Bródy János az Akit a hazája nem szeretett című új dala kapcsán azt mondja, ha a haza nem lehet ellenzékben, akkor kormányon van, így akit a kormány nem szeret, azt a haza nem szereti – írja a Független Hírügynökség a Fix Tévé Bóta Café műsora alapján.
Az interjúban a legendás zeneszerző, szövegíró, előadó elárulja, a ’68-as csehszlovákiai bevonulás óta igyekszik olyan dalokat írni, amelyek valamilyen üzenetet is közvetítenek.
A Miért hagytuk, hogy így legyen?-be többen 1956-os reminiszcenciákat láttak. De ez nem így volt, a mi nemzedékünk ezt még gyerekként élte meg, erősebben hatottak rám a csehszlovákiai események. Reméltem, hogy az üzeneteim valamennyire maradandóak, de hogy ennyire, azt nem gondoltam volna.
Bródy János mesél az Illés zenekar konfliktusairól, a barátaik közt felbukkanó besúgókról, arról, hogy amikor 1973-ban államellenes izgatás címén eljárást indítottak ellene, a védelem tanúja Koncz Zsuzsa volt, és az eljáráskor derült ki, hogy ’68 óta figyelték őket. Azt vizsgálták, tagja-e valamilyen ellenzéki szervezetnek, de ő csak a zenekarnak volt a tagja.
Gondolkodását ma is az határozza meg, amit a ’60-as, ’70-es évek elején magába szívott. Az Emberi Jogok Nyilatkozata számára eszmény, ezért áll ki dalaiban is a szabadság, az emberi méltóság, az egyenlő jogok mellett, bár úgy látja, az idén 70 éves dokumentumot valójában sehol nem tartják be.
Ez olyan emberi tanulság és bölcsesség, amihez csak közelíteni lehet, elérni sohasem. De erre kell törekedni. Erősen érezhetők azok az indulatok, társadalmi jelenségek, amelyek az ellenkező irányba hatnak.
Utána idéz klasszikusokat (előkerül József Attila, Babits, Karinthy) mesél az alkotás nehézségeiről, nyuggerségéről, indulatairól, az elkeserítő hatásokról, amelyek miatt gyakran érzi, nem maradhat néma, noha mindig próbálja megérteni azokat, akik másképp gondolkodnak, de vallja,
hogy vétkesek közt cinkos, aki néma. És az ember nem akar cinkos lenni, így gyakran azt érzem, hogy nem maradhatok néma.
Mivel nem politikus, nem gondolja, hogy ért mindenhez, de azt igen, hogy érzelmeit dalban elmondhatja mindenkinek.
Szerinte ő nem változott,
én mindig ugyanott állok, csak hol balról, hol jobbról vetül rám a reflektorok fénye és közben amit én képviselek, még mindig érvényes, aktuális a mondanivalója.
Mesél családjáról, végül elárulja, hogy alapvetően melankolikus. A Micimackóból Füles karakterét érzi leginkább közel magához. Nem tartja magát sikertelennek, boldogtalannak, de nem tudja jól érezni magát, mert akiben van valamiféle szolidaritásféle a vele együtt élőkkel, rosszul érzi magát, ha azt látja, másokkal ez nincs így.
Kiemelt kép: Youtube
