Az elmúlt hónapok magyarországi aukciói számtalan érdekes tétellel voltak tele – Vasarely-művek egész sora mellett többek közt a Fekete István Bogáncsát ihlető kutya fotója (hátlapján az író néhány sorával) is felbukkant –, kevés volt azonban közülük olyan szürreális, mint a Pest-Budai Árverezőház 20. Kisgrafikai Levelezési Árverésén feltűnő meseillusztrációk egyike, ami a Parlament előtt rovar- és bogárautókban utazókat ábrázol.
A tétel rövid leírásából sajnos nem derül ki, hogy az alkotó, Márton Lajos (1891-1953) milyen történet mellé szánta a tusrajzot, sőt, megszületésének dátuma sem egyértelmű, hiszen a grafikus húszas, harmincas, illetve negyvenes években született, a szignó mellett dátumozott művek is szerepelnek az árverésen.
A lényegen mindez persze nem változtat, hiszen egy – jó eséllyel magyar – író jövőbe helyezett története szerint egyszer áramvonalas bogárautók árasztják majd el az utakat, ez pedig végső soron nem is állt messze az igazságtól.
A nagy darabszámban gyártott autótípusok a második világháború után ugyanis évről évre egyre áramvonalasabbak lettek, de a Volkswagen népautójának 1938-as premierje után alig néhány héttel (1938. július 3.) megjelent, az autóra a Bogár nevet ragasztó New York Times-cikknek is tökéletesen igaza lett, hiszen a lap szerzője úgy gondolta, hogy a közeljövőben a Baltikumtól Svájcig, illetve Lengyelországtól Franciaországig nyúló autópályákat ezer meg ezer csillogó kis bogár lepi majd el.
Az 1938-2003 közti gyártási periódus során a világ számos gyárát elhagyó modellből végül közel 22 milliót adtak el, ezzel pedig a világ harmadik legnagyobb példányszámban eladott autótípusa lett.
Na de kanyarodjunk vissza Mártonhoz, aki egyáltalán nem volt ismeretlen név a XX. század első felének magyar művészeti világában. A magyarországi cserkészek lapjait illusztráló, illetve a szövetség eseményeit és a táborok mindennapjait megörökítő művész húszévesen, festőként lépett ki a budapesti Iparművészeti Iskola ajtaján, hogy négy évtizedes karrierje során nem csak óriási mennyiségű könyvillusztrációt, ötszáznál is több vallási témájú képeslapot, bélyegeket, portrékat, tájképeket, illetve ezernyi rajzot készítsen, de az ő Kékesi Lászlóval közös festményei díszítsék az 1938-ban az ország számos pontját meglátogató, a Szent Jobbot hordozó Aranyvonatot is.
Ennek másolata az év elejére már félig elkészült, az eddig már legalább 330 millió forintot felemésztő vállalkozás azonban csak nem akar révbe érni.
Nyolcezernél több rajza máig fennmaradt, munkáit azonban ma nem csak aukciókon, művészeti galériákban, illetve könyvoldalakon láthatjuk, de Magyarország közel félszáz templomában is találkozhatunk velük, hiszen üvegablakok, freskók és oltárképek is kötődnek a nevéhez: a máriabesnyői kegytemplom üvegablakai (1941) mellett többek közt Balassagyarmaton, Gyöngyösön, Budapesten, Salgótarjánban, Szolnokon, Vácott, Debrecenben, Szentesen és Jászberényben is megtalálhatjuk a műveit.
A hatvanegy évesen, 1953. januárjában elhunyt Mártont a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra, születése századik évfordulóján, 1991-ben azonban hamvait a Margit körút mentén álló, középkori gyökerű Országúti Szent István első vértanú templom kriptájába helyezték át – alig néhány méterre az általa festett főoltárképtől.
A 17 órakor induló aukción a művész tizenhét másik tusrajza is feltűnik, köztük a lovat száron vezető vadnyugati kutyahős (1933), a világ gyufatermelésének egykor kétharmadát adó, 1932-ben öngyilkosságba menekülő Ivar Kreuger koporsója (1932), illetve a tihanyi visszhangot kipróbáló férfi (1926) alakja:
Az eseményen más érdekes papírrégiségek is új gazdát keresnek majd, hiszen Tandori Dezső-rajzra, díszes ex librisekre, illetve Pólya Tibor egy Ernst Lajos műgyűjtőt ábrázoló karikatúrájára is licitálhatunk majd.
