Kultúra

Nem a tudomány: a szerelem szelídíti meg a világ legpusztítóbb tornádóit

InterCom
InterCom
Ha Kansas után már Szolnok mellett is egymást érik a tornádók, akkor az 1996-os Twister folytatása igazán időszerűnek tűnik. Ezúttal a Normális emberekből ismerős Daisy Edgar-Jones és a Tom Cruise babérjaira törő Glen Powell kergetik a viharokat és egymást. Miért nincs tétje a katasztrófafilmnek, és ki tudná pótolni Philip Seymour Hoffmant? Kritika a Twisters – Végzetes viharról.

Közel harminc évvel ezelőtt a Twistert amolyan mesei katasztrófafilmként néztük, amilyet csak Hollywoodban tudnak kitalálni. Egy csapatnyi vakmerő tudós tornádókat kerget, hogy minél pontosabban megmérhessék, mi zajlik odabent, a tölcsérben? Ez nem tűnt közelebbinek a saját, hétköznapi valóságunkhoz, mint az ugyanakkor bemutatott A függetlenség napja vagy az egy évvel később érkező Titanic.

Egészen más a helyzet 2024-ben. „Az Időkép idén már összesen tizenhét darab tubát, azaz felhőtölcsért regisztrált, ebből hetet az elmúlt két napban” – írtuk május végén, és nem ám a rendszeresen tornádó sújtotta vidékekről, az amerikai Oklahoma vagy Kansas államokról, hanem a Szolnokhoz közeli Rákóczifalváról.

Már nem Kansasben vagyunk. A Twister hatalmas, apokaliptikus förgetegeit, amelyek egyike földöntúli erővel szakította ki aput a pinceajtóból az 1996-os film elején, errefelé is egyre könnyebb elképzelni.

InterCom

Vagyis aligha készülhetett volna időszerűbb folytatás vagy újraértelmezés az idei nyári moziszezonra, mint a Twisters – Végzetes vihar. Hogy folytatás-e, vagy remake, azt nem könnyű eldönteni, de voltaképpen teljesen lényegtelen. A szereplők újak, de a tornádó még mindig olyan könyörtelen, mint régen, és messzemenőkig demokratikus: egyforma lendülettel söpör el házat, autót, tehenet és idős rokont.

A válogatás nélküli rombolásban – és persze a hősök eszement kitartásában, hogy ennek tanúi legyenek – benne van a tiszta látványosság öröme, ami miatt a Twister egymondatos története nagyon is filmre illő.

Az akkori főszereplők, Bill Paxton és Helen Hunt elnyűhetetlensége burleszksztárokat idézett. „Azt hiszem, bemegyünk!” – kiáltotta Paxton viharvadásza, mikor a szél a dzsipjük elé fújt egy komplett házat. Buster Keaton-i nonsalansszal hajtottak át rajta.

Azóta Paxton, James Cameron kabalaszínésze már nincs köztünk, Huntnak pedig a producerek nem engedték megrendezni a folytatást, noha állítólag a színésznő szerette volna. Az egyik főszereplő most Daisy Edgar-Jones, aki a számára áttörést hozó Normális emberek szellemiségében ismét megpróbál normális embert játszani. A másik Glen Powell, aki viszont szabadjára engedi a benne lakozó rocksztárt, és – ahogy minapi portrécikkünkben is jósoltuk – igyekszik bebizonyítani, hogy ő a jövő Tom Cruise-a, vagy inkább már a jelen Tom Cruise-szerű, fogpasztamosolyú Action Man-bábuja.

InterCom

Edgar-Jones viharkárok által traumatizált kutatót alakít, akinek az esküvőről szőtt álmait fújta el a szél, a vőlegényével együtt. Powell afféle viharinfluenszert, aki élőben közvetíti, amint csapatával nagyon közel megy a tölcsérhez. „Tornádólovasnak” hívatja magát, jelezve, hogy jókora mínuszból kell feldolgoznia magát a főhősszerepig és a túlélésre meg a lány kezére méltó lovagig. Powellnek vigyorgó idiótából valóban sikerül emberszerűvé változnia a történet végére, noha a Twisters alapján a hasonló alkatú sztárok közül Ryan Gosling öniróniája és Cruise mániákus energiái is hiányoznak belőle.

LÉPJ BE A FOLYTATÁSHOZ!
Változunk. Csatlakozz hozzánk! Regisztrált olvasóink mostantól exkluzív hírleveleket, cikkeket olvashatnak, mint ez is. És ez csak a kezdet.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik