Kultúra

Rudolf Schenker: Újra megőrült a világ, csak most negatív értelemben

Ők írták a berlini fal leomlásának szimbolikus dalát, a Wind of Change-et, de ehhez kellett egy budapesti koncert is. Magyarország ezért fontos helyszín a zenekar életében, így nagyon várják az újabb novemberi fellépést a Sportarénában. De vajon ma is optimista-e, mint harminc évvel ezelőtt? Miért vágytak annyira a vasfüggöny mögé? Mi köze a pattanásoknak és a keleti filozófiának egymáshoz? És hogy képes 54 évig együtt maradni a zenekar? Rudolf Schenkerrel, a Scorpions alapító tagjával telefonon interjúztunk.

Egyik legnagyobb slágerük a Wind of Change, ami a hidegháború lezárulásának himnusza lett. Változás most is van bőven, de mintha más szelek fújnának. Indokoltnak érzi még a dal optimista üzenetét?

A természet alaptörvénye, hogyha lélegzetet veszel, előbb-utóbb ki is kell fújnod a levegőt. A haladás sosem folyamatos, van úgy, hogy kettőt lépünk előre, egyet hátra. Ezért döntöttünk úgy, hogy a mostani turnénkat újra Crazy World Tour-nak nevezzük el. Harminc éve őrült világot éltünk, de pozitív értelemben, ma is azt élünk, csak most negatív értelemben.

Emlékeztetni akarjuk az embereket arra a pozitív őrületre.

Mert a lehetőségek mindig rendelkezésünkre állnak, csak hinnünk kell a szeretet erejében. Mi nem politikusok, hanem zenészek vagyunk, így azon dolgozunk, hogy ezt a pozitív energiát átadjuk az embereknek.

Tehát 2019-ben is aktuálisnak tartja még a „love, peace, rock and roll”, azaz a „szeretet, béke, rock and roll” szlogent?

Naná. Persze hiába hangzik egyszerűen, annál nehezebb megvalósítani. De ha visszagondolunk a hippik idejére, akkor is voltak háborúk és hatalmas ellentétek feszítették a társadalmat. A fiatal generáció mégis próbált egy pozitívabb érzületet találni. Woodstockba 30 ezer embert vártak, végül több mint félmillióan mentek el. Nem voltak rendőrök, biztonságiak, csaknem teljesen hiányzott az infrastruktúra, mégis békésen zajlott le az a pár nap. Mert mindenki segítette a másikat, ez volt az igazán fontos üzenet. A Scorpions-szal hidat akarunk képezni a különféle világnézetek, kontinensek, országok között. Már a fal leomlása előtt is hittünk ebben, ezért is akartunk annyira a Szovjetunióban koncertezni. Meg akarjuk az orosz népnek mutatni, hogy egy új generáció nőtt fel Németországban, amelyik már nem tankokkal, hanem gitárokkal érkezik, és háború helyett békét és szeretetet hoz.

Ez hogy jött össze?

Épp Magyarország jelentette a kaput számunkra erre a nagy kalandra. Ha jól emlékszem, 1986-ban léptünk fel Budapesten, és az ottani szervezőnek is elmondtuk, hogy milyen jó lenne Oroszországban fellépni. Ő azt felelte, hogy ez nem gond, mivel Moszkvában új vezetés van, bizonyos Mihail Gorbacsov, aki bevezette a peresztrojkát, úgyhogy mi csak fejezzük be a lemezünket, ő pedig leszervez öt-öt koncertet Moszkvában és Leningrádban. Így is lett, de a moszkvai fellépéseket sajnos lemondták, mert talán féltek a lázongásoktól. Nem akartuk törölni az egészet, végül tíz koncertet adtunk Leninrgrádban. A közönség imádta a zenénket, minden nap teltház volt, 11 ezer emberrel. Egy évvel később aztán visszatértünk Oroszországba, ekkor Moszkvában is játszthattunk a Music Peace Festival részeként. Ekkor vettük észre, hogy a világ megváltozott, volt valami a levegőben. Klaus Meine ennek hatására írta meg a Wind of Change-et, még a fal leomlása előtt. Így váltunk a korszak részeivé. Nem azért írta Klaus a dalt, mert látott valamit a tévében, benne voltunk a történések közelében.

Rudolf Schenker and Matthias Jabs 1989-ben a moszkvai Music Peace Fesztiválon a központi Lenin Stadionban. Fotó: AFP

Gorbacsovval volt egy személyes találkozójuk is. Miről beszélgettek?

