve.
Szűcs Andris – akivel már hosszú évek óta egymás mellett ülünk, dolgozunk a meccseken – nem kis izgalommal szervezte ezt a meccset, különös tekintettel az előző edzésen szerzett könyöksérülésére, amelyet jéghideg kólás dobozt magára erősítve próbált hűteni, és használható állapotba hozni. De folytathatnánk a sort Amler Zolival, aki nélkül el sem kezdik az éppen soros olimpiát, de ugyanez vonatkozik a hoki válogatott meccseire is. Szóval úgy hírlett, hogy ő lesz a társaság kapusa, de ezt az utolsó pillanatban lemondta. Ennek oka prózai volt: ellőtték a lábát az egyik utolsó „foglalkozáson”, és úgy ítélte meg, jobb lesz inkább a mezőnyben.
Kéri Rudi a fehérvári gárda felszerelés menedzsere kis túlzással a haját tépte, mire összeszedett nyolc pár közel azonos méretű kesztyűt, valamint sisakot. Bálint Matyinak csupán rácsos jutott ebből, bár sokáig jótékony homály fedte, hogy ez a kézilabda szakíró saját tulajdonát képezi. Egész pontosan nem látott át a rácson keresztül, és mindenáron csavarhúzó segítségével akarta a problémát megoldani, ám ez rajta kívül tényleg senkit sem zavart. Más lapra tartozik, hogy azért emlékezetem szerint gólt is ütött, és többször komolyan veszélyeztette Bálizs Bence testi épségét. Szurdi Pista – szintén hoki szakíró – leginkább a Rolbának adott munkát, mivel különös korcsolyázó technikájával leginkább szántotta a jeget, mint csúszott rajta. Krasz Emilen látszott, hogy rengeteg meccsről tudósított online, a kívülálló szemszögéből nézve egész „hokis” kinézete volt, és néha még el is találta a pakkot. Mirkó Pista a fotóaparátok tudora állítólag rendszeresen űzi a sportágat, sajnos ebből túl sokat nem láttunk, mivel leginkább fél térdre ereszkedve a pálya közepén beszélgetett a napi edzését letudó Tokaji Viktorral.
Énekes Lajos a kék-fehérek másodedzője nem valószínű, hogy tisztában volt azzal, hogy mit vállalt. Próbált edzést vezényelni, illetve alapszinten néhány fogást megtanítani a „válogatottnak”. Ez néhány percig működött is, aztán láthatóan feladta, és inkább a kétkapus játékot részesítette előnyben. Az edzés után a mérkőzést igen komolyan vették a Fehérvári Ördögök. Sofron István ezen a meccsen vette le először az orrtörése után teljes plexis sisakját – bár többen úgy vélekedtek, hagyta volna inkább magán, mert nagyobb veszélyforrást jelenthettek a kollégák. Bálizs Bence úgy röpködött egyik sarokból a másikba, mintha az EBEL-ben lenne, míg a túloldalon Rajna Miki sem panaszkodhatott, bár őt kevésbé tették próbára. Az első történelmi találatról sem illik megfeledkezni, Amler rövid sarokra tartó lövése csusszant be kapujába, de erről többiek állítása szerint a gólszerző tehetett a legkevésbé.
Kétségtelenül a meccs csúcspontját jelentette, amikor Kibédi Peti átadta kameráját Bálizsnak. Az NSO TV főnöke azt hihette, hogy avatott kezekbe kerül a technika, ő, pedig nyugodtan válthatja Bálizst a ketrecben. Na, ez volt az a pillanat, amikor a jégen történteket addig élénken figyelő Jan Neliba jobbnak látta, ha ezt felfüggeszti, és elmegy elkészíteni a soron következő mérkőzés taktikáját. A válogatott hálóőr látványosan siklott a játékosok között, már-már azt hihettük, hogy maradandót alkotva az utókor számára. Pedig hihetetlen pillanatok voltak… Így, múlt időben, mivel az addig működő kamera felvétel gombját nemes egyszerűséggel kinyomta, így innentől cirka húsz percen keresztül „nullkilóméteren” pörgött a szerkezet, vagyis az égadta világon semmit nem vett fel! Azt azonban legalább Szabó Mikinek sikerült rögzíteni, ahogy Mirkó és Bálizs a végén NHL-t idézően összekapaszkodott, és perceken át próbálta egymást püfölni.
Egy biztos azonban, hogy idősebb Ocskay Gábornak azért el kell majd gondolkoznia azon, hogy a több „kiváló” teljesítményt nyújtó hokis közül kinek ajánljon szerződést a februárban kezdődő play-off előtt…
Mindenesetre a profiknak sem volt ellenükre ez a cirka egy-másfél óra, s bizony a sorukra várakozó, és az edzés után láthatóan, lényegesen nagyobb kori tudással rendelkező ovisok szülei azon tanakodtak, vajon kiket tisztelhettek a két évvel ezelőtti Volános szerelésekben villogó játékosokban. Ezidáig mindezt jótékony homály fedte…
