Kultúra ismeretlen budapest

Újra élhető közparkká alakítaná a Városligetet a főváros

A főváros vitairatban, illetve tizenhét pontos javaslatcsomagban tette közzé a javaslatait a Liget-projekttel kapcsolatban, így egy zöldebb, élhetőbb park születhet – feltéve, ha a kormány kész a párbeszédre.

Az elmúlt években Budapest képét számos nagy építkezés változtatta meg, a folyamat pedig ma is folytatódik: védelemre érdemes, vagy védett épületek tűnnek el, vagy épp fenyegeti őket a lebontás veszélye, a zöldterület mennyisége pedig az új építkezéseknek köszönhetően csökken. Az indokolatlan fakivágások nemcsak a foghíjtelkeken, de a különböző parkokban is jelentkeznek: kitűnő példa erre a Liget-projekt, aminek részeként a magyar kormány a világ egyik első közparkjába, a Christian Heinrich Nebbien által kétszáz évvel ezelőtt megtervezett Városligetbe helyezné a múzeumi negyedet, felújítás és helyreállítás helyett ezzel még távolabbra lökve azt az ideális állapottól – hiszen az emberek így nem pihenni, sétálni, vagy épp futni járnának a minden társadalmi osztálynak kikapcsolódást nyújtó kertként megálmodott területre.

A Főváros A Városliget a lassítás helye! című, először a 24.hu-n olvasható vitairatában a felülről elrendelés (szubordinálás) és az alulról építkezés (koordinálás) vágyának találkozásaként határozza meg a kormány és a budapesti vezetés közti konfliktust:

A felülről történő fejlesztés nem kérdezi meg az embereket, mindent egy szűk elit igényeiből kiindulva képez le és ő maga erőszakolja felülről rá az akaratát a sokakra, akiknek mindezt csak elszenvedni áll jogában, a beleszólás lehetősége viszont nincs vagy nagyon csekély. A nepotista uralkodók, az abszolutista állam és a diktatúrák olyan tereket hoznak létre, amely a kevesek dicsőségét és uralmát hirdeti az alattvalók felett. Ez a szubordinálás. Ezzel gyökeresen más eszméket hozott a felvilágosodás kora, ahol a sokak igénye, a demokratikus döntéshozás, a beleszólás lehetősége, az érintettek bevonása, az alulról szerveződő gondolatok a meghatározóak. A polgári demokráciákban ezért a koordinálás válik meghatározóvá. A Városliget hányatott kétszáz éves története e két egymással ellentétes téralakítási filozófia harcaként jellemezhető. A Városliget megtervező és egy ideig a park kivitelezését is felügyelő Nebbien tudatosan egy olyan »népkertet« tervezett meg, ahol a különféle társadalmi osztályok közötti különbségek határai elmosódnak, olyan közösségi tér jön létre, ahol találkozhat az arisztokrata a polgárral, a szegény a gazdaggal, a főrang a közemberrel.

Népkertből a mindenkori hatalom játszótere

A tájépítészet alapműve, a tájképi kert stílusát és filozófiáját megalapozó ötkötetes Theorie der Gartenkunst útmutatása alapján megvalósult „népkerteket” a művet jegyző Christian Cay Lorenz Hirschfeld igen fontosnak tartotta, és hitt abban, hogy a természeti világ lemásolása erősíti az egyének moralitását, sőt, egy többrétegű oktatási program színtereként, illetve a társadalmi fejlődés katalizátoraként tekintett a fásított sétaterekre, illetve népkertekre, amelyek a barokk kertekkel ellentétben a „vissza a természetbe” ideáját, a természettel való békés együttélést, és a társadalmi osztályok közti átjárhatóságot hirdették, távol maradva mindenféle mérnöki szögletességtől.

Budapest Főváros Városépítési Főosztályának Tájépítészeti Osztálya Nebbien győztes terve (1813-1816)

A Városliget is ezen elv mentén indult el a megvalósulás felé, és minden porcikájával a feltörekvő városi polgárság azon igényét tükrözte, hogy az uralkodó osztályokkal azonos jogok illessék meg.

A mögötte lévő filozófia ma is érvényes: a mindenki számára egyenrangú módon használható közösségi tér, KÖZpark

– olvasható a dokumentumban, ami jelzi, hogy a felülről elrendelés, és az alulról építkezés ellentéte már az első évtizedekben eltérítette a Városligetet az eredeti céljától: már Budapest 1873-as megszületése előtti városrendezési tervekben megjelent az egy középponti térből sugárirányból induló utakkal operáló Sternallé elképzelése, az első, felülről elrendelt változásra azonban az 1885-ös Budapesti Általános Országos Kiállításig kellett várni: ekkor született meg a második világháborúban elpusztult Iparcsarnok (később ennek helyén állt a Petőfi Csarnok), illetve környezetrendezése, a helyzetet pedig az 1896-os Millenniumi Kiállítás során született épületek – így az 1904-1908 közt kőből újjáépített Történelmi Épületcsoport, mai nevén a Vajdahunyad-vár –, majd az 1972-ig itt tartott Budapesti Nemzetközi Vásárok vitték még messzebb az eredeti céltól, és tették egyértelművé, hogy a Városligetet az ország mindenkori vezetése a saját játszótereként kezeli, esélyt sem adva az alulról való építkezésnek, illetve a pihenőpark funkciónak.

Budapest Főváros Városépítési Főosztályának Tájépítészeti Osztálya Az 1885-ben született Iparcsarnok, illetve az előtte kialakuló neobarokk tér

Ez a felülről megerőszakolás megkérdőjelezte a Városliget közpark jellegét, kihasításaival és lekerítéseivel kisajátított területeket kiváltságosok (vállalkozók, állam, fizető közönség) számára, a „közlegelők” kárára hozott be a mindenki által látogatható parkba üzleti magánérdekeltségeket, illetve az állami reprezentációt.

Budapest kis Párizzsá kívánt válni: az Andrássy út és a Hősök tere a Louvre – Tuilériák kertje – Champs-Élysées tengelyt másolta, az Iparcsarnok elé tengelyes szimmetriában épült neobarokkos parter mező a Rondóig, a tengelyes szimmetriát pedig később a Sztálin-szobor, és a mögötte felépült BNV is továbbvitte.

A folyamat a parkot biodíszletté változtatta, hiszen agyonterhelt, a pihenést és kikapcsolódást már egyáltalán nem támogató közeg jött létre, amit csak a Nemzetközi Vásárok Kőbányára telepítése oldott fel.

Kecskés András / Fortepan Előtérben az egykori Felvonulási tér, háttérben pedig a Budapesti Nemzetközi Vásár területe 1968-ban

Az ezt követő parkrekonstrukció 1973-as kezdetével felcsillant a remény arra, hogy a koordinálás egyre nagyobb szerepet kap a Városliget fejlődésében:

számos épület eltűnt, a park mérnöki vonalak helyett visszakapta a természetes vonalvezetését, és a sebek gyógyulni kezdtek.

Galéria
Az 1972 júniusi állapotok – erről a pontról indult el a park helyreállítása

Újra élhető közparkká alakítaná a Városligetet a főváros

Újra élhető közparkká alakítaná a Városligetet a főváros

Fotó megosztása:

A helyreállítás azonban megállt, hiszen Budapest költségvetése a rendszerváltás után egyszerűen nem engedte meg azt, hogy a fejlődés folytatódhasson. 2012-ben végül kétfelé vált az út – írja a dokumentum:

Az egyik oldalon jelentős, alulról jövő és szakmai erők gyülekeztek a park történeti parkká nyilvánítása körül, készülve a kétszáz éves évfordulóra, illetve a világ egyik első közparkjának méltó, és történetileg még menthető rehabilitációjára, illetve a világörökségi területhez méltó rendezésére, A másik oldalon viszont felbukkant a múzeumi negyed-koncepció és a felülről vezérelt akarat legyőzte az alulról jövőt.

Ambiciózus beépítési terv született, amit az akkori építési szabályok, törvények, illetve a fejlesztési tervek is gátoltak, ezért

felülről kikerülték a fővárosi koncepciókat, törvénnyel írták felül a törvényt, és önhatalmúlag megváltoztatták az építési szabályokat.

Nagyobb tömeg, nagyobb terhelés a parknak

A közparkok a jelenleg is érvényes építési törvény szerint beépítésre nem szánt, közhasználatú zöldfelületek, a törvény kifejtésére szolgáló Kormányrendelet (OTÉK) szerint pedig emiatt

legfeljebb 3%-os beépítés jelenhet meg bennük, de ezeknek elsősorban az üzemi kiszolgálást, a vendéglátó-, sport- és egészségügyi funkciókat, a rekreációt, illetve a köztisztasági elvárásokat kell kiszolgálnia, az épületek homlokzatmagassága pedig nem haladhatja meg a 7,5 métert.

