I. fejezet, amelyben a főhős (én) elhatározza, hogy rotavírus elleni oltás költségeinek részbeni támogatását kérvényezi az Önkormányzatnál
Ha valaki szeretné, hogy vadonatúj csecsemőjének beadandó oltássorozat költségeihez hozzájáruljon a kerületi önkormányzata, a következő lépéseket szükséges megtennie:
- Vény beszerzése gyermekorvostól,
- „Települési Támogatás Pályázati adatlap egészségügyi prevenciót szolgáló védőoltások költségének részbeni átvállalása céljából” c. dokumentum letöltése és kitöltése,
- ennek mellékletéül szolgáló listából egy gyógyszertár kiválasztása, ott árajánlat bekérése,
- az egész paksaméta bejuttatása az önkormányzathoz (lehet elektronikusan is!).
Vény – pipa, doksi kitöltve, árajánlat bekérve (nem is húzzák a szájukat), egész stósz beszkennelve, beküldve.
Kisvártatva érkezik egy e-mail, hogy a 895134954374684395697321 számon benyújtott észrevételem feldolgozásra került. Majd egy újabb e-mail, minden idők legjobb indoklásával; közlik, sajnos nem tudnak határidőn belül foglalkozni a beadványommal. Innentől szó szerint idézem:
Indoklás:
Szíves türelmét és megértését kérjük.”
(Valljuk be, ezt a jolly jokert az elmúlt pár évtizedben bármelyik kormány használhatta volna bárminek az indoklására.)
Sebaj, gondoljuk magunkban, a gyerek még elvan a lakásban pár hétig, a rotavírust meg csak távol lehet addig tartani, ha máshogy nem, kerítést húzunk és ROTA-ellenes gyűlöletkeltő plakátokkal látjuk el a környéket.
De aztán a harmadik e-mailben jön a jó hír: elkészült a támogatási szerződés (aki időközben elveszítette a fonalat, annak mondom: még mindig csak arról van szó, hogy egy oltást szeretnénk olcsóbban a kölöknek),
Kisgyerekes, dolgozó apukás családoknak (36 fok melegben) el sem tudok képzelni jobb programot, de bravúros logisztikával megoldjuk, hogy elmehessek az aláírási ceremóniára.
II. fejezet, amelyben hősünk bemegy az Önkormányzathoz aláírni a rotavírus elleni oltás költségeinek részbeni támogatásról szóló szerződést
Néhány perc várakozás után máris az Ügyintéző előtt állok, másodperceken belül előttem a Támogatási Szerződés.
Ja, hogy ez AZ a gyógyszertár!”
– mondja morcosan az Ügyintéző, és ha képregényben lennénk, a feje felett bomba, felkiáltójel és villám jelenne meg, az enyém felett pedig kérdőjelek.
Ez a gyógyszertár a tegnapi napon felmondta a szerződést”
– szól az Ügyintéző, majd két telefonbeszélgetést bonyolít, először egy kollégától érdeklődik, hogy ilyenkor mi van, majd a patikát kérdezi, hogy ilyenkor mi van. Én csak az Ügyintéző szavait hallom, melyek nem adnak okot bizakodásra. Leteszi. Megelőzöm:
„Kezdődik elölről az egész?”
„Igen.”
Aztán mentőövként bedobja, hogy amúgy bármelyik patikában megvehetem, és kérhetek számlát, és úgy is jó lesz; én meg azon kezdek gondolkodni, vajon miért nem EZ az ügyintézés normál módja, de inkább nem teszem fel a kérdést.
A fő, hogy az Ügyintéző legalább innentől empatikus és segítőkész.
Én: „Van itt még egy nyomtatvány nálam, ez az ügy önhöz tartozik?”
Ő: „Igen.”
Én: „Akkor beadhatom most?”
Ő: „Menjen ki, töltse ki, kérjen új sorszámot.”
A gyerek amúgy szépen cseperedik, minden oké.
