Az állandó változás – mennyiségi és minőségi egyaránt – számomra a létezés egyetlen bizonyítéka. Időnként érdemes életünk filmjén a képet kimerevíteni és visszapörgetni néhány kockát, hogy megvizsgáljuk, miként és hova jutottunk.
Ezekkel a gondolatokkal indít Rubik Ernő az új előszóban, amelyet 2020-as könyvének most megjelent, jubileumi kiadásához írt. Nem is akármilyen jubileum ez, hiszen a rejtvények, játékok és popkulturális szimbólumok rajongói egyből kettős évfordulót ünnepelhetnek idén: maga a Kocka ötven éves, annak feltalálója pedig a nyolcvanat tölti be július 13-án. Rubik Ernővel nem sokkal a születésnapja előtt, egy szűk körű sajtóebéden beszélgethettünk arról, hogyan tekint vissza erre a fél évszázadra, amelynek során ez a marokra fogható, színes tárgy módszeresen rabul ejtette a globális képzeletünket. Mert lehet ugyan, hogy az állandó változás a létezés egyetlen bizonyítéka, bizonyos dolgok mégis tartósak az életben, és a jelek szerint ezek közé tartozik a Kocka iránti apadhatatlan érdeklődés is.
Hogy történhetett mindez?
Egy kánikulai délután ültünk egy budai étterem teraszán, és bemelegítő jellegű kérdésemre, hogy miként viszonyul az efféle kerek évfordulókhoz, Rubik Ernő csak egy mókás és sokatmondó grimasszal válaszol. Igaz, ez ezer szónál is ékesebben erősíti meg a sejtést, hogy meglett korára sem kedvelte meg különösebben a ceremóniákat, a felhajtást és a „híresfeltalálósággal” járó reflektorfényt. De azért a beszélgetés egy későbbi pontján csak elárulja, hogy számára is van valami megrendítő ebben az ötven évben, és főleg abban, hogy ezalatt mekkora utat tett meg a Kocka, mennyire kimeríthetetlennek bizonyult, sokszor az ő várakozásaitól és elképzeléseitől teljesen függetlenül. Ő maga harmincéves volt 1974-ben, amikor az Iparművészeti Főiskola oktatójaként kitalálta, majd először fából meg is alkotta az ötletes szerkezetet, hogy diákjainak szemléltethessen egy geometriai problémát és annak megoldását.
’74, ez egy szép év, harmincévesnek lenni pedig egy szép kor. Most is lennék szívesen annyi, de hát az idő az megy. A Kocka valamivel tartósabb nálam, de azért még én is megvagyok
– mondja a rá jellemző fanyar humorral, majd hamar eloszlatja az arra irányuló kérdéseket is, hogy vajon az év melyik napjára esik a találmány születése. Elsőként leszögezi, hogy az emberekkel ellentétben a tárgyaknak nincs születésnapjuk. A nyilvánosságra hozatalnak, a gyártás elkezdésének, vagy egy vásáron való megjelenésnek persze van pontos dátuma, de a gondolatok megjelenésének elég nehéz egyetlen dátumot kijelölni, arról már nem is beszélve, hogy a materializálódás és a fejlesztés fázisai is elhúzódóak lehetnek. „A születés datálása tehát itt nem olyan egyszerű, mint az élővilágban, sokkal rejtelmesebb folyamat. A dolgok alakulnak, és nagyon nehéz meghatározni, hogy az alakulás folyamatában mikor lesz önmaga egy tárgy, vagy egy gondolat mikor nyeri el kiforrott anyagi valóját.”
A már említett előszóban maga Rubik is összegzi a keletkezés és felcseperedés kronológiáját, ami nagyon vázlatosan így fest:
- 1974-ben megszületett a prototípus,
- 1977-től kapható a Kocka Magyarországon,
- 1980-tól pedig fokozatosan szerte az egész világban.
Azóta pedig népszerűsége gyakorlatilag töretlen, még ha a Kocka-láz görbéjének van is egy hullámzása az évtizedek során. A Rubik kocka mindennapjaink természetes része lett, stabilan beépült a kollektív tudatba, és messze nem kizárólag azok körében, akik szeretik geometriai alapú fejtörőkkel múlatni az időt.