A rendeletben foglalt 70 százalékos zöldfelületi borítottság, illetve a 3 százalékos beépítés közti különbözet a közparki utak, parkolók, illetve kaputérségek burkolt felületeit jelenti, hiszen ezeknek köszönhetően lesznek elérhetők a különböző épületek, szabadidős tevékenységeknek helyet adó területek, illetve a gyepfelületek roncsolása nélkül ezeken végighajtva gondozható a park. Az ennél nagyobb burkolati arány, a tartós és állandó tömegrendezvények, a magas épületsűrűség, a 25-40 méteres homlokzatmagasság, az elszabadult alápincézés, a magasabb szintszám és négyzetméter-arány a közműveknek és emberi terhelésnek olyan tömegét zúdítaná egy közparkra, ami annak hosszútávú fenntarthatóságát veszélyezteti.

A Városligettel fennállása során ez már többször megtörtént, hiszen a már említett Országos Kiállítás, a Milleneumi Kiállítás, majd a BNV sűrűn beépítette a területet, mindamellett, hogy a Hősök tere eleve a zöldterületbe nyúlt, a Városligeti-tó betonmedret kapott, a néhány éve még óriási autóparkolóként működött Felvonulási tér pedig öt hektárnyi zöldfelület burkolásával született.

Az ebből az erősen túlépített állapotból történt visszalépés is annyi épülettömeget és burkolatot hagyott hátra, ami a Városligetet még mindig 5,7 százalékban beépített állapotban hagyta, így a szabályok szerint új építésre egyáltalán nem lenne lehetőség, sőt, további bontásra lenne szükség annak érdekében, hogy a park fenntartható legyen.

A tervezett épületek, illetve az oda szervezett épületek tömegvonzása jóval ugyanis nagyobb terhelést jelent majd a parknak, mint a kevesebb épület, és nagyobb zöldfelület – olvasható a szövegben, ami hozzáteszi: Budapest épp ilyen terveket dédelgetett a Városligettel kapcsolatban, amikor Tarlós István főpolgármestersége alatt elfogadta a Budapest 2030 koncepciót.

Kézenfekvő bontási helyszín volt a két megmaradt BNV-épület, a FŐKERT leromlott telephelye, az állatorvosok által használt, megmaradt felvonulási épületek, illetve a Petőfi Csarnok, melyek bontásával a park megközelítette volna a 3%-os küszöbértéket, sőt,

az Olof Palme Ház, a Vajdahunyad Vár, a Műjégpálya és a Széchenyi Fürdő épületének renoválásával megfelelő háttérinfrastruktúra maradt volna a közparki szolgáltatásoknak, aminek részét képezhette volna a Felvonulási tér bontása, illetve a zöldterület fejlesztése mellett itt létrejövő kisebb (3-500 férőhelyes) mélygarázs is, hiszen ez is 30 ezer négyzetméternyi nagy talajkapcsolatos (nem aláépített) zöldfelületi nyereséget jelentett volna a parknak.

Az úthálózat és a burkolt sportpályák racionalizálása, illetve a betonmedrű tó részleges – a Műjégpálya területének meghagyásával történő – feltörése, majd állandó vízborítású tómederré alakítása ezek után elegendő lett volna ahhoz, hogy a park a minimum 70 százalékos zöldfelületi arány közelébe kerüljön, hozva a törvény által elvárt minimum értékeket.

A vitairat szerint a Liget-projekt 2018-ig magában hordozta a lehetőséget, hogy a kormányzati direktíva esetleges felülírásával az elbontott épületek helyét visszaszerezze a közpark, sőt, esély látszott arra is, hogy a zöldfelület újra a Dózsa György útig tartson:

a parkoló felszámolása után nagyarányú fatelepítéssel, illetve a Rákosi-kor derekán, 1951-ben megcsonkított történelmi bejárat, a kör alakú Rondó eltűnt harmadának pótlásával a Városliget százhúsz éve várt és vágyott részleges rehabilitációja, illetve a népkert-koncepció visszaépülése kezdődhetett volna meg – összhangban azzal, amit a Budapesti Világörökségi Zóna kijelölésekor az Állam a UNESCO felé vállalt.

