Ki ne emlékezne a Nagy durranás című filmben arra a jelenetre, mikor Charlie Sheen megsüti a nője (Valeria Golino) hasán a tojást a baconnel együtt. Ezernyi olyan példa van a filmekben, amikor éppen egy étkezés vagy fogás miatt emlékezünk a jelenetre, vagy a kajálás különösen fontos szerephez jut. Annyira sok gasztronómiailag is lényeges pillanat jutott eszünkbe, hogy a magyar filmekből egy külön szedet jött össze, amit még lehetne folytatni bőven. Találtunk kultfilmeket, kevésbé sikeres vígjátékot, de rajzfilmet is, ahol mind-mind valamiért az étel ugrik be mindenkinek elsőként.
Moszkva tér
Török Ferenc 2001-es Moszkva tere kultfilm lett, az meg pláne kötődik hozzá, aki Budán nőtt fel, sokat jelentett neki a Moszkva tér, az óra, a bisztró, a 21-es busz, és még akkor járt arra naponta, amikor az 56-os villamos a tér másik oldalán fordult egyet. A film egyik legtökéletesebb jelenete pedig egy reggelihez kötődik a Margit hídon, amikor Petya (Karalyos Gábor), Kiegler (Csatlós Vilmos), Rojál (Szabó Simon) és Csömör (Réthelyi András) a hajnalt négy széken ülve várja meg kiflivel. A rendőrök meg nagyokat néznek, hogy 1989-ben nyílt egy éjjel-nappali.
Vagy vehetjük azt is, amikor Petya egy örök igazságot fogalmaz meg a magyar retróburgerrel kapcsolatban a buli után a Moszkván: jó ez, csak a csalamádé tök fölösleges benne.
VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan
Kicsit hasonló a Moszkva térhez, csak éppen több mint 20 évvel később járunk. Reisz Gábor filmjében már nem a 18 éves korosztály problémáival találkozunk, ugrunk pár évet, és a tanácstalan diplomások életét látjuk Áronon (Ferenczik Áron) keresztül, aki nem találja a helyét a világban, de később külföldön sem lesz jobb. A VAN elején pedig mindennél többet mond a paradicsomos családi ebéd: egy szokásos hétvége otthon a szülőknél, és a legnagyobb problémát az okozza, hogy Endre (Kovács Zsolt) lusta volt a magyar paradicsomig elmenni, és külföldi csomagoltat vett. Bosszúból még oda is vágja a feleségének (Takács Katalin), hogy bezzeg a múltkor az auchanos petrezselymet nem vette észre.
Indul a Bakterház
A Rideg Sándor regénye alapján készült film több része is az asztalnál játszódik, és persze az egyik leghíresebb a nagy gombócdobálás is, amit kétszer kellett felvenni, mert Bendegúz (Olvasztó Imre) nem merte túlságosan megdobálni a felnőtteket. Másnap viszont a lefagyasztott gombócokkal forgattak, és a színész úgy eltalálta a baktert alakító Koltai Róbert fejét, hogy az addig felvett anyagból kellett összevágni a jelenetet. A dobálásnál viszont még kifejezőbb, mikor Toppancs Miska, a Patás, azaz Haumann Péter a kukorica gombócot és magát isteníti, miközben Csámpás Rozit (Pécsi Ildikó) a bakter fűzi az asztal alatt.
A tanú
Az 1969-ben elkészült, de sokáig betiltott filmet eleve meghatározza a vacsora, elvégre „Dezsőnek (a disznónak) meg kell halnia. Valahogy sose lehet nyugodtan enni, a disznótorossá lett Dezsőt lelocsolják petróleummal, de a krumplis jelenetnél is Virág elvtárs (Őze Lajos) testőrei túlreagálják Pelikán (Kállai Ferenc) gyerekének csínyét. Az eldurrantott zacskót fegyvernek hiszik, mire szétlövik a lakást.
