A Magyar Turista Egylet gyöngyösi osztálya, a Mátra Egylet közel száz évvel ezelőtt úgy érezte: legfőbb ideje lenne annak, hogy a Kékes környékén túrázókat egy menedékház várja a környéken. Az ötletet rövidesen tett követte, így 1927 és 1930 között megszületett a Mátra-ház, amiről a következő évtizedekben a környékén kinőtt, Gyöngyös részét képező Mátraháza is a nevét kapta.
A köznyelvben Pagodaként emlegetett épület azóta dédszülői korba lépett, és ahelyett, hogy jelenlegi tulajdonosa, az állam műemlékhez méltó állapotban tartaná, látszólag elengedte a kezét.
Történelem
A nagy gazdasági világválság első hónapjaiban befejezett, végül 1930 pünkösdhétfőjén, június 9-én átadott épület megszületését részben egy banki kölcsönnel finanszírozták, ez azonban nem jelentette azt, hogy bármilyen téren kompromisszumot kellett volna kötni, hiszen a XX. század első felének egyik legfontosabb hazai tervezője, a vasbeton jelentőségét az elsők közt felismerő Medgyaszay István (1877-1959, néhány munkáját korábban itt mutattuk be) egyáltalán nem fogta vissza magát,
A Mátra Egylet vezetői, illetve Gyöngyös akkori polgármestere, dr. Puky Árpád egyaránt biztosak voltak benne, hogy a hely rövidesen pezsgő szubalpin üdülőhellyé válik, utóbbi pedig felajánlotta:
A közeli sípálya és síugrósánc, valamint a sífutó és bakancsos túrákhoz alkalmas útvonalak rövid időn belül négy évszakon át népszerűvé tették, a különböző sportversenyek rendezésekor pedig az emberek az utolsó helyekért versengtek, így nem ritkán a közelben álló útkaparóházat is meg kellett nyitni a vendégek előtt.
A főút keleti oldalán, az autóbuszállomástól alig néhány méterre álló Mátra-ház háromszintes tetőszerkezetét, illetve két huszártorony-szerű csúccsal való lezárását persze nem mindenki érezte magyarnak, hiszen röviddel a megnyitás után sokan máris Pagodaként kezdték emlegetni, rámutatva a kelet-ázsiai buddhista templomegyüttesek részét képező tornyokkal való hasonlóságára.
Puky szerint ez a kapcsolat azonban csak véletlen lehet: a Turisták Lapjában megjelent 1930-as írása szerint a bejárata felett egy vadászt mutató sgraffitót – egymásra helyezett, különböző árnyalatú vakolatrétegek visszakaparásával született képet – is mutató, Mátra-házról rövidesen Sport Szállóra átnevezett épület
nemesveretű magyar, jobban mondva székely stílusban [épült]. Vannak, kik pagodának csúfolják, mert sátorszerű tetőzete van. Nem tesz semmit! Mi nem szégyeljük, hogy őseink valamikor sátorok alatt éltek. Ellenkezőleg dacos büszkeséggel hívtuk életre az évszázados átöröklés szülte tudatalatti lelkiséget, mert magyar, mert igazán a miénk! Egyelőre 120 ágyra rendezkedtünk be, de ha szükséges, lehet ezt a számot fokozni.
A városvezetőnek nem volt igaza, hiszen az erdélyi gyűjtőutak eredményét csak Medgyaszay első tervváltozata tükrözte, bár ott is megvolt már a tető
kiérlelt formája, amely kialakításában organikus építészetünk egyik legszebbike
– méltatta az épületet Potzner Ferenc Ybl-díjas építész és művészettörténész a Régi-Új Építőművészetben (2017/4.).
