Hetvenhét év. Ennyi telt el 1945 óta, a második világháború vége óta, ahonnan a művészettörténészek számolják a tágabb értelemben vett kortárs képzőművészet kezdetét. Ez alatt az időszak alatt számtalan irányzat, iskola, stílus lépett fel, a Kieselbach Galéria első kortárs árverése pedig ebből a gazdag termésből válogat majd – olvasható a galéria által kiadott sajtóközleményben.
Az 1945 utáni időszak íve Gyarmathy Tihamér 1945-ös, az Európai Iskola szellemiségét hordozó, négyzetes absztrakt kompozíciójától a fiatalok épphogy megszáradt festményeinek a jelen digitális valóságra reflektáló világáig tart, köztük számos meglepetéssel, köztük Veszelszky Béla pointillista absztrakt főművével, Korga György ismeretlen pop art remekével, Körner Éva és Tandori Dezső hagyatékának ritkaságaival, a modernizmus mestereinek féltve őrzött kincseivel (Kassák Lajos, Korniss Dezső), az Iparterv-nemzedék legendáinak műveivel (Bak Imre, Keserü Ilona, Nádler István), a modern figurális festészet magányosaival (Anna Margit, Ország Lili, Kondor Béla), a feltörekvő fiatalok vadonatúj kompozícióival, illetve a 80-as évekbeli újfestészet és a szentendrei neodadaizmus képviselőinek egyes alkotásaival.
Az október 28-tól november 10-ig a Kieselbach Galériában látható kiállításon megcsodálható, majd 11-én a Hotel Marriottban kalapács alá kerülő képek közül a közlemény néhány fontos művet is kiemel, köztük a neoavantgárd festészet világhírű alakja, Keserü Ilona (1933) vörös-rózsaszín-narancs festményét, a Sírkövek 2. című kompozíciót (1967), ami először tűnik majd fel a műtárgypiacon, ahol egy rekordot már most, az aukció előtt két héttel megdöntött: 48 millió forintos kikiáltási ára a legmagasabb, amivel Magyarországon ma is élő magyar kortárs művészek alkotása valaha aukcióra került.
Az alkotás a világ legnagyobb múzeumaiban szereplő Keserü
az egyik legelső feldolgozása.
A „kő-sütemények” szinte homogénre festett, játékos formái absztrakt elemekként töltik ki a kép terét, igazodva a kontrasztos színekhez.
Keserü nagy méretű alkotása a hatvanas évek végi meghatározó korszakának főműve: lírai absztrakcióból, pop artból, életöröm-festészetből és a bartóki esztétikai programból táplálkozó múzeumi rangú remekmű. Ilyen Keserü-képek után vadásznak a nagy nyugati intézmények is, de ezek mára vagy közgyűjteményben találhatók, vagy sok évtizede nem mozdulnak a neves magánkollekciókból.
Az esemény másik fontos darabja Kondor Béla (1931-1972) röviddel a Szputnyik-1 útja után született Műtücsök felbocsátása című képe (1958), az életmű egyik fontos darabja, amit számos társával ellentétben nem a Magyar Nemzeti Galéria őriz. A 75 milliós kikiáltási ár itt is rekordot jelent: magyarországi kortárs árverésen egyetlen műtárgy sem indult még ilyen magasról.
A festményen egy egyenruhás férfi úgy tart a kezében egy apró, propelleres, műholdszerű gépezetet – ez a címbeli „mű-tücsök” –,
Az ég felé törő Ikarosznak, az ötvenes évek végén induló űrversenynek és a barkácsoló-teremtő művész leonardói figurájának emléket állító kép a kondori életmű egyik legismertebb, számtalanszor reprodukált kulcsműve.
Fontos megemlíteni a magyar avantgárd csillaga és vezetője, az íróként, költőként, műfordítóként és képzőművészként is jelentős Kassák Lajos (1887-1967) az Egyesült Államokból hazatért 1958-as absztrakt képét is, ami a Kompozíció #7 címet viseli.
Kassák azon kevés magyar alkotó közé tartozik, akiket tökéletesen értenek és értékelnek a nyugati múzeumok világában is, így számos külföldi intézmény őrzi a képeit.
Most felbukkant kompozíciója, a Singer Kassák néven is emlegetett mű a XX. század közepi modern ritka kincse, hibátlan pedigrével: a legendás galériás, Denise René 1960-as kiállításáról került egy amerikai gyűjtőhöz, Singerhez Ohióba.
Aczél György hiába próbálta ellehetetleníteni Kassák kiállításait, az öreg művésznek sikerült kijuttatnia képeit Párizsba – köztük a most felbukkant, geometrikus formákból építkező festményt –, így időskorára utolérte a világhír.