A 2018-as országgyűlési választásokkal az esély elveszett, és tízmilliárdok befektetésével elindult a Felvonulási tér beépítésével létrejövő Néprajzi Múzeum, a Hungexpo-épületek helyére álmodott Magyar Zene Háza, illetve a Fővárosi Állat- és Növénykert területén születő Biodóm építése.

Google Earth A Google műholdképein jól látszanak a változások

A Néprajzi Múzeum-projekttel a Rondó helyreállításának esélye örökre elveszett. A Zene Házának létrejöttével nagy forgalmú, a parkra nagy terhet helyező, a csendes és nyugodt környezet biztosítását még nehezebbé tévő rendezvényhelyszín jön létre, a Biodóm pedig ugyan megoldja a szűkös állatkifutók problémáját, de a magas fenntartási igény miatt kérdéses, hogy a projekt valaha megtérül-e.

A vitairat hozzáteszi:

ha ez a három épület megépül, úgy a 2012-es kiinduló állapotokhoz képest még mindig várható zöldfelületi nyereség, burkolati arány-csökkenés és tényleges, nem csak számokból kimutatott zöldfelület növekedés. Ezen a ponton tehát még a közpark jelleg erősödik a kiinduló állapotokhoz képest, ehhez azonban létfontosságú, hogy ne történjen több beépítés, és a jövőbe na tényleges közpark-rehabilitáció kerüljön a fókuszba.

A Főváros ezt az irányt szeretné képviselni, törekvéseit pedig a Városligeti Építési Szabályzat 2020. októberi módosításával is kifejezte, a kormány ezt azonban nem fogadja el.

A városvezetés nem gördít akadályokat a rozsdaövezetek felértékelése, illetve a kulturális beruházások elé, de határozottan kiáll meglévő zöldfelületek védelméért, illetve a leromlott közparkok közparkként való rehabilitációjáért – olvasható a dokumentumban, ami a pozitív változásokat is kiemeli, illetve felajánlja a segítségét: üdvözli a Közlekedési Múzeum és az Építészeti Múzeum tervének a Liget-projektből való kiemelését – előbbi az Északi Járműjavító, utóbbi pedig a Városligeti fasorban működött kórházi épületegyüttesben valósul meg –, és helyesli az autópálya-bevezetővé vált Kós Károly sétány lezárását.

Kapcsolódó
Kiemelt beruházásként újul meg egy rég elhagyatott pesti kórház
A századfordulóra kialakított három szanatórium a szocializmusban kórházzá vált, tizenhárom éve azonban üresen áll. Most talán rendeződhet a sorsa, de kérdés, hogyan óvják majd meg a Városligeti fasor 9-13. értékeit.

Új helyszínek a kulturális intézményeknek

A dokumentum szerint a főváros szívesen részt venne a Fotográfiai Múzeum helyének egy alulhasznosított területen való kijelölésében (ez a lenti térképen jelzett Róheim-villában biztosan nem valósulhat meg, hiszen azt a Corvin-lánc Testület alakítja épp a székházává), vagy a Nagyvásártelep rehabilitációja során létrejövő úgynevezett Diákváros területén, ahová a jelenlegi kormányzati mesterterv  kulturális funkciót is szívesen látna, de várakozással tekint a Fővárosi Nagycirkusz elköltöztetése, a Szegedi úti csomópont, a Mexikói úton építendő P+R parkolóház, a Millenniumi Földalatti végállomásának átépítése – az 1-es villamossal és a vasúttal közös intermodális csomópont kialakítása – felé, sőt, új helyszínt is ajánl három, ma nem létező kulturális intézménynek:

Szívesen látnánk a Rákosrendezőn egy olyan állami fejlesztést, ami az M3 bevezető P+R igényének kielégítése mellett teret tudna adni a már nem létező Vidámparknak modern formában (Legoland?) illetve be tudná fogadni a Fővárosi Nagycirkuszt. Ez a két funkció a Vasúttörténeti parkkal együtt egy igazi családi tematikus parkot varázsolna a rozsdazónából. […] A Magyar Innováció Házának két jó helyszínt is tudunk. Az egyik a Millenáris, ahol az Álmok Álmodói kiállítás már megmutatta, hogy lehetne itt egy ilyen jellegű technikatörténeti múzeum. A másik a Podmaniczky utca menti volt MÁV terület, a Nyugati mögött, sétatávolságra a Szépművészeti Múzeumtól, csak éppen megújításra váró rozsdaterületen, és nem egy közparkban.