Hippolyt, a lakáj
Az 1931-es filmet Kabos Gyulával és Jávor Pállal messze nem sikerült überelni Koltai Róbertéknek. Az igazi magyar konyha viszont végigkíséri mindkét filmet. Hippolyt mindenképpen szeretné megtéríteni a Schneideréket, akik a hagymát is hagymával ennék, ha tehetnék.
Az evés vagy inkább zabálás egy nagyon fontos része a filmnek, Hippolyt (Eperjes Károly) bárhogy próbálkozhat, nem fogja a szippantós autó mellé behozni a reformkonyhát, a szakácsnő ha kell, répába rejti a virslit. Ennél is jobb viszont, amikor Schneiderné az operát kihagyva elmegy egy vendéglőbe, és végigeszi az étlapot. Végre nem kell visszafognia magát, és nekieshet kézzel a csülöknek.
Szindbád
Az 1971-es film Szindbádja (Latinovits Zoltán) jókat eszik, jókat iszik, szép nőket csábít el újra és újra. Ahogy összeszedtük az étkezésről, egy-egy fogásról elhíresült jelenetek listáját, a Szindbád volt az egyik első, mert senki nem eszik úgy húslevest, ahogy Latinovits Zoltán. A szalonna zsírja, a közeli karfiol és répa Latinovits hangjával egy egészen új megvilágítást kap. A rendező, Huszárik Zoltán a következőket mondta a filmjéről: „Egy gáláns lovag tette a szépet, ette a jót, kóstolt bele a fonnyadó avarba, fanyar borokba. Az ódon városokat, szalonokat, kocsmákat színes nyomatként raktározta az emlékezet. Nyelvét is inkább andalító fuvolaszónak minősítettem, csak ahogy a műhöz és saját önismeretemhez közelítettem, akkor vettem észre, hogy nem a mese a lényeg: a hangja is több szólamú. Fátyolos közlése mögött ekkor éreztem meg a férfias szemérmet. S ahogy önmagában tovább bogoztam, úgy távolodott a stílromantikus behatároltságtól és érkezett meg napjainkba, ide, annyi titokkal, talánnyal, amivel már a jövőnek kell megbirkóznia.”
Sose halunk meg
Koltai Róbert rendezőként a Sose halunk meggel robbant be 1993-ban, de talán még a filmnél is többekben maradt meg Dés László és Bereményi Géza főcímdala, a Váratlan utazás, amit Presser Gábor adott elő. A bármire fogadó Gyuszi bácsi (Koltai Róbert) pedig még abból is képes volt versenyt csinálni, hogy az unokaöccse hány krémest tud magába préselni. Addig nyomasztotta, amíg le nem csúszott az utolsó falat is.
Taxidermia
Az tuti, hogy aki egyszer látta a Pálfi György filmjét, annak szinte minden képkocka beleég az agyába, sose felejti Balatony Kálmán (Trócsányi Gergő) evőbajnokot és preparátor fiát, Lajoskát (Marc Bischoff, Kaszás Gergő). A sorból kihagyhatatlan, elvégre az egész történetet végigkíséri a zabálás motívuma, de ez nem az a pillanat, amikor az embernek könnyen megjön az étvágya. A szépreményű bajnok, Kálmán a szocializmus egyik csillaga kiöregszik a versenyzésből, és már rég nem az az ígéretes tehetség, mint aki volt.
Kontroll
Nimród Antal filmjéből több olyan pillanatot is fel lehetne idézni, ahol az étkezés köré épül a jelenet. Ott van például, mikor a mentősök a testrészeket pakolva beszélnek meg egy receptet, vagy az alábbi, ahol Muki (Pindroch Csaba) képtelen elviselni, hogy ellenőr kollégája, Professzor (Mucsi Zoltán) az olajban sült sültkrumplija miatt veszi elő. Ugyanolyan nyomasztó ez is, mint ahogy az egész föld alatt játszódó film hangulata.
