Miért szavazok érvénytelenül?

A “népszavazás” egy nagyon gonosz kampány. Leegyszerűsít egy olyan összetett, súlyos, valóságos kérdést, mint a menekültválság, miközben komoly félelmet és gyűlöletet gerjeszt a társadalomban. Ebben a szavazásban semmiféle közös érték nem jelenik meg, amiről értelmes párbeszédet lehetne folytatni. Maga a párbeszéd lehetősége tűnik el. Komolyan azt gondoljuk, hogy a menekültválságot a népszavazással fogja megoldani a magyar kormány? Komolyan azt gondoljuk, hogy Európa képes lesz egyedül megoldani a menekültválságot, mert Orbán Viktor jól odacsapott Brüsszelnek?

Hamuba sült pogácsa

A rendszerváltás óta ez az első népszavazás, amely emberek egy csoportja elleni gyűlöletre hangol. Az állami gyűlöletkampány azt sugallja: a muszlim menekültek elleni gyűlölet természetes, jogos és igazságos. Hiszen ők terroristák, akik el akarják venni a munkánkat, meg akarják erőszakolni az asszonyainkat, le akarják igázni a keresztény kultúránkat.

De mi lesz a népszavazás után? Mi marad az emberek fejében, ha az őszi eső lemossa a plakátokat? Kiken, hol fog lecsapódni a felfokozott érzelem? Milyen társadalomban fognak felnőni a gyerekeink, ha azt látják, hogy a gyűlölet jogos és igazságos?

Fontos különbség, hogy amíg Európában egyedül a szélsőséges pártok buzdítanak a menekültek elleni hasonló gyűlöletre, addig Magyarországon a kormány. Ennek beláthatatlan következményei lehetnek az ország jövőképére, a magyarok, Magyarország nemzetközi megítélésére is.

Ez a „népszavazás” nem a menekültválságról szól, hanem a miniszterelnök hatalmának megerősítéséről, és arról, hogyan lehet belülről aláásni a demokratikus Európát.

De hogyan szavazzak?

Nekem óriási dilemma volt, hogy miként szavazzak. A rendszerváltás óta valamennyi szavazáson részt vettem, és soha nem szavaztam érvénytelenül. Fontosnak tartom, hogy éljek a választójogommal, és érvényes szavazatot adjak le, legyen szó népszavazásról, vagy általános választásokról. A politikai érdektelenséget általában erkölcstelennek, vagy legalábbis a lusta gondolkodásra jellemzőnek tartom, mert úgy érzem, ha bojkottálom a szavazást, kizárom magam a közügyek gyakorlásából, hazám jövőjének alakításából.

Az érvénytelen szavazatra sokáig úgy tekintettem, mint komolytalan nyegleségre, vagy harcos elitellenességre. Érdemben soha sem merült fel, hogy így fejezzem ki általános tiltakozásomat az uralkodó politikai osztály ellen. Bár egyszer majdnem előfordult, hogy érvénytelenül szavaztam, mert úgy éreztem, itt már tényleg nincs értelmes alternatíva, az adott kérdésben valamennyi párt nullára teljesít, végül mindig erősebbnek bizonyult a valami melletti döntés, mint az általános elutasítás igénye.

Most viszont – életemben először – érvénytelenül fogok szavazni. Nem örülök ennek, de máshogy nem tudok értelmes politikai választ adni egy értelmetlen és tisztességtelen kérdésre, egy velejéig hazug és manipulatív kampányra. 

Mi következik mindebből?

Természetesen az otthonmaradásnak és az érvénytelen szavazatnak ugyanaz a „hatása”: nem számít bele az érvényességhez szükséges szavazatok mennyiségébe. A legfrissebb hírek szerint nem lesz érvényes a népszavazás, de nem mindegy, hogy miért. Jelentős politikai különbség van az érvénytelen szavazat és a távolmaradás, mint politikai cselekvés között.

Az érvénytelen szavazat aktivizmust feltételez, azt üzeni, hogy szeretnék élni a választójogommal, fontosnak tartom a menekültválságot, de nem tudok tisztességesen választ adni a tisztességtelen kérdésre. A bojkott viszont nem képez politikai cselekvést, mert a végeredményt tekintve egybemossa a tudatos távolmaradást az érdektelenséggel, és erre legitim módon hivatkozhat majd a Fidesz.

Nem véletlen, hogy az összes jelentős civil szervezet, a TASZ, a Magyar Helsinki Bizottság, az Amnesty International, az Eötvös Károly Intézet, a Kétfarkú Kutya Párt (én a civilek közé sorolom őket is) az érvénytelen szavazat leadására buzdított a népfelség elve alapján. Szerintem ezzel sokkal hitelesebb alternatívát kínáltak a népnek, mint az úgynevezett baloldali ellenzék a bojkottal.

Bármennyire is érthető és szimpatikus a tudatos otthonmaradás, az érvénytelen szavazás valódi szavazás, a távolmaradás pedig nem az. Mélyen egyetértek a civilekkel abban, hogy a Fideszt legyőzni a bizonytalanok megszólításával, a passzív szavazó aktivizálásával lehet. Ezért a lehető legrosszabb módszer a “maradj otthon” felszólítás a hazai és európai balos pártok részéről.

Bár a cél közös, szerintem sokkal menőbb, ha a társadalmi aktivitás miatt lesz érvénytelen a népszavazás, mintha az érdektelenség miatt.