A dél-koreai zene, filmek, és általában a kulturális produktumok beférkőztek az észak-koreaiak lelkébe, ez pedig Kim Dzsongun szerint országvesztéssel fenyeget. Az ország vezetője szerint a K-pop például olyan, mint egy különösen gonosz rák, így kultúrharcot hirdetett a dél-koreai kulturális befolyás ellen, írja a New York Times.
A cikk ír azokról a csempészhálózatokról, amelyek Észak-Koreában azon dolgoznak, hogy filmeket, zenéket, sorozatokat juttassanak be az országba, ezekből pedig a fiatal észak-koreaiak megtanulták, hogy az állami propaganda által sulykoltakból nagyjából semmi nem igaz Dél-Koreára. Míg Kim Dzsongun propagandagépezete szerint például szomszédjukban mindenki koldulni kényszerül, addig a becsempészett alkotásokon keresztül kiderült, hogy a déliek nemhogy nem éheznek, de diétákkal próbálnak lefogyni, ami különösen érzékenyen érinti az éhínség sújtotta Észak-Korea lakóit. Igen ám, de tavaly december óta az efféle tartalmakat törvény tiltja, aki pedig ilyet néz vagy birtokol, és elkapják, az munkatáborba kerül öttől tizenöt évig terjedő időre. De annak is kinéz akár két évnyi munkatábor, aki dél-koreai stílusban beszél, ír, vagy énekel. A dél-koreai beszédstílus használatán rajtakapott családokat száműzhetik lakóhelyükről.
Kim Dzsongun nyilvánosan nevezte perverznek azokat a nőket is, akik nem az elvárt „elvtárs” megszólítással szólnak randipartnerükhöz, hanem a dél-koreai tévésorozatokban használt „oppa” megszólítással. Kim Dzsongun nem volt mindig ilyen szigorú a nyugati kulturális behatásokkal szemben, lehetett kapni Disney-rajzfilmeket, külföldi koncerteket, filmeket és tévéműsorokat adtak a helyi tévék, ám miután Észak-Korea és az USA kapcsolata 2019-ben megrogyott, és Amerika nem oldotta fel az Észak-Koreát sújtó gazdasági szankciókat, Kim Dzsongun kihirdette, hogy önellátásra rendezkednek be, hogy ne függjenek a külkereskedelemtől. A most folyó kultúrharc is ennek az önellátással függ össze: Észak-Korea nem akar déli behatást, főleg, hogy az ennyire negatívan hat a fiatal generáció körében a Kim-dinasztia megítélésére. A nélkülözés, a nyugati jólétről szóló felvételekkel veszélyes keveréket alkot, melynek társadalmi engedetlenség lehet a vége.
A dél-koreai hatások azzal fenyegetnek az állami propaganda szerint, hogy Észak-Korea
összeomlik, mint az átázott fal.
Így az északiaktól elvárják, hogy jelentsék, ha ismerőseik körében efféle tartalmak fogyasztását észlelik, ám az országból kijutó beszámolók alapján ez nem igazán működik, továbbra is terjednek a „tisztátalan” tartalmak.
