Írhattam volna bármit, ami visszaadja a vicsorgó, dühödt, acsarkodó fenekedést, de adta magát az „agyar”, aminek jogosságát az agyarkodó hozzászólok csak megerősítették.
Bajor Imre halálhírének elhallgatása számomra – a hozzászólok többségével ellentétben – nem politikai, hanem szakmai kérdés. A tévének annyit kellett volna tennie, hogy beismeri a nyilvánvaló szakmai hibát, amely üggyé az országos ismertségnek és népszerűségnek örvendő színészről szóló halálhír elhallgatásával, és főleg magyarázatával vált.
Nem érdekelnek se az orbánozók, se a gyurcsányozók!
Évekig szerkesztettem magam is a híradót, vezettem a Kossuth Rádió Hírműsorainak szerkesztőségét. Nekem ne magyarázza senki, mi a hír.
Ebben a történetben csak az alapvető szakmai tisztesség érdekel.
Annak szellemében pedig bármelyik kormány alatt bármelyik oldal népszerű művészének halálhíre, hír. Függetlenül attól, hogy az elhunyt jobb- vagy baloldali. Ennyi.
A hír és a vélemény teljesen külön dolog. Az elhallgatás többet árt, mint bármi más, mert megkérdőjelezi a hírforrás hitelességét. Ahogy a hír és a vélemény, úgy az emberi tisztesség is elkülönül a szakmaitól. Lehetnek valakinek aggályai azzal kapcsolatban, miként képviseli a magyarokat Brüsszelben Deutsch Tamás, de nekem most annyi elég, hogy a politikus Facebook-oldalára azt írta: „Isten nyugosztalja Bajor Imrét!”.