Liza, a rókatündér
Ujj Mészáros Károly Lizáját valahogy úgy is fel lehet fogni, hogy szüksége volt a magyar filmgyártásnak egy ilyen alkotásra. A látványa egy teljesen úgy irányt mutatott, a filmzenéjét pedig még mindig biztos, hogy sokan el tudnák dúdolni. A Mekk burger pedig egy elég kifejező jelenet, hogy Liza (Balsai Móni) milyen kis burokban él, és hogyan játszik le egy komplett szerelmet egy harapásnyi hamburger felett.
Üvegtigris
Elég nehéz lenne kihagyni egy olyan filmet, ami az igazi magyar humor egyik példája, és egy büfében játszódik. Rudolf Péterék három részig húzták a lehetetlenül szerencsétlen helyen üzemelő Üvegtigris és Lali (Rudolf Péter) kalandjait. Az első kifejezetten jól sikerült, és sok minden maradt meg azóta is a közönségnek. Az ízirájder mellett (Csoki, azaz Csuja Imre szállóigéje) mellett ilyen volt Kálloy Molnár Péter kameója, aki az igazi válogatós és idegesítő vásárlót testesítette meg. Semmi nem jó neki, az se, amit ő maga rendelt, úgy, ahogy szereti.
Zimmer Feri
A Zimmer Feri nem véletlenül emlékeztethet sokakat a Csinibabára, mindkettőt Tímár Péter rendezte, és a kifordított és túlzó magyar valóságot most a Balatonra vitte, a zimmer frei-ek világába. Az 1998-as film nem alkotott olyan maradandót, mint a Csinibaba, de egy rész azért sokaknak eszébe juthat, és ez a kolbásztánc, amikor a lejárt reggeli elmászik az asztalokról. Tökéletesen gusztustalan.
Veri az ördög a feleségét
A Kádár-kor filmjeiről nem is olyan régen írtunk egy hosszabb cikket, és a példák közé befért a rendszert rémisztően hitelesen bemutató, az állandóan ügyeskedésre kényszerített, a hatalomnak kiszolgáltatott kisemberek világát elénk táró film. Az étel végig főszerepet kap, hiszen a Kajtár család óriási lakomát csap a savanyú miniszternek, Vetró elvtársnak (Anatol Constantin) de minek, hiszen gyomorbajos. András Ferenc filmjén még maga Kádár János is jókat szórakozott.
Gyertek el a névnapomra!
És ne maradjon ki a Kádár-kori kultfilmek közül Fábri Zoltán utolsó filmje sem, melyben kőkemény társadalomkritikát fogalmazott meg a szocializmus úrizáló elitjével szemben. Nem csoda, hogy a filmet agyonhallgatták, aki viszont látta, az biztos emlékszik rá, ahogy az elvtársak eszik a fortélyosan fűszerezett sültet.
Roncsfilm
Szomjas György filmje a rendszerváltás után játszódik, de az idő nem lényeg, csak életszagú. A Roncsfilm a mára már jelentősen átalakult nyolcadik kerületi Gólyában játszódik. A Gólya a kocsma mellett egy kulturális találkozóhely, de több mint 25 évvel ezelőtt még egészen más volt a helyzet. A film egyik fontos jelenete, mikor Kisjuhász Béla, a házmester (Szőke András) levest eszik, illetve etet.
Fehérlófia
A Fehérlófia meséjét (valószínűleg Arany László elbeszélésében) szinte biztos, hogy mindenki ismeri, ahogy Jankovics Marcell 1981-es rajzfilmjét is, ami a történetből készült. A Fehérlófia legrémisztőbb alakja egyértelműen Kapanyányimonyók (máshol Koponyányimonyók), aki kis termete ellenére nem szégyelli asztalnak használni Fanyűvő hasát, és arról elfogyasztani, illetve beszippantani a kását. Szabó Gyula hangját bármikor fel lehetne idézni, és bárkit riogatni vele.
