Néhány héttel ezelőtt kiderült: Magyarországon lappangott Gustav Klimt Afrikai herceg című képe, amit a kormány védelem, illetve exporttilalom nélkül kiengedett az országból, nemrég pedig a bécsi Wienerroither & Kohlbacher galériában tűnt fel, rajta 15 millió eurós (6,05 milliárd forintos) árcímkével.
A képről eddig azt lehetett tudni, hogy tulajdonosa a hatályos jogszabályoknak megfelelően engedélyt kért az ÉKM-hez tartozó műtárgyvédelmi osztálytól, jelezve, hogy egy ismeretlen festő munkáját szeretné kivinni az országból. A válasz nem gördített akadályt a művelet elé, hiszen a tulajdonos engedélyt kapott, abból pedig egyértelműen kiderül: a szakértők szerint a korábban egy budapesti galériának is megvételre ajánlott kép nem rendelkezik örökségvédelmi értékkel.
Ennek az állításnak a hamissága egy vizsgálat során egyértelműen látszott volna, a jelenlegi rendszer azonban lehetővé teszi, hogy a tulajdonos egy szimpla nyilatkozattal, valamint egy 5×9 centiméteres fotóval igényelje a szállításhoz szükséges dokumentumot. A hatóság persze dönthet úgy, hogy a benyújtott dokumentumok nem elégségesek, így szakértőket is kirendelhet az ügyben. Kérdés, hogy ez itt megtörtént-e, hiszen a művön jól látható Klimt széles körben ismert hagyatéki bélyegzője – teszi hozzá a HVG.
Az ügyben a lap kérdésekkel fordult a Lázár János vezette Építési és Közlekedési Minisztériumhoz, választ azonban nem kaptak, így az ötvenes évek óta biztosan Magyarországon lévő, de talán már a harmincas években is egy hazai magángyűjteményhez tartozó festmény kapcsán személyesen, a jászberényi Lázárinfón tettek fel kérdéseket a miniszternek.
A HVG kérdésére Lázár arról beszélt, hogy a témában megjelent cikk hatására vizsgálatot rendelt el, hogy kiderítse, a tulajdonos megtévesztette-e a hatóságot, illetve hogy maga a hatóság tiszteletben tartotta-e a jogszabályokat, és mindent megtett-e a tények tisztázására.
A történetet bonyolítja, hogy a jelenlegi tulajdonos a kezében lévő szakértői vélemény (ezt 2022-ben Végvári Zsófia Festményvizsgálati Laboratóriuma adta ki) ellenére ismeretlen művész képeként tekintett a műre. Kérdés továbbá, hogy elhallgatta-e a korábbi vélemény tartalmát, valamint a beküldött fotókon látszott-e a bélyegző nyoma, ezeket az információkat az ÉKM ugyanis nem osztotta meg a HVG-vel.
Lázár János szerint a benyújtott anyagok
nem tárták fel teljes egészében a kép általuk ismert hátterét, és a művészettörténész, műkereskedő szakma többet tudott a kép hátteréről a vizsgálatok idején, mint amennyi a hatóság elé került.
A miniszter hozzáfűzte:
óvatos lennék abban, hogy kizárólag az engedélyt beadó felett törjünk lándzsát, és teljes egészében felmentsük az ebben közreműködő hatóságot,
majd arról beszélt, hogy heteken belül minden anyagot nyilvánossá fognak tenni, sőt, a jelenlegi szabályozást is megváltoztatják, így csupán egy fotó alapján nem fognak kiviteli engedélyt adni.
A HVG-nek Lázár arról is beszélt, hogy a kép az Anschlusst követően ideiglenesen Magyarországra menekülő Klein házaspáré volt, amit egy magyar embernél helyeztek letétbe, az államnak pedig sosem volt köze hozzá. Épp ezért azt tartaná korrektnek, ha az örökösökhöz kerülne, az állam pedig nem próbálná megvásárolni, sőt, levédeni sem, hiszen az értékcsökkenést jelent.
Védelemre most a kép külföldön való tartózkodása miatt nincs lehetőség, a Klein-örökösökről pedig tudni, hogy nem támasztanak igényt a munkára, a miniszter ezzel azonban nyilvánvalóan nem volt tisztában, bár rövidesen kijelentette: ha a Szépművészeti Múzeumnak szüksége van a képre – ebben Baán László főigazgatónak kell irányt mutatni –, akkor tiszteségesen el kell számolni a tulajdonosokkal, és nyitva áll az út az állami tulajdonba vétel felé.