Budapest Főváros Városépítési Főosztályának Tájépítészeti Osztálya Alternatív helyszínek – kék színnel jelölve a helyszíneken ma megtalálható múzeumok, illetve létesítmények, fekete színnel pedig az ajánlott kulturális intézmények

Budapest a Várnegyed kulturális negyed jellegének megőrzését támogatja, a „magyar Akropolisz” koncepció részeként pedig a Szent György tér nyugati és északi térfalát kortárs épületekkel építené be, amik akár a Magyar Nemzeti Galéria bővítési területeként is szolgálhatnak. A középkori térszerkezetét megtartott Várnegyed elbírja ugyanis a kulturális funkciókat, a kormányzatiakat azonban a nagy ügyfél- és dolgozói forgalom miatt aligha.

A Főváros tehát nem fejlesztés-ellenes, egy közparkban azonban közpark funkciót szeretne látni beépítések helyett, szembemenve a kormány azon koncepciójával, miszerint a látványosságokat egy helyre kell koncentrálni, egy kis területre vonzva ezzel a lehető legtöbb turistát.

A kormány álláspontját ezzel „végletesen XIX. századinak” bélyegzi, és kijelenti:

a Városligetben mindez a közpark-korszak végét, a fenntarthatatlanul túlterhelt, hangos és nyüzsgő rendezvényturizmust jelenti, ami nem találkozik a városlakóknak azzal az igényével, hogy legyenek a városban olyan helyek, ahol a nyüzsgéstől el lehet vonulni feltöltekezni, lazítani, lassítani, és közben nem a Nagykörút forgalmával találja szembe magát az ember.

Az egyközpontú város elve helyett Budapesten a közösségi közlekedési hálózatnak köszönhetően működőképes a többközpontú város-koncepció, aminek részeként a kulturális kínálat továbbra is szétteríthető.

Ha a belvárosi zsúfoltság oldásának, tehermentesítésének van alternatívája, akkor ez az – teszi hozzá a vitairat, hiszen

a széthúzott látnivalók több vendégéjszakát, városrehabilitációt, a belváros kiürülésnek megállítását jelenthetik. Tekintettel arra is, hogy a meglévő zöldfelületek 20-50-100 év alatt jönnek létre, újak nagyon nehezen hozhatók létre és az építéssel igénybe vett zöldfelületek sebei nagyon nehezen, időigényes módon gyógyulnak be, így minden meglévő zöldfelület kiemelt érték, ahol a nagy építkezések egyrészt korlátozzák a parkhasználatot, másrészt tönkre teszik azt, ami ott nehezen helyreállítható.

A szerkesztőségünkhöz eljuttatott levélhez a Főváros a Városliget 2016-os tájépítészeti tervpályázatán győztes Garten Studio 7-es tervlapját csatolták, aminek átalakításával mutatják be, hogy Budapest vezetése milyen Városligetet tart ma elérhetőnek abban az esetben, ha a kormányzat együttműködővé válik, és nem kíván többé szembemenni a város akaratával.

A 7-es tervlap

Az öt évvel ezelőtti pályázatok mindegyikéhez csatolt 7-es tervlapok a Magyar Tájépítészek Szövetségének köszönhetően születtek meg, akik a Városliget Zrt-vel való egyezségük részeként, részvételük fejében azt kérték, hogy minden pályázó egy tervlapon bemutathassa az új épületek nélküli, „ideális” rehabilitációt is, ami a tájépítészek szakmai meggyőződéséhez jóval közelebb áll.

A Garten által leadott munka hozta vissza a legtöbb menthető részletet a Nebbien-féle koncepcióból, emellett azonban egy modern közpark szolgáltatásait és funkcióit helyezte el a területen, közel kerülve ezzel a Főváros által most képviselt irányhoz, azzal a különbséggel, hogy a városvezetés

az azóta eltelt évek tapasztalatait, és megszületett épületeit sem akarja semmissé tenni.

