Kultúra
Budapest, 2017. november 17.
A magyar irodalom kategóriában Prima Primissima-díjra jelölt Kányádi Sándor, a Nemzet Mûvésze címmel kitüntetett Kossuth-díjas költõ, író, mûfordító, a Magyar Mûvészeti Akadémia (MMA) tagja budapesti otthonában 2017. november 17-én.
MTI Fotó: Czimbal Gyula

Meghalt Kányádi Sándor

Jánossy Villő
Jankovics Márton
Jánossy VillőJankovics Márton

2018. 06. 20. 11:26

Korábban a témában:

A Kossuth-díjas erdélyi magyar költő 89 éves volt, szerdára virradó hajnalban hunyt el.

Kányádi Sándor 1929. május 10-én született Hargita megyében, Nagygalambfalván. A gimnáziumot  székelyudvarhelyen, majd a Római Katolikus Főgimnáziumban és a fémipari középiskolában végezte el. Ezt követően színművészetet tanult, de a diplomáját Kolozsváron, a Bolyai Tudományegyetemen szerezte meg a nyelv- és irodalomtudományi karon. Kányádiban először a szintén erdélyi költő, Páskándi Géza látta meg a tehetséget, és egy bukaresti lapban az Ifjúmunkásban jelent meg az első publikációja 1950-ben.

Összesen tizenkilenc verseskötete jelent meg, műveit angol, észt, finn, francia, német, norvég, orosz, portugál, román és svéd nyelvekre is lefordították, utolsó könyvét 2002-ben adták ki Felemás őszi versek címmel. A költőt rengetegszer elismerték, 1993-ban Kossuth-díjjal tüntették ki, 2014-ben A Nemzet Művésze lett, 2017-ben pedig megkapta a Prima Primissimát.

„Ez szubjektív dolog, de számomra ő volt a legnagyobb mai költő. Nem volt olyan Kaláka-koncert, hogy ne játszottuk volna dalait” – mondta a 24.hu-nak Gryllus Dániel, aki májusban még koccintott Kányádival a 89. a költő születésnapján. A Kaláka a 80-as éve elején kezdett megzenésíteni Kányádi-verseket, ekkor volt az első erdélyi turnéjuk, amelynek során elkapta őket az ottani lelkület. Ekkoriban találkoztak először a kolozsvári költővel is, aki aztán rendszeres vendéggé vált a fellépéseiken.

Mindig azt mondta, hogy majd ha meghalok, akkor lehet megmondani rólam is, hogy valóban költő voltam-e, és olvassák-e még a verseimet. Most már tudjuk, hogy fönt fognak maradni a munkái, stabil helye van a magyar irodalomban

– mondta Gryllus, aki szerint Kányádi valóban lezárt életpályát hagyott maga után, hiszen pár éve befejezte a versírást.

„Írt egy záróverset, amiről kimondta, hogy ez az utolsó. Onnantól nem akart verset írni, de attól még nagyon jó kedélyű volt, nagyon sokat beszélgettünk, utaztunk is ide-oda az utóbbi években, Moszkvába, Svédországba, Erdélybe. Az utóbbi időben már nem nagyon mozdult ki otthonról. Utoljára akkor láttam színpadon, amikor a Prima Primissima-díjat átvette decemberben.”

Kányádi a versről:

Ezt válaszolta egyik találkozón egy falusi kisiskolás, amikor a tanítója sugallta kérdést, melynek veleje az lett volna, hogy mi a vers, ijedtemben – mint a háborús történetek katonája a még föl nem robbant gránátot -, ijedtemben visszadobtam:

– Hát te mondd meg, szerinted: mi a vers?

– A vers az – kapaszkodott tekintetembe bátorításért -, amit mondani kell.

Derültség tarajlott végig a termen. Csak mi ketten álltunk megilletődve.

Ő egy kicsit a bumerángtól szabadulás könnyebbségével, s hálásan is ugyanakkor, amiért nem nevettem ki. Én meg annak a súlya alatt, hogy ez a kisfiú kimondta, amit én régóta sejdítek, hiszek s el-elmondok, ha nem is ilyen egyszerűen.

A vers az, amit mondani kell.

Mintha valami távoli, az idők kezdetétől hirtelen ideért fuvallat legyintett volna meg.

Mintha Homérosz riadt volna föl bóbiskolásából, s nyitotta volna rám fénnyel teli világtalan szemét.

Mintha a Gutenberg óta könyvbe száműzött versek, poémák egyszerre mind hazaszabadultak, pódiumra, képernyőre álltak volna, hangszalagon masírozva vagy hanglemezek körmeneteiben énekeltek volna.

Mintha Petőfi Sándor ült volna be közénk.

A vers az, amit mondani kell.

Kányádi verseit sokan a Kaláka megzenésítésében ismertük meg.

Itt egy négy évvel ezelőtti, interjús közös fellépésük.

Itt pedig a tán legismertebb Kaláka-feldolgozás, benne a rendszerváltás, benne minden, „utólag minden kiderül”; kuplé a vörös villamosról.

És persze a szerelem, „vagyunk ketten két szép nyárfa”.

„Volt egy fakatona, fából volt a lova.”

Kiemelt kép: Czimbal Gyula/MTI

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Budapest, 2017. január 20.
Kunhalmi Ágnes, a Magyar Szocialista Párt (MSZP) fővárosi elnöke felszólal a metrófelújítás felgyorsítása érdekében tartott tüntetésen a Nyugati téren 2017. január 20-án.
MTI Fotó: Balogh Zoltán
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.