Poszt ITT

Zöld négert vertek agyon sodrófával

„Az ufó, egy idegen világ követe, kikászálódott a leszállóegységből, nyújtózkodott, hunyorogva körülnézett, dobogott a szíve a boldogságtól.”

Az űrhajó a baromfiudvar mögötti réten landolt egy szemeteszsák mellett, amit a szomszéd falubéli boltos hagyott el a réten, mindig odahordta a fölösleges szemetjét. Hajnalodott, kukorékoltak a kakasok, megszólalt egy flex. Az ufó, egy idegen világ követe, kikászálódott a leszállóegységből, nyújtózkodott, hunyorogva körülnézett, dobogott a szíve a boldogságtól, ő az első, aki eljutott egy új, idegen világba. Édesanyjára gondolt, a kis, zöld asszonyra, hogy milyen büszke lesz rá, az egész világ az ő nevétől lesz hangos, igazi médiasztár lesz, ő az első ufó a világűrben, aki eljutott egy másik világba, úttörő, aki hidat ver két világ között. Mi munka és pénz van emögött, hány évtized erőfeszítése, hogy összehozzák az űrhajót, mely képes összegyűrni a teret és átszelni a galaxist, micsoda diadal, ezért érdemes volt élni, gondolta, összedörzsölte a mellső operátorait és kicsit megigazította a csápjait, boldog volt.

A közeli kockaház ablakában is nyújtózkodott Irma néni, megvakarta hónalját, pukizott egy revolverlövés-szerűt, és kinézett, és megállt benne az ütő. Te Józsi, asszta kurwa, odanézzél e, mi a kurwaistenf@sza az ottan, csak nem egy migráncs? Az, az, az annya úristenit, hogy rohadna meg, egy ilyen zöld nigger, meg ilyen csápok vannak a fején, hú de vicces, te, ez azt hiszi, hogy szórakozhat velünk, húzzál innen, ordította az űrhajós felé Irma, te, hívd azonnal a rendőrséget, ez egy migráncs, nézd, kocsányon ülnek a szemei, te intézkedjünk, én addig kimegyek, szóval tartom a büdös niggerjét, várj csak, hol a sodrófa. Kiszalad, lihegve az izgalomtól, az űrhajós széles mosolyra nyitja a csáprágóit, kitárja mind a négy karját, és ünnepélyes hangon így szól: köszöntöm önt ezen a gyönyörű reggelen, mely be lesz írva mindkettőnk történelemkönyvébe, én vagyok az első űrhajós, aki a külső űrből érkezve sikeresen landolt az önök gyönyörű bolygóján. Mi a kurwaistent vartyogsz, te förtelmes nigger, takarodjál innen, magyarul beszéljél wazze, ez Magyarország, ne vartyogjál nekem itten, és ne hadonásszál, te féreg, hogy mennél az anyádba, itt semmi keresnivalód, azért jöttél, hogy elvedd a munkánkat és hogy megerőszakold a lányainkat, de adok én neked, te szemét, mondta, és a sodrófával akkorát sózott a szegény űrhajósra, hogy annak placcs, szétment a feje, zöld vére Irma arcába fröccsent, összecsuklott, párat még rúgott az ugrólábaival, és kiszenvedett.

Így végződött a civilizációk kapcsolatfelvétele 2018-ban Magyarországon.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik