Sírógörcs és létbizonytalanság a színházakban
Ahogy én látom, a legrosszabbul a szabadúszó művészek jártak, mivel mi csak a lejátszott előadás után kapunk pénzt. Én KATÁ-s egyéni vállalkozó színész vagyok, jelenleg három színházban vannak futó darabjaim. Ebben a hónapban még huszonegy előadásom lett volna, plusz a felújító próbák. Ami nekem durva számítással nagyjából 500–600 ezer forint mínusz – nyilván ez egy jobb hónapom lett volna. De így majd csak azt a hét előadásomat tudom leszámlázni, amit eddig lejátszottunk, és reménykedhetek, hogy kifizetik. Miután a legtöbb színház most a tartalékaihoz fog nyúlni, hogy az alkalmazottakat kifizesse, ezért nem biztos, hogy mi, vendégművészek leszünk a prioritás. Viszont a járulékokat fizetnünk kell, és a számlák továbbra is jönnek
– meséli a járványügyi rendezvénystop anyagi vonatkozásairól egy színész, aki nem szeretné nyilvánosságra hozni a nevét. Hozzáteszi, a bizonytalanság teszi nehézzé leginkább a helyzetet, hiszen a művészek nem tudhatják, meddig tart majd ez az állapot. De beszélt a tiltásokkal járó lelki teherről is:
A legtöbbünknek az a borzasztó, hogy évek, évtizedek óta most van először olyan, hogy nem tudjuk, mikor mehetünk újra színpadra, hogy nem tudjuk, mit csinálunk holnap vagy azután. Nekünk ez az életünk. És bár sokszor panaszkodunk is, ez éltet minket. A színház, a művészet és ezek szeretete. És most beláthatatlan ideig nincs…
A legnehezebb helyzetben alighanem a pályakezdő vagy még kevés ideje a szakmában lévő művészek vannak, mivel nekik valószínűleg nincsenek több hónapra elegendő anyagi tartalékaik. Egy fiatal szabadúszó táncművész lapunknak úgy nyilatkozott, hogy gyakorlatilag elvesztette a talajt a lába alól:
A rendelet kihirdetése után, ahogy kaptam sorra az e-maileket az előadásaim lemondásáról, sírógörcsöt kaptam, hisz egy olyan dolog magasodott fölém, ami ellen nem tudok tenni. Egyik napról a másikra húzták ki a talpam alól a talajt. Főképp gyerekelőadásokban játszom, ez tette ki a keresetem nagy részét, emellett nemrég kezdtem jógát oktatni, de ez is rizikós terület, bármikor kiadhatják a stúdiókra is a korlátozást. Önellátó vagyok, albérletben lakom, édesapukám rég meghalt, anyukám, sajnos, sosem tudott anyagilag támogatni, tehát itt állok egyedül, egymagam, magánvállalkozóként, s egyik napról a másikra nincs pénzem kifizetni az albérletet. Most minden szabadúszó táncművész, zenész, színész menjen el mosogatni, vagy mégis mit várhat az ember ilyen helyzetben? Mindenki az egyetemistákkal foglalkozik, hogy hogyan fejezik be a félévüket? Könyörgöm, én meg éhen fogok halni.
– meséli a művész, aki most más munkalehetőség után kénytelen nézni, amivel a fő gond, hogy a gyorsan elkezdhető munkakörök – például a vendéglátós állások – szintén érintettek a zárásban, kevés olyan terület maradt, ami felszívhatja a friss munkanélkülieket. A szülőkhöz visszaköltözés sem igazi alternatíva, és nem csak az egzisztenciális okok miatt: megszólalóink válaszaiból kirajzolódik, hogy a fiatal felnőtt generáció saját magától félti a szüleit, akiket akár tünetmentesen is megfertőzhetnek, ráadásul az idősebb korosztály veszélyeztetettebb.
Hogy a rendezvények betiltása és az intézménybezárások mennyi munkától zárják el a színházi dolgozókat, az intézményfüggő, az adott színház vezetőségének döntésén múlik. Van, ahol a próbákat is felfüggesztették, így gyakorlatilag minden dolgozó kényszerszünetet kapott, máshol viszont a próbarend gyakorlatilag változatlan, legfeljebb a készülő előadások premierdátumát halasztották el. Ahol a darabok előkészületei folynak tovább, ott a háttérstábnak sem kell féltenie a megélhetését. Egy budapesti színház műszaki vezetője úgy fogalmazott, hogy a bemutatók elhalasztása bizonyos értelemben még meg is könnyítette a munkájukat, hiszen így nem kell annyira rohanni. Ez azonban csak a jobbik, és a jelenlegi tudásunk alapján úgy tűnik, a ritkább eset. Nem ez a jellemző.