Budapest Főváros Városépítési Főosztályának Tájépítészeti Osztálya A teljes javaslatcsomag – nagy méretben itt

A főváros tizenhét pontja

A Kerpel-Fronius Gábor főpolgármester-helyettes felkérésére a Főváros Városépítési Főosztályának Bardóczi Sándor által vezetett Tájépítészeti Osztálya által összerakott kompromisszumos javaslat tizenhét pontban változtatna a koncepción:

  •  A Fővárosi Állat- és Növénykert területére tervezett Hermina garázs a Kisföldalatti sétatávolságban lévő Mexikói úti végállomásához tervezett P+R parkolóház, illetve a Kacsóh Pongrác úti felüljáró közvetlen környékének intermodiális csomóponttá való fejlesztése miatt feleslegessé válik, helyét zöldterület vehetné át.
  • A Kós Károly sétány autómentesítésével megváltozik a sétány szerepe – alapvetően egy gyalogos, illetve vegyes forgalmú korzóvá válik, aminek átvezetését a Biodóm új főbejárata felé meg kell oldani.
  • A Kós Károly sétány északi szakaszát fizikailag is megszüntetni javasolják, hiszen az autómentes Városliget feltételei kialakultak. Az autómentes liget koncepcióban nincs vita a Főváros és a Kormány között. Ez a szakasz az aszfaltfeltörés és a visszazöldítés terepe lehet.
  • A Hermina út menti zárt kutyafuttató felszámolása, közparki rehabilitáció – a zárt kutyafuttató és agility koncepció a javaslat szerint megbukott, hiszen a területet olyan szintű terhelés éri, ami fenntarthatatlan. Vissza kell térni a történetileg kialakult integrált kutyás park koncepcióra, kijelölve olyan parkrészeket, ahol felügyelet mellett a kutyák elereszthetők a pórázról, amennyiben a visszahívhatóságuk biztos (pl kutyaiskolás) alapokon nyugszik. Ilyen integrált kutyás parknak a Királydomb környezete például megfelelőnek tűnik.
  • A 2016-os tervhez képest a Közlekedési Múzeum épületét lebontották, a Múzeum eszményi helyszínen, a Népliget közeli Északi Járműjavító területének rehabilitációjával (valódi rozsdaterületi rehabilitáció) valósul meg, így az elbontott múzeum visszaépítését, illetve az alatta és mellette elhelyezkedő mélygarázs megépítését sem támogatja a főváros. A mélygarázs építése a területen különösen nagy pusztítást jelentene a meglévő fás növényállományban, jelentős fakivágással járna.
  • A volt Közlekedési Múzeum ma elzárt területén lehetőség nyílna a PeCSa és a Hermina út közötti rossz állapotú sportpályák áttelepítésére, egy a közeli gimnáziumot szolgáló sportpálya kiépítésére, valamint a zöldfelület növelésére. Ebben az esetben a mostani leharcolt sportpályák helyét is vissza lehetne adni a park zöldfelületeinek, így a fejlesztéssel fakivágás nélkül valósulhatna meg korszerű sportterület, miközben jelentős burkolat-feltöréssel és a volt pavilon helyén történő részleges parkosítással a zöldfelületi arány növelhető.
Budapest Főváros Városépítési Főosztályának Tájépítészeti Osztálya
  • A lebontott Petőfi Csarnok helye 1885 előtt a Nagyrét integráns része volt. A PeCsa lebontásával mind a Nagyrét teljes történeti rehabilitációja, mind pedig a szintén sokáig létezett Hattyú-tó rehabilitációja is megtörténhet. Ez a tisztás a park legjelentősebb közösségi tere, kötetlen szabadtéri amatőr ad-hoc sportjátékok és a családi piknikezés színtere. Felületén évi 1-2 alkalommal olyan nagyrendezvény (pl.: futóverseny befutó, Critical Mass, Majális) amelyek a Liget használatához szervesültek és limitált módon a park visszafordíthatatlan roncsolása nélkül is megrendezhetők.
  • A nyertes terv az egykori Mimóza-domb megidézésre egy hőlégballon-felszállót tervezett erre a területre, de a várható túlintenzív használat miatt ezt a funkciót nem találják itt szerencsésnek.
Kapcsolódó
Egy, a közmédiának, illetve a TV2-nek is műsorokat gyártó vállalkozó cége üzemelteti majd a városligeti gázballont
A 2014 óta tervezett városnéző ballon a park egy eddig nem bolygatott részén áll majd.
  • A Páva-szigetre egy kisebb rendezvényteret álmodott a kertépítészeti koncepció, de a Vajdahunyadvár belsejében, a Hősök terén, illetve az 56-osok terén már léteznek olyan nagyobb burkolt területek, ahol kis- és közepes rendezvényeket, időszakos vásárokat a közpark nyugodt funkcióinak zavarása és a növényzet sérelme nélkül ki lehet szolgálni, így a Páva-szigeten ezt a funkciót nem javasolják.
  • A Hősök tere átalakítása méltatlanul kihagyott programelem a Liget-projektben: a javaslata megtört, rossz állapotú burkolatok helyett az 1939 előtti történeti kialakítást hozná vissza az ismeretlen katona sírjának meghagyásával, illetve némi zöldfelület visszacsempészésével. A tér autómentessé tételét a Kós Károly sétány lezárása is aktuálissá teszi.
