Zakopane csodálatos tátrai kisváros, Lengyelország első számú síközpontja. Az év minden részében turistacsalogató településen és környékén gyönyörű, fafaragásokkal díszített házak ejtik ámulatba a kirándulókat, melyek közül számos kis – vendég- és lakóházként is funkcionáló – villa magasodik a tátrai hegyoldalakon.
A lengyel hegyi építészet sajátos, csak ezen a vidéken meghonosodott formája a gorál házak mintáján alapuló, de díszesebb, erkélyes, egymásfölé magasodó tetőzsindellyel fedett, viszonylag nagy alapterületű épületek, magánházak egész sora. Ezt a stílust Witkiewitz krakkói építész honosította meg Zakopánéban – és környékén is – a századfordulón.
Gorál építészet, zakopanei stílus
A gorál épületek gerendákból vagy fél rönkökből épültek, alapjuk kő, meredek tetejüket fazsindely borítja. A házak építésekor nem használtak fémszögeket vagy -csavarokat az építőanyag összeillesztéséhez, rögzítéséhez. Mai napig élő hagyomány, hogy a házakat kívülről évente többször lesúrolják szappanos vízzel és rizskefével, hogy tiszták legyenek. Stanislaw Witkiewicz (1851 – 1915) lengyel író, építész, festő, aki foglalkozott művészetelmélettel is, de a zakopanei stílus atyjaként és támogatójaként vált híressé. Ő volt a kezdeményezője és megteremtője annak a mai napig sikeres és alkalmazott építészeti design- és formavilágnak, amelyet ma zakopanei stílusként emlegetünk. A zakopanei stílusban keverednek a hagyományos hegyvidéki építészeti stílusok az akkor virágkorát élő szecesszióval.
Ha netán a téli síszezonban Zakopánét választjuk úticélul, ezek a gyönyörű, a télben behavazott porták örök élményt jelentenek mindenkinek, ha pedig egy ilyen stílusú házban szállunk meg, alighanem visszavágyunk majd a hangulatos vidékre.