A Pécsi Nemzeti Színház üres nagyterme 2020. március 11-én. Fotó: Sóki Tamás/MTI
A zenészek is B terveket keresnek
Ahogy arról több híresség is posztolt, a színházi mellett a zenei színpadokon és az azok körül dolgozók helyzete is egyik pillanatról a másikra vált beláthatatlan időre bizonytalanná. Gyulai Csaba szabadúszó zenész-zeneszerző két fronton is érintett: önállóan is koncertezik és színházakban is játszik. Vagyis csak játszott, most ugyanis gyakorlatilag egyetlen nap alatt kiürült a naptára.
A folyamatos egyeztetések természete, hogy időnként lemondanak egy fellépést – ez a teljes körű törlés azonban egy nap alatt történt. Alig győztem fogadni a munkáltatóim levelét
– meséli a helyzetről hozzátéve, hogy ezzel rengetegen vannak így a szakmában. Gyulai Csabának az összes színházi munkája szünetel, emellett koncertjei, többek között egy párizsi turné marad el, ami több százezer forintos bevételkiesést jelent havi szinten.
Jelenleg 280 000 mínuszt jegyzek, ebben még nincsenek benne a március végi munkák. Áprilisban 270 000, májusban 260 000 forint bevétel volt eddig tervezve – de ezek az összegek valószínűleg nagyobbak lennének, hiszen a szabadtéri szezon beindultával nyilvánvalóan lemondhatunk a még csak tervezési szakaszban lévő felkérésekről is.
Valóban, a nyári szabadtéri időszak közeledtével szaporodnának a kulturális és szórakoztató események, jelenleg nem tudni, hogy a nyári koncertek és a fesztiválszezon, a szabadtéri gasztrorendezvények sorsa hogyan alakul – egyelőre mindenki kivár, és üzemszerű működésre készül, még ha a nyári fesztiválok új fellépőinek bejelentése egy ideig jó eséllyel szünetel. Külföldön már arra is van példa, hogy későbbre időzítenek fesztiválokat: nem kisebb buli, mint a kaliforniai Coachella szervezői döntöttek úgy, hogy a szokásos áprilisi időpont helyett októberben tartják meg a rendezvényt. A Rolling Stone arról ír, hogy a koncertek elmaradása miatt a zeneipar már most milliárdos nagyságrendű pénzeket bukott.
Hogy a kieső bevételeket hogyan, miből pótolják a kulturális szektor dolgozói, vegyes válaszokat kaptunk: a legtöbb válaszadó egyelőre a hirtelen jött zárás miatt még nem tudott érdemi megoldást kidolgozni, a legtöbben a tartalékaikra kénytelenek támaszkodni, már akinek van ilyen. Gyulai Csabának nincs:
Jelenleg nincs B terv, a helyzet nagyon friss. Várható, hogy néhány kollégával összedugjuk a fejünket, most mi a teendő. Felmerült az elmaradó koncertek lakáskoncert-jellegű megtartása, élő online közvetítéssel. Jelenleg tartalékaimból fogom a megélhetésemet biztosítani, ezek azonban végesek, és különösen nehéz a beosztás úgy, hogy senki nem tudja, milyen hosszú időre kell berendezkedni. Egy ideje foglalkoztat bizonyos szintű önellátás gondolata – vidéki kertecskémben most lehet, hogy lesz időm belevágni.
Krízisben a turizmus és a szakmai konferenciák is
A kulturális szektor mellett a gasztronómia, a vendéglátás és a turizmus is komoly károkra számít. A nemzetközi turizmus már most is láthatóan visszaszorult, a WizzAir bejelentette, hogy leépítésekre kényszerül az alaposan lecsökkent utazási kedv miatt, és alighanem lesznek még más légitársaságok, utazási irodák is, amelyek belebuknak a járványba. A hazai turizmus ugyan jelenleg még – nyilván a szabályok betartásával – működhetne, ám már ott is látszanak a bezárkózás jelei. Máté, aki külföldieknek szervez gasztronómiai túrákat Budapesten, arról számol be, hogy a lemondások már hetekkel ezelőtt megkezdődtek, de a gond elsősorban nem is ezzel van: eleve nem érkeznek be foglalások.
Csak ebben a hónapban legalább 60 százalékkal csökkent az eladott jegyek száma, ez több százezer forintos veszteséget jelent. De szerencsés helyzetben vagyok, mert több lábon állunk, és félretett pénzünk is van. Emellett felmerült az ötlet, hogy vidéken töltsünk néhány hetet
– meséli a szakember, aki próbálja a helyzet pozitív oldalát is megtalálni, mint mondja, így több időt tudnak együtt tölteni a családdal, gyerekeiket kivették a bölcsődéből-óvodából márciusra, és egy meghosszabbított tavaszi szünetként gondolnak a helyzetre. Igyekeznek megoldásközpontúan állni a krízishez a konferenciák, szakmai összejövetelek szervezői is. Bereczky Tamás páciensaktivista – akivel egyébként néhány éve interjúztunk is –, és aki páciensszervezeteknek és gyógyszergyáraknak, illetve civil és szakmai szervezeteknek tart képzéseket, szemináriumokat, műhelyeket, arról beszélt, hogy az összes személyes megjelenéssel járó programjukat lemondták egészen júniusig, ugyanakkor a legtöbb szervező igyekszik valamilyen megoldással mégis elérhetővé tenni a tudásmegosztást.
Most úgy látom, hogy a megrendeléseim fele idén eltűnik, vagy erősen átalakul. Sokan döntöttek úgy, hogy ezeket a rendezvényeket vagy eseményeket online, virtuálisan tartják meg. Ezzel nincs is semmi gond, hacsak az nem, hogy az én műhelyeim híresek arról, hogy játszunk, mászkálunk, cetliket ragasztunk a falra és egymásra, és ezt részben tudom csak online megoldani, miközben a hagyományos előadásokat vagy webináriumokat én magam is unalmasnak és porosnak tartom. Azonban most nincs más megoldás. A kollégáimmal most nagy erőkkel dolgozunk azon, hogy a tudásunkból és a szakértelmünkből minél többet tudjunk online kínálni és megvalósítani. Ezzel nyilván a bevételek egy része is megmenthető – ha minden nem is. A megrendelőink persze azonnal észlelik, hogy így valamennyit lehet alkudni az árból, bár olyan nagy az ijedelem, hogy egyelőre az a fontosabb, hogy valahogy megtörténjenek ezek a „találkozók”, az ára kevésbé.
Bereczky Tamás rávilágít arra is, hogy a járványhelyzet miatti változások igazából csak előre hoztak olyan, fenntarthatósággal kapcsolatos döntéseket, amelyekkel hamarosan mindenképpen foglalkoznia kellett volna az efféle összejövetelek szervezőinek.
Eddig is nagyon sok kritika érte azt, hogy több tucat embert reptetünk fel-alá a világban, hogy utána egy teremben üljenek a fenekükön két napig, így most pláne érthető, hogy nem akarunk mesterségesen összeterelni egy rakás embert mindenféle országból, akik zárt helyiségekben köhécselnek egymás mellett napokig. Én egyébként mindig is otthonról dolgoztam, soha nem kellett bemennem egy munkahelyre, ezzel szemben évente átlagosan ötven repülőutat kellett lebonyolítanom, és nem bánom, ha ennek egy része eltűnik. Ráadásul évek óta dolgozom videó-előadásokkal, online konferenciákkal, webináriumokkal, úgyhogy most majd egy kicsit többet csinálok ilyet
– mondja a szakember, aki nem pánikol a bevételkiesés miatt, mindössze át kell terveznie a dolgokat egy kicsit, és máshogy kell beosztania a pénzt. Azt, hogy a járvány megfékezéséhez szükség van az extrémnek tűnő döntésekre is, egyik megszólalónk sem vonta kétségbe, ugyanakkor az intézkedés gazdasági hatásai egyelőre felmérhetetlennek, egyben nagyon tanulságosnak látják.
Az alkalmazottak sem érezhetik magukat biztonságban, a vállalkozók pedig különösen nehéz helyzetbe kerülhetnek, hiszen a dolgozók járulékait akkor is be kell fizetni, ha semmi bevételt nem termelt egy hónapban, és nyilván a lakhatás, az élet költségei ugyanúgy adottak. Egy olvasónk, aki külföldi munkavállalók relokációjával foglalkozik, arról beszélt a 24.hu-nak, hogy fontolgatja a vállalkozása szüneteltetését, illetve azon töri a fejét, milyen tevékenységgel pótolhatná a kiesett bevételt. Nála ráadásul a munkacsökkenés már korábban elkezdődött.
Nyilván nem most indítják el a nagy projekteket, nem jönnek, nem jöhetnek a külföldi munkavállalók. Én már egy hónapja malmozok, csak a lezárt ügyeim után jön be pénzem. És mivel most nincsenek új megbízások, ezért nem is látom, hogy mikor lesz legközelebb jövedelmem
– meséli a helyzetről. A kreatív, kulturális és szórakoztató szektor, a turizmus tehát biztosan komoly nehézségek elé néz, de a koronavírus gazdasági, munkaerő-piaci hatásai nem szektorfüggők, és hogy a hatások meddig gyűrűznek, azt egyelőre még megbecsülni sem nagyon lehet. Arról is kérdeztük megszólalóinkat, látnak-e esetleg bármi pozitívumot a helyzetben, de a legtöbben egyelőre legfeljebb a szemléletváltás lehetőségét említették. Egy szabadúszó fotós így foglalta össze a helyzetet:
Újraértékelhetjük, mennyire sebezhetőek vagyunk, és a folyamatos munkák, amikből élünk, mennyire sérülékenyek. Mennyire fontos több lábon állni, és stabilabbakon. A környezetszennyezés csökkenése és a tudatossági szintünk esetleges minimális emelkedése is pozitív lehet, meg a hosszú távú, józan, felelősségteljes gondolkodás eljövetele is.
Kiemelt kép: Czeglédi Zsolt/MTI