  • A Rondó környezetében a terv nagy fásított szigeteket, „erdőfoltokat” jelöl, a sejtszerű foltok között azonban hatalmas kiterjedésű szórt burkolatokat alakít ki – ennek egyik prototípusa a Dózsa György úti mélygarázs mellett, a felszíni sétány szomszédságában már megszületett. A javaslat ilyen volumenben szükségtelennek érzi ezeket, hiszen funkciójuk nincs, és inkább a formalizmus szülte őket, mivel sokkal kisebb szélességű parki utakkal is megvalósítható az átkötés a Rondó és a fő sétányhálózat elemei között. Nebbien eredeti tervében sem burkolatok voltak ezek, hanem gyepes sávok, amelyek átlátási kapcsolatokat jelentettek a Rondó zárt szerkezete és a park között. A javaslat szerint a zöldfelületi arány növelése érdekében ezeket a Városliget Zrt. gyepesen alakíthatná ki, jelentősen csökkentve ezzel a felesleges burkolati arányt.
Budapest Főváros Városépítési Főosztályának Tájépítészeti Osztálya
  • A Néprajzi Múzeum két tömbje közt az 56-osok terének burkolt területe a zöldfelület roncsolása nélkül szolgálhat kis- és közepes méretű rendezvények, szabadtéri kiállítások, vásárok, szabadtéri koncertek helyszíneként. Ennek feltételeit javasolják ott megteremteni, és egyben a vagyongazdálkodáshoz köthető tevékenységek során ezt a területet kijelölni a zöldfelületekre behúzódó rendezvények korlátozása mellett.
  • A Néprajzi Múzeum és az Ajtósi Dürer sor – Dózsa György út találkozása között kiépült sétány tengelyének lezárására egy vertikálisan is értelmezhető szobrot javasolnak, amely a megépítésre nem javasolt színház területén kapna helyet, egyfajta belépő kaputérséggel együtt, ahol nagyobb növényesítésre is nyílik alkalom. A szobor egyik lehetséges tárgya a közpark eredeti tervezője, Heinrich Christian Nebbien lehet, akinek Budapesten nincs szobra.
  • A Városligeti Színház megépítését a Főváros nem támogatja. Ennek oka, hogy a meglévő kőszínházainkat sem tudja megfelelően fenntartani a főváros, illetve az állam, így nem látják indokoltnak szaporítani az intézmények számát. A másik ok, hogy a szecessziós színház nem felelne meg a mai kor követelményeinek, ezért már a terveiben is olyan módosítások születtek, amelyek soha nem létezett toldatokkal oldanák meg a modern színpadtechnika elhelyezését. Helyén busz- és troliváró, növénykazetták, ültetett fák, burkolatok és a Nebbien-szobor kaphat helyet.
  • Integrált kutyás park kijelölése a két zárt, de kudarcba fulladt kutyafuttató helyett a Királydombon.
  • A történeti park rehabilitációját megalapozó örökségvédelmi tanulmányban is nyitottan maradt a kérdés, hogy a park rehabilitációja során teljesen Nebbien útvonalhálózatához kell-e igazodni, vagy megtartható-e az 1870-ben létesített Olof Palme sétány nyomvonala, ami fásított alléként, Stefánia út az 1860-ban megnyitott Állatkerthez való kikocsikázást szolgálta fásított alléként. A megtartása mellett az az érv szól, hogy a modern időkben az Olof Palme sétány a térség legjelentősebb kerékpáros gerinchálózatává nőtte ki magát, ami a Stefánia és az Andrássy út közötti kerékpáros főforgalmat bonyolítja le. A javaslat egyetért a burkolt terület keskenyebb kivitelével (a platánok életterének növelése miatt), a megszüntetésével azonban nem. Mivel a sétány érintő egyenesként a Rondó külső szélét is érinti, ezért a terv olyan módosítására van szükség, ami a kétféle térstruktúrát össze tudja békíteni.
  • Ahogyan a leharcolt agility pályás kutyafuttató, úgy az Ajtósi Dürer sor mentén megvalósított műfüves kutyafuttató megtartását sem javasolják. A helyén a kerítések nélküli zöldfelület a jó irány, ami jól keretezi a Ligetet és elválasztja azt a nagy forgalmú utaktól.
Budapest Főváros Városépítési Főosztályának Tájépítészeti Osztálya
  • A tervnek azzal az elhatározásával, hogy az lehetőség szerint visszaállítja a Városligeti-tó állandó vízfelületét és a Páva-szigetet történeti okokból és a vízfelület növelése, vízkormányzás biztosítása, víz átszellőző mozgatása miatt a Főváros alapvetően egyet tud érteni. Vizsgálandó azonban, hogy ez mekkora mértékű fakivágással valósítható meg, okozhat-e bármi kárt a part szélein található értékes, és kiemelten védendő mocsárciprusok, illetve történeti platánok egészségi állapotában, vagy épp a vízborítás segíti a továbbélésüket. Ilyen értelemben a Műjégpálya szélein megvalósítandó mobilgát is vállalható fejlesztési irány, amely a műjég működése során is biztosítja az Alsó-tóban a téli állandó vízborítást. Tekintettel arra, hogy a tó a használt termálvíz befogadására szolgál, ezért a téli fagyás veszélye csekély, ellenben alkalmat adhat melegkedvelő tavi ökoszisztéma kialakítására. Ez mind a park, mind a benne élő állatvilág számára nagy előrelépés lenne, és egy idő után önfenntartóvá is válhat.