Elképesztő volt. A Wind of Change-ből csináltunk egy orosz nyelvű verziót, amit nagyra értékelt, és meghívott minket a Kremlbe, ahol egy órát beszélgetett velünk. Rájöttünk, hogy Gorbacsov nagyszerű ember, így később többször találkoztunk, még a születésnapján is játszottunk. Mondhatjuk, hogy barátok lettünk. Az első találkozásunk épp abban az őrült időszakban zajlott, amikor eljött az idő a nyitásra, és Gorbacsov le is ült az amerikai elnökkel, George Bush-sal tárgyalni a demokratikus átalakulásról. Ez is azt mutatja, hogy bármi lehetséges. Persze jönnek válsághelyzetek, amiket át kell vészelni, hogy aztán továbbléphessünk. A zene pedig hatalmas segítségünkre lehet ebben. Mozart mondta egyszer: „Mi lenne a világgal zene nélkül?”. Igaza volt! Én ehhez csak három szót tennék hozzá: „Szeretet, béke és rock and roll”. Mindháromhoz köthető egy sláger a Scorpions történetében: a szeretetet a Still loving You, a békét a Wind of Change, a rock and rollt pedig a Rock You Like a Hurricane jelképezi.

A zenekar túl van az 50. évfordulón, ami egészen ritka jelenség. Mi a titok?

Az emberi kapcsolatok. Zenerajongóként alapítottam meg az együttest: imádtam Chuck Berryt és a többi rock and roll-sztárt. De nem akartam egyedül a színpadra állni, szerettem focizni, ezért a zenélést is csak csapatban tudtam elképzelni. Mikor berobbant a Beatles és a Rolling Stones, azt mondtam, ez az, ezt akarom én is: négy-öt jóbarát, akik keresztül kasul turnézzák a világot. Ez maradt a vezérfonal az elmúlt 54 év során.

Persze mindig jó zenészeket kerestem magam köré, de egyben olyanokat, akikkel a barátság is kialakulhat.

A személyes kapcsolat volt a habarcs, ami összefogta a zenekart az első naptól kezdve. Még a nehéz időszakokban is, mert kezdetben senki sem gondolta volna, hogy megélhetünk a zenélésből. Én szilárdan hittem, hogy ez lehetséges. A nyitott szellemiség pedig a mai napig megvan. Nem véletlen, hogy talán mi vagyunk az egyetlen zenekar, amelyik tényleg a világ minden részén játszott.

És abban is hitt, hogy nemcsak megélnek majd, de világhírt érhet el egy német zenekar?

Ezt dokumentumokkal is tudom bizonyítani. 1970-ben adtam egy interjút egy német zenei magazinnak, ahol azt mondtam, hogy előbb-utóbb a Scorpions a világ legismertebb rockzenekara között lesz. Így is lett. Mondom, minden lehetséges. Ezért adtam az önéletrajzi könyvemnek a Rock Your Life címet. Itt van néhány kisvárosi fiatal, akik nem bíznak magukban, hogy is képesek lennének valami különlegesre. A rockzenekarok ugyanis általában nem kisvárosokból érkeznek. A titok tehát az, hogy legyél önmagad, ne másokhoz igazodj állandóan. Mindenkiben rejlik valami különleges, csak nehéz ezt meglátni, ha állandóan a hírességekhez mérjük magunkat. Nem a hírnév a fontos, hanem az, hogy boldogok legyünk. Ezt pedig úgy érhetjük el, ha szeretjük azt, amit csinálunk. Anyám mondta régen, mikor munkát kerestem, hogy ne agyaljak túl sokat, csak tegyem, amit helyesnek érzek, a pénz meg majd jön magától.

Úgy tudom, meditál is. Hogy fedezte fel magának a keleti filozófiát?

Apám révén. Kiskamaszként nekem is jöttek a pattanásaim, és elszaladtam a patikába, hogy szerezzek rájuk valamit. Apám mondta, hogy hagyjam ezt, inkább jógázzak, és higgyem el, a pattanások el fognak tűnni. Elsőre persze kamaszosan tiltakoztam, de amikor nem volt otthon, bementem a szobájába és megtaláltam egy jóga-könyvet, és levettem a polcról. Teljesen világos volt, hogy ez a helyes út. Később elkezdtem meditálni is, ami mindig segített a nehéz időszakokon átlendülni.

