Már megint mentünk egy kört, mi mind, modern emberek. Jött a huszadik század az ő vívmányaival, nejlon zacskóval, triplapengéjű, eldobható borotvával, télen-nyáron elérhető paradicsomjával és praktikus elosztású, sok tárolóhellyel bíró lakásaival, és felkínálta az embereknek az erőfeszítés nélküli kényelem számos formáját. Hisz minek vigyem a ronda cekkert, ha ott a boltban a zacskó, ingyen van és végtelen mennyiségben, és beleteszek néhány spanyol, vagy marokkói parit, mert hát hol éri már meg otthon termelni, és különben is, novemberben, sőt, januárban is akarok paradicsomot. Mindezt hazaviszem a kompaktra tervezett, elszigetelt lakásba, ahol a szomszédoknak még a nevét se tudom, a zacskó huss, a kukába, jobb esetben a szelektívbe, vagy a minden modern lakásban megtalálható szatyor- és zacskótemetőbe. A paradicsomot felvágom, vastagon sózni kell, mert íze nincsen, persze, hogy nincs, kicsit még narancssárga belül, úgy két-három héttel szedték le hamarabb az indokoltnál, hogy mire Budapestre ér, még egyben legyen, hát ki venne puhát, repedtet?
Ez az életmód határozta meg minimum az elmúlt harminc-negyven, de inkább hetven vagy még több évünket, hogy aztán a 2020-as évekre kollektíven rájöjjünk, hogy várjunk csak, nagyanyáink hálós bevásárlóbugyrai, nagyapánk pengés-pamacsos borotvája, meg a saját balkonon, kertben termelt paradicsom, meg az aszalás, befőzés, savanyítás talán mégsem olyan hülyeség, sőt, és aki teheti, menekül a nagyvárosból, a kiköltözők meg közösségszervezésért önkénteskednek, mert mára rájöttünk, hogy a modern ember magánya atomjaira darálja a lelket. Elég nehezen fogtuk fel, pedig már Rousseau is erről beszélt, de úgy tűnik, körbe-körbe haladunk a természet és a túlcivilizáció között, az egyensúlyi állapotot nemigen találva. Vannak viszont helyek a világon, ahol ezt az egyensúlyi állapotot megtalálták – tovább is élnek és maradnak aktívak az emberek. Erről mesél az On the Spot új sorozata, A hosszú élet titkai.
A sorozat alapja egy New York Times-bestseller, Dan Buettner kutató szintén A hosszú élet titkai címen megjelent kötete, melyet a sorozathoz illeszkedve most egy kapcsolódó receptkötettel együtt kiadtak magyarul is, és amelyben Buettner a Föld úgynevezett Kék Zónáit kutatta. A Kék Zónák a világ azon részei, amelyeken a legtovább élnek és maradnak egészségesek az emberek, és ahol emiatt aztán kiugróan magas a száz év felettiek száma. Ráadásul nem olyan százévesekről beszélünk, akik épphogy csak, négy-öt gépnek köszönhetően, ágyban fekve „élnek”, hanem aktív, tevékeny idősek, akik felett ugyan nyilván nem múlt el nyomtalanul az idő, de azért korukhoz képest nagyon is jó szellemi és testi állapotban vannak, ha lassan is, de járkálnak, önállóan esznek-isznak, beszélgetnek, megcsinálnak kisebb teendőket otthon, és kapcsolatuk van nem ritkán még déd- és ükunokáikkal is. Cseke Eszter és S. Takács András most közéjük viszi el a nézőket, Costa Rica Nicoya-félszigetére, Szardínia magas hegyei közé, és a tervek szerint a görögországi Ikaria szigetére és Japánba is. Céljuk nem is annyira megfejteni ezeket a nem-is-titok titkokat, hisz azt Buettner kötete már megtette – inkább „csak” megmutatni, megéreztetni, hogy milyen is az a világ, ahol ennyivel tovább élnek az emberek, és hogy milyenek ők, ezek a százhárom, száznégy, egy esetben több mint száznyolc éves emberek.
A válasz egyébként az is-is felé, az egyensúlyban van. Messze nem arról szól a hosszú élet, hogy nosza, irány vissza az ősközösségbe, szedjük fel a villanyvezetékeket és költözzünk barlangokba – mert hisz nem véletlen élt az ősember nagyjából harmincnyolc éves korig –, hanem arról, hogy a természetközeli, hagyományos életmódnak és a modernitásnak egy olyan metszetében működjön az élet, ahol mindkét oldalból a legjobbakat vesszük ki. Azaz: a természetközeli életből a tiszta, élő, természeti környezetet, fűvel-fával-levegővel, a szabad levegőn végzett fizikai munkát, a saját magunk megtermelte ételeket és a közösségeinkhez, családunkhoz való közelséget; a modern életből meg a jól működő egészségügyi rendszert védőoltásokkal és antibiotikumokkal, és azt a védőhálót, amit a technológia az élet számos frontján tagadhatatlanul biztosít.
a világűr kolonizálása szép és okos dolog ugyan, de amíg ezen a bolygón kell élnünk, addig muszáj lenne visszatérnünk a földhöz, a levegőhöz, a természet elemeinek való kitettséghez.
Az On the Spot stábja a tőlük megszokott szelíd figyelemmel mutatja meg ezeket az embereket, nem moralizál és nem megy át bulváros szenzációhajhászásba. Ami csendes, az csendes, ami lassú, az lassú, és nem hőseiket rángatják magukkal a nyugati élet tempójába, hanem ők lassulnak szereplőikhez, hogy átadjanak valamit abból a nyugodt elégedettségből, amellyel ezek az egyébként közel sem jómódú idősek nézik az életet. A néző élmény ennek megfelelően békés és ráérős, inkább az idegeink kisimítása, mintsem intenzív szellemi stimulálás történik, Cseke és S. Takács hosszú snittek, intim közelik közé csempészik a ma már kötelező drónfelvételeket, no meg, szokásukhoz híven, saját magukat, ahogy növekvő kiscsaládként – Eszter a forgatásokkor épp második gyerekükkel várandós – megtapasztalják ezeket a másféle életmódokat.
A hosszú élet titkai első epizódja ötvenperces, és forgalmazási területfoglalásnak is számít: az On the Spot most először nem egy klasszikus tévécsatornával működik együtt, hanem a Telekom streaming-platformján, a Telekom TV GO-n fut az évad, ahol – nem csak telekomos ügyfelek számára – egy regisztráció után nézhető. Jelenleg az évad első két epizódja érhető el, és a készülő további epizódok is ide fognak felkerülni.
24.hu: 8/10
