Poszt ITT

„Hagyják békén a magyart! Ezek nem emberek, ezek állatok!”

Karafiáth Orsolya
Karafiáth Orsolya

író, költő, publicista. 2015. 09. 10. 07:00

Ilyen ismerőstörlési hullámot, mint ami az utóbbi hetekben megindult, tudtommal nemigen látott még a Facebook, legalábbis hazánkban.

Nem tudom úgy legörgetni a falamat, hogy egy időben minimum négy-öt ilyen „töröllek, töröljetek” tartalmú üzenetet ne látnék. A gyűlöletkampány mégiscsak eredményes – minden akció ellenére és mellett -, sikerült elérni, hogy közeli s távoli ismerősök között valódi – a virtualitáson bőven túlmutató – háborúskodás induljon el, hogy ne férhessenek el vélemények egymás mellett, hogy éles cezúra hasítsa szét a máshogy gondolkodókat.

Teljesen kizárva ezzel a megbeszélés, kibeszélés, ezáltal az érvek ütköztetésének még a lehetőségét is. Persze egy ponton már rég nem érvelésről, magyarázásról, a nézőpontok ütközéséről volt szó, és én magam is gyakran úgy éreztem, hogy egyszerűen bizonyos emberekkel nem akarok, nem tudok egy levegőt szívni – azaz nem óhajtok többé semmilyen közösségben lenni velük. De nem vagyok biztos benne, hogy ennek valóban az a módja, hogy az illetőt, úgy ahogy van, törlöm.

Vagy mégis?

Hogy zajlik egy ilyen a valóságban? Nemrég együtt dolgoztam vidéken egy hétig összezárva egy erősen jobboldali érzelmű ismerősömmel, aki semmiképp nem szélsőjobbos gondolkodású, de a végtelenségig orbánista ember. Rögtön az elején megállapodtunk, hogy aktuálpolitikai témákat nem feszegetünk, jobb ez így mindkettőnknek. (Bár én szeretek vitatkozni, szeretek meghallgatni minden véleményt.) Hogy, hogy nem, a hírek kapcsán csak-csak állást kellett foglalnunk. Én egy ponton túl nem bírtam hallgatni ismerősöm bornírt, a propagandát visszaböfögő, rengeteg agyatlansággal átszőtt szólamait. Eleinte próbáltam egy-két necces pontra rávilágítani, de a válasz mindig ilyesmi volt:

Orbán tudja! És a világ fél attól, hogy mindenki az ő példáját fogja követni! Irigylik a magyar embert!

– és így tovább.

Elszakadt bennem valami ennyi nyilvánvaló stupiditás hallatán, és igen, végül felemeltem a hangom. „Te és a liberális barátaid – kezdődött a válasz – nem bírjátok elviselni az igazságot, ti hazaárulók vagytok, és most is azért kiabáltál rám, mert mindig az a hangosabb, akinek nincs igaza. Én nyugodt vagyok, mert a mi oldalunkon áll minden. Én nem akarom, hogy a kisfiam arabokkal járjon iskolába, hogy a nevem nőként kuss legyen! Te az iszlám terjedését támogatod, a terrorizmust. Menjenek vissza mind, ahonnan jöttek! Hagyják békén a magyart! Ezek nem emberek, ezek állatok!”

Huh, erre már – pattanásig feszült idegekkel – csak annyit tudtam felelni (akkor már a fejem is belefájdult a tehetetlenségbe, meg abba, hogy nem bírok a gyökeret vert hülyeséggel), hogy

nekem nincs mit mondanom, nincs miért védekeznem, különben is, hívőkkel hitvitákat sosem folytatok.

Ha mindez a Facebookon zajlik, már mindkettőnk szavait erőteljes lájközön, fújolás, kommentroham követte volna.  És a vége bizony valamelyikünk részéről a törlés lett volna.

Mert igen, nem akarok olyat látni a saját oldalamon, hogy valaki, akivel ezek szerint igen jóban vagyok, azt hirdeti, hogy jól tette a riporternő, hogy hasba rúgta a kislányt. Nem akarok azzal szembesülni, hogy valaki tapsol, mikor hashajtós narancslevet adnak a menekülteknek. Egyszóval akit nem tartok gondolkodó, európai értékrendet követő embernek. Azokat igenis törölni kell, akikkel nem tartózkodnánk még egy teremben sem.

Ám azokat, akiknek csak szimplán más a véleménye, és azt emberi hangon és nívón kommunikálni is tudják, azokat miért kellene eltávolítanom? Páran jelezték nekem bizonyos ismerőseimmel kapcsolatban, hogy jobb lenne nekem is törölnöm őket, mert gázos, ahogy gondolkodnak. Nem szégyellem, végigmentem mindahányuk posztjai és kommentjei között. Volt, akit tényleg kitakarítottam, de azokat például nem, akik nem gyűlölködtek, fröcsögtek, vagy náci gondolatokkal kampányoltak, hanem valódi hangon próbáltak érvelni – igaz, egy számomra nem elfogadható dolog mellett.

Akik őrizték közben emberi arcukat, azokat miért száműztem volna?

Érdekes volt figyelni, mikor egy ismerősöm kitette egy cikket arról, hogy igenis fontos a segítségnyújtás, de mindeközben beszélnünk kell arról is, mit jelent az uniónak a menekültek ekkora tömege, vagy hogy mik a problémák a letelepedéssel, az együttéléssel. Na, ez betett sokaknak, hirtelen bejött egy másik szempont, és amikor nem minden fekete vagy fehér, akkor még nehezebb lett a helyzet, még az addig egy platformon állók között is elindult a törléslavina. Azt gondolom egyébként, hogy aki emberellenes dolgokat posztolgat, annak sosem volt az ismerőseim között helye. De ne higgyük, hogy ezzel a törléssel büntetünk. Ők csak örülnek, hogy megszabadulnak tőlünk. És így még egy kicsi féket sem rakhatunk eléjük. Patthelyzet.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.