A házak hagyományos építőanyaga a 19. század közepéig a fa volt: az alapanyagot a települések közti végtelen erdők szolgáltatták. A házakat egymásra fektetett gerendákból építették úgy, hogy azokat a sarkokban keresztvéges vagy fecskefarkú csapolással illesztették egymáshoz.
Ezeket a boronafalú házakat kívül-belül szalmatörekes sárral tapasztották, majd meszelték, illetve alul csak bekenték agyaggal vagy kormozott mésszel. A tetőt zsúppal – rozsszalmával – fedték, amely az itt jellemző nehéz, savanyú, agyagos talajon is megtermett.
A házakat kisebb-nagyobb, úgynevezett belsőségi telkek vették körül, az elszórtan álló házak közé kiterjedt gyümölcsösöket ültettek, illetve réteket kaszáltak.
Bemutató Pityerszeren
A hagyományos népi faépítészet legszebb példáit a Szalafő egyik szerén, a Pityerszeren létesített Falumúzeumban mutatják be.
A 19. század közepe felé kezdték el tömegesen beépíteni a helyben található, jó minőségű agyagból égetett téglákat, a tetők fedésére pedig a cserepet. A téglaházak jellemző építészeti eleme a kiugró rövid előtornác, az úgynevezett kódisállás, ahol a vándorok, „kódisok” húzódhattak meg éjszakára vagy az eső elől.
Füstöskonyha
A helyiségeket (szoba, konyha, kamra, ólak) eleinte egy vonalban helyezték el. A társasági élet központja a konyha volt — kezdetben füstöskonyha kemencével és főzőpadkával. A füst csökkentésére alakították ki a mászókéményes tűzhely kombinátokat, amiket gyakran összekapcsoltak az ennek eredményeként úgyszintén a konyhából fűtött, szobai cserépkályhákkal.
Az L alaprajzú, un. „hajlított házakban” a gazdasági épületszárnyat – kamra, istálló, pajta – a lakóépület végében, arra merőlegesen helyezték el. A legjellemzőbb háztípus „kerített ház”, ahol az udvart a lakó- és a gazdasági épületek U alakzata fogja közre, a negyedik oldalt pedig kerítés zárja le. Ez nem magyar sajátosság, északabbra az osztrákoknál is megtalálható.
Lábaspajta, kástu
A porták legszembetűnőbb épületei a nagy, külön álló szénatároló pajták, köztük a falazott téglapilléreken álló, deszkázott falú lábaspajták.
Az Őrség egyik legérdekesebb, csak erre a tájegységre jellemző épülete a kástu. A kástu jellegzetes őrségi épület, amely egyszerre volt éléskamra és jószágélelem tárolására alkalmas építmény.
Több típusát használták. Legismertebb, egyben legritkább formája a módos telkeken álló emeletes kástu, aminek egyetlen autentikus példánya a szalafői Pityerszeren áll.
Via – Kiemelt kép: MTVA – Nagy Zoltán
