Minden üzleti ebéd mellett, minden vacsora mellett, minden sör/kávé mellett mindannyian a politikáról beszéltek, kedves értelmiségi barátaim. Nem az előző diskurzusokban kijelölt megmondóemberekre gondolok, nem a politikai aktivistákra, hanem azokra a több nyelven beszélő középharmincasokra, akik eddig el voltak foglalva azzal, hogy termeljenek, és magasról szartak a politikára.
Vegyétek észre, drága barátaim, hogy a politika bekopogott az ajtótokon. Megváltoztatok.
Palástolhatjátok akármilyen cinizmussal, de belépett az életetekbe a pofátlan szabadrablás, ami az országban zajlik, belépett a keleti nyitás.
Pilinszky János mondta valahol, hogy a jó ellentéte nem a rossz, hanem a semmi. Lehettek cinikusak és flegmák – de lássuk be: nem vagytok a régiek. Azért beszéltek mindig a szabadidőben, a napi termelés végén a politikáról, mert a bőrötökön érzitek: valamit muszáj lenne tenni.
Ez persze nem akadályoz meg titeket abban, hogy megjegyzéseket tegyetek a hidegben álló tüntetőkre, hogy lefaszozzátok a stand-up szónokokat, de a gondolat belefészkelte magát a fejetekbe. Az a gondolat, hogy „lehet, tenni kellene valamit ezért az országért”.
Flegmák és cinikusak vagytok, mert úgy gondoljátok, nincs alternatíva a szarra. Mert fogalmatok sincs, mi válthatná fel a jelenlegi szart, beállni pedig a régi szarok mellé egyszerűen elképzelhetetlennek tűnik, mert pontosan tudjátok: nem megoldás lenne, hanem ismét a probléma elodázása.
Van egy jó hírem, kedves barátaim. Nem kell beállnotok semmi mellé. Még azt sem kell tudnotok, hogy mit akartok. Ahány ember, annyiféle akarat, annyiféle elképzelés van erről a kurva országról. ( ©Gyurcsány) Elég, ha azt tudjátok, mi az, amit nem akartok.
Ebben sokkal inkább konkrétak tudtok lenni. Ezt meg tudjátok fogalmazni. Tizenkét egyszerű pontra lenne szükség Magyarországon 2014-ben, mely összefoglalná, mi az, amit nem akarunk, aminek a nemakarásával mindenki egyetért.
Ez lenne a dolgotok, drága barátaim. Ennek a tizenkét pontnak az összefoglalása. Lehetne a neve „a nemzeti nemakarás tizenkét pontja.” Állhatna olyan tételekből például, hogy nem akarunk hűbérurakat, ezért minden képviselő a teljes vagyonával felel. Tizenkét egyszerű pont, mi az, amit nem akarunk többé.
A tömeg már kint van az utcán, a hidegben. Iránymutatásra várnak. Nem tudjuk eldönteni, mit akarunk, ez egészen egyértelmű az elmúlt hónapok tükrében. Fogalmazzátok meg tehát inkább, hogy mit nem.
Ha pedig ezzel a tizenkét ponttal mindenki egyetért, és elegen vagyunk, kikényszeríthető, törvényre emelhető. Hogy soha többé ne ismétlődhessen meg az, amit nem akarunk.
Ne lamentáljatok tehát, hogy nincs ki mögé beállni, mert nem kell senki mögé se beállni. Egyszerűen meg kell mondani, mi az, amit soha többé nem akarunk látni.
Flegmán, „ő”-zve, gúnyosan, becsmérelve, vagy ahogyan tetszik. A köztársaságért.
Fotó: MTI/Kovács Attila
