Lehet, hogy a hiba az én készülékemben van. Érdekel a légiközlekedés, érdekel a politika, és ha ez a két halmaz találkozik, akkor még jobban felkapom a fejem. A Malév csődje most bőségesen táplálta a figyelmemet, de az igazi szépségek mindig ott vannak, amikor egy politikus légiközlekedési szokásai, vagy akár légiközlekedési eszköz használatával, birtoklásával összefüggő ügyei kerülnek az érdeklődés középpontjába. Annak idején Kóka János (tényleg, mi lehet vele?) házhoz ment a (hogy is mondjuk szépen?) sallerért, amikor büszkén mutogatta privát helikopterét, amelyet még ráadásul vezetni is tudott. Emlékszem, egy gyengébb pillanatában az akkor még ellenzéki Fidesz egyik képviselője arra szólította fel Kókát, hogy a légi mentésre amúgy teljesen alkalmas Robinson R-44-est ajánlja fel a mentőknek.
A repülő vagy helikopter mindig is a féktelen gazdagság szimbóluma lesz. Bár nyilván van példa arra is, hogy egy átlagos jövedelmű repülőbolond másokkal összeállva kiszorít magából valami öreg, használt, olcsó gépet, de az esetek többségében valóban együtt jár a repülő birtoklása a jóléttel, mert a légiközlekedés körül egyszerűen tényleg minden rohadt drága. A magyar közvélemény Hunvald-percepciója több látványos elemből épült. Volt csodaszép balatoni nyaraló, volt ritkaságokat felvonultató autógyűjtemény. Nagyon szép, de nyaralója, autója, még halandó embernek is lehet. Ott volt azonban a repülő. Ráadásul nem is valami kis kávédaráló, hanem egy komoly business jet.
Még mielőtt bárki csúsztatással vádolna: tudom, hogy nem csak az övé volt, tudom, hogy nem is az ő nevén volt, azt is hallottam, hogy soha nem is utazott vele. Ezek fontos információk, de ami biztosan átjött a közvéleménynek, az az volt, hogy bő két évvel ezelőtt a bíróság zár alá vette ezt a repülőt. Márpedig ha Hunvald pere miatt került zár alá, akkor mégis csak valamiféle nem elhanyagolható jelentőségű kapcsolat lehetett a volt polgármester és a kecses magángép között. A percepció formálásában ez pedig bőven elég volt. A látványos ellentmondásokat ugyanis szereti a közönség, azokhoz könnyen tud viszonyulni. Márpedig van-e annál látványosabb ellentmondás, hogy egy középszintű közszolgaként is tételezhető polgármesternél miképp lehet egy zár alá vehető százmilliókat érő repülőgép.
Nézem a mai híreket, olvasom a büntetési tételeket, lassan leesik, hogy a most elítélt expolgármester már rég leülte előzetesben azt, amit kiróttak rá, még ő kérhetne vissza hónapokat. Így megy ez. Mi sem áll tőlem távolabb, mint bárhogy is minősíteni bármilyen bírói ítéletet. Nem értek a joghoz, nem értek a büntetőügyekhez, készséggel elhiszem, hogy ennek pont így kellett történnie. Megakad a szemem a hír következő mondatán: a bíróság megszűntette Hunvald repülőgépe zár alá vételét. Ilyenkor óhatatlanul is lepörgetem magamban, hogy a legtöbb emberben, aki ezt olvassa, mi lesz a reakció.
Annyiszor végighallgattam már a közhelyes hőbörgést, hogy aki nagyban lop, az mindig megússza, hogy már tényleg unom. Pontosan tudom azonban, hogy egy ilyen történet, vagy a hírnek akár csak ez az egyetlen mondata milyen erejű további megerősítést ad ennek a népszerű elképzelésnek. (Amikor ezt írom, a 24.hu szavazásán 65 %-nál tart azok aránya, akik szerint túl enyhe ítélet született.) A bíróságról szabadon és – amint nyilatkozza – bűntudat nélkül távozó Hunvald, ha akarja, egyenesen a repülőtérre hajthat valamelyik zár alól szintén feloldott autóritkaságával, és repülhet egy tiszteletkört gépével Erzsébetváros felett.
Nekem pedig – és őszintén mondom, hogy fogyni nem akaró lelkesedéssel – újra és újra el kell magyaráznom az egyébként teljesen békés, jóravaló és mérsékelt jobboldali szavazóknak, hogy jogállami keretek között nem lehet csak úgy vagyonokat elkobozni, még ha nyilvánvaló gazemberekről beszélünk is, mert annak rossz vége lehet. Azt hiszem, a mai ítélet fényében a jövőben egy osztással nehezebb dolgom lesz.