Az államosításokig a Mátra Egylet kezében maradó, jelképpé vált házat a szocializmus évtizedeiben többször is bővítették, illetve átalakították. Az ebben az időszakban jórészt SZOT-üdülőként működő, majd a rendszerváltás után hirtelen bezárt épület kapuja felett 2001-es újranyitásakor már a Pagoda felirat szerepelt, ez azonban nem hozott szerencsét, hiszen néhány év múlva eljött a vég, majd kezdetét vette a gyors állapotromlás, ami a BCO alábbi fotóin is egyértelműen látszik:
Ismeretlen jövő
A saját oldalukon még több képet mutató csoport anyagát látva felmerül a kérdés, hogy miért juthatott erre a sorsra az épület – a válasz első látásra is egyértelműnek tűnik, hiszen a szállodák és panziók piaca az elmúlt húsz évben ugrásszerűen fejlődött, az emberek elvárásai átalakultak,
Ez jól láthatóan nem történt meg, így nem volt értelme életben tartani a veszteségessé vált üzletet.
Az épület várható jövőjéről semmit sem lehet tudni, elmúlt harminc évének tulajdonosváltásai azonban kimondottan érdekesek: az 1993-ban az állam által létrehozott Magyar Nemzeti Üdülési Alapítványhoz átvándorló, a színen hat évvel később feltűnő (szintén állami) Hotel Pagoda Szállodaipari Kft. közbeiktatásával magánkézbe kerülő ingatlant 1999-ben a Mátrai Házak Ingatlanforgalmazó és Ingatlanhasznosító Kft., illetve azzal kapcsolatba hozható személyek – köztük egy kortárs művész, Fajgerné Dudás Andrea Júlia és rokonai – vásárolták meg.
A cég (amit 2007-ben az azonos hátterű Mátraháza Pagoda Kft. váltott), illetve a kisebb részeket kézben tartó személyek tulajdonaikat közel két évtizeden át megtartották, az utolsó években azonban már senki sem szállhatott meg a falak között. Az egyre kellemetlenebbé váló állapotokkal a Gyöngyösi Építésügyi Hivatal sem volt igazán megelégedve: a vonatkozó nyilvántartás szerint
Ezután érkezett meg a képbe a kormány, ami 2017-ben, egy hirtelennek tűnő lépéssel visszavette a teljes földdarabot.
Nem kizárt, hogy ezt valamilyen határozott céllal tették, erre azonban egészen mostanáig nem derült fény. A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. által felügyelt ingatlant 2019-ben a Nemzeti Sportközpontok vagyonkezelésébe adták, egy 2022-es törvénynek köszönhetően annak tulajdonosi jogai
Nemzeti Sportügynökség Nonprofit Zrt.-hez (NSÜ) kerültek.
Ennek vezérigazgatója ma a Csepel SC egykori öttusázója, a világ különböző részein szerzett három évtizedes menedzseri tapasztalattal néhány éve hazatért Bíró Péter, igazgatóságában a Tarlós-korszak vagyongazdálkodási főpolgármester-helyettesének, a kereszténydemokrata Dr. Bagdy Gábor Józsefnek is jutott hely, az Opten cégadatbázisa szerint pedig a cégjegyzésre jogosultak közt „más munkavállaló” jogcímen a világbajnoki bronzérmes gátfutóból állatorvossá lett Dr. Baji Balázs is feltűnik.
Az építési engedélyezési adatbázis szerint a területen ma nincs hatályos építési engedély, így ha felújítási tervek születtek is, azok az elmúlt években nem indulhattak el a megvalósulás felé. A témában felmerült kérdéseinkkel Gyöngyös önkormányzatát, illetve a Nemzeti Sportügynökség Nonprofit Zrt.-t is megkerestük: előbbi cikkünk megjelenéséig nem válaszolt, utóbbi azonban rövidre szabott válaszában kijelentette: tulajdonosi joggyakorlóként szem előtt tartják az épület állapotát, így
történelmének ismeretében, a kor kihívásainak megfelelő és a környezethez illő, értékeket megőrző legjobb hasznosítási lehetőség kidolgozásán
dolgoznak.
A jelenlegi döntés-előkészítő szakaszban több szintű szakmai egyeztetés folyik – írták, majd hozzátették:
bár ennek részleteiről nem számoltak be.