Azért érdekes ez, mert a meditáció a teljes elcsendesedésről szól, a rock and roll meg a zajról és tombolásról.

Persze, jin és jang. Épp az a lényeg, hogy megtaláljuk az egyensúlyt. Ha túl nagy hangsúlyt fektetünk az egyik oldalra, kibillenünk. Mindig is érdekeltek az átmenetek, a rock and roll, a meditáció. A meditáció és a dalszerzés összetartozik nálam, sokáig még a reggelit is kihagytam, hogy ezzel a kettővel indíthassam a napot. Akkoriban születtek a legjobb dalaim, a Still Loving You, Lady Starlight, Rock You Like a Hurricane. Ha elcsendesedsz, megtalálod, mire van szükséged.

Tíz éve bejelentették a visszavonulásukat, aztán kiderült, hogy mégsem hagyják abba. Mernek még előre tervezni?

Nincsenek terveink, mert egyszer már az élet rácáfolt a terveinkre. Mielőtt a búcsúturnénk véget ért volna, tartottunk egy hosszabb pihenőt. Ekkor hívtak fel minket az MTV-től, hogy játsszunk végre egy Unplugged-koncertet, amire már többször invitáltak minket. Megcsináltuk 3500 néző előtt, nagy siker lett, aztán még felvettünk egy beígért bonus track lemezt, amin régi, félbehagyott és újra elővett dalok is szerepeltek.  Nem is emlékeztem pontosan, mikor alapítottuk a zenekart. A régi cuccaim között kutakodva bukkantam rá arra a könyvecskére, amit anyám vezetett annak idején. Ebbe írta fel, mennyi pénzt adtak kölcsön nekünk a hangszerekre és erősítőkre. Ezt olvasva döbbentem rá 2014-ben, hogy 1965-ben alapítottuk a zenekart.

Mondtam is a srácoknak, hogy jövőre leszünk ötven évesek, amit alig három zenekar mondhatja el magáról: a Who, a Rolling Stones és a Beach Boys. Ezt muszáj valahogy megünnepelnünk!

Rájöttünk, hogy hülyeség lenne épp a különleges évforduló előtt visszavonulni. Ezután a dobosunknak, James Kottaknak egészségügyi okok miatt vissza kellett mennie Amerikába, de ekkor találtuk Mickey Dee-t, a Motörhead korábbi dobosát, aki Lemmy halála után lépett be a Scorpionsba, és teljes értékű taggű vált. Most három nemzedék képviselteti magát a zenekarban, így inspirálhatjuk a fiatalokat arra, hogy a lógás és a balhék helyett inkább zenéljenek.

Rudolf Schenker és Klaus Meine, Fotó: AFP

Sok fiatalt lát a közönségben?

A Facebookon csaknem 7 millió követőnk van, aminek a 80 százaléka 16 és 28 év között van. A koncerteken is mindig fiatalokat látunk az első sorokban, az idősebbek inkább a nézőtér hátsó részére húzódnak. Hihetetlen, hogy olyan dalokkal tudjuk szórakoztatni és inspirálni a fiatalokat, amiket már akkor is játszottunk, mikor ők még meg sem születtek.

Vannak kedvenc zenekarai a fiatalabb nemzedékből?

Nagyon szeretem például a Greendayt, Kings of Leont, a Twenty One Pilotsot, vagy az Imagine Dragonst, amely élőben ugyan nem olyan jó, de nagyon erős dalokat ír. Nem mind hard rock zenekar, de nem érdekel. Hiszek benne, hogy csak kétféle zene létezik: jó és rossz.

Az Omegával van már közös múltjuk. Esetleg a novemberi budapesti koncerten is várható valami együttműködés?

Ezt még nem tudom, mert most még a turné korábbi állomásaira koncentrálunk, de marad időnk szervezni valami meglepetést a budapestire is. Ha az Omega ráér, akkor szívesen. Emlékszem, a 60-as, 70-es években gyakran láttuk az Omegát, mikor Belgiumban, Hollandiában vagy Németországban turnéztunk, mert állandóan egymást kerülgették a buszaink. Aztán jóba lettünk, és többször felléptünk velük. Tényleg nagyon várjuk a budapesti koncertet, mert nagyon kedves emlékek fűznek minket Magyarországhoz. Szóval nem ígérhetek mást, csak azt az egyet: We will rock you like a Hurricane!

A Scorpions november 18-án lép fel a Papp László Sportarénában, jegyek itt kaphatók.

Kiemelt kép: Live Nation

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.