A Belvároshoz, és a sűrűn lakott negyedekhez közel fekvő Városliget közkedveltsége és látogatottsága épp a szerencsés elhelyezéséből fakad, de már jelen állapotában is túlterhelt – fenntartási gondjait is ez okozza –, éppen ezért a városfejlesztésnek

nem azon kellene gondolkodnia, hogy hogyan terhelje még jobban, hanem azon, hogy hogyan tehermentesítse azt a funkciók megtisztításával.

A Városligetnek arra kell tehát választ adnia, hogy miként mozoghatnak, vagy épp pihenhetnek az emberek a szabadban, biztonságos környezetben. A tömegrendezvények, a tömeg, a zaj, a forgalom, a turisták bevonzása, a sűrűbb beépítés nem szolgálják ezeknek a céloknak az elérését, így alapvető koncepcióváltásra van szükség.

A főváros kompromisszumokat kötött és felelősen döntött, amikor a már elindult építéseket nem gátolta meg, most azonban kormányoldalon, illetve a Városliget Zrt.-n a sor, hogy kommunikációt folytasson a városvezetéssel, és az éveken át tartó elzárkózás után együtt dolgozhassák ki Budapest megújuló közparkjának elemeit. A legjobb eredmény érdekében reméljük, hogy erre sor kerül majd, a lehetőség ugyanis adott.

A teljes dokumentum itt olvasható, de online is elérhető:

Frissítünk!

Cikkünk publikálásának másnapján Baán László, a Liget Budapest Projekt miniszteri biztosa ekképpen reagált a megjelentekre: „Örvendetes, hogy másfél év után a Főváros végre összeállította a saját szakmai álláspontját a Városliget megújításával kapcsolatban, amelyben egyébként semmilyen új tartalmi elem nincs az eddig elhangzott észrevételekhez képest. Így talán lehetővé válik az, amit a Kormány már másfél éve kezdeményez és amitől a Főváros eddig mereven elzárkózott – a valós tényeken, s nem pedig a politikai hívószavakon alapuló érdemi, szakmai párbeszéd a Fővárosnak a Liget projekttel kapcsolatos aggályairól a Fővárosi Közfejlesztések Tanácsában, egy erre a célra létrehozott szakmai munkabizottságban. A kormányzati oldal türelemmel várja a Főváros ez irányú hivatalos megkeresését.”

